1837. augusztus 22-én megnyitották a Pesti Magyar Színházat a Grassalkovich Antal herceg által adományozott telken – a Rákóczi út, Múzeum körút sarkán. Az adományozó okirat szerint a telek csak és kizárólag színház céljára hasznosítható, ezért 1989-ig üresen állt, ekkor Budapest városvezetése egyszerűen eistandolta. A XLIV/1840. tc. szerint: „ a Pesten most fennálló, a törvényhatóságok által gyűjtött ajánlatokkal felépült magyar színház… mint nemzeti tulajdon, országos pártolás alá vétetik” 1840. augusztus 8-án, Erkel Ferenc Báthory Mária című operájának bemutatója óta a színlapokon a végleges elnevezés szerepel: Nemzeti Színház.

Ez az épület tűzveszélyessé vált, így 1908-ban a társulat átköltözött az akkori Népszínház épületébe addig, amíg a lebontást követően felépítik az új színházat. A magyar szokásnak megfelelően lassan folynak a munkálatok, lebontják, nem építik. Kitör az első világháború, természetes, hogy hosszú időre lekerül a napirendről az új Nemzeti Színház felépítése – egyébként is valami gazdasági „helyzet” miatt a döntéshozóknak az volt az érdekük, hogy a Népszínház épületében maradjon a társulat. Lassan a köznyelv is Nemzeti Színháznak hívja. 1964. június 28-án este a Lear király az utolsó előadás. A társulat átköltözik a Nagymező utcába, a mai Thália Színház átépítés előtti épületébe, ahol október 2-án Az ember tragédiája az első előadás.

1965 március 27-én – 55 éve - felrobbantották az épület homlokzatát. Még négy alkalommal robbantottak, végül április 23-án - fátum - Shakespeare halálának évfordulóján volt az utolsó. A Színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) 1961-es bécsi közgyűlésének határozata alapján tartják 1962 óta annak emlékére, hogy 1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A március 27 úgy tűnik „végzetes” dátum, emlékezzünk csak: A Gazdasági Bizottság 10 137/1964. sz. alatt március 27-én kelt határozata szerint a Nemzeti Színház új otthonát 1965-1970 között fel kell építeni.

Sorozatos pályázatok a színház elhelyezésére, majd az épületre, de érdemben nem történt semmi. A városligetben fákat vágtak ki, tereprendezés folyt, de nem épült. Az Erzsébet téren megkezdték az alapozást - egy hatalmas gödör maradt... A politika martaléka lett minden terv.

Végül, egy íróból színház igazgatóvá, majd különleges miniszteri biztossá vált "szent színházi megszállott" Schvajda György vezetésével, Siklós Mária tervei alapján 2000. március 15-én megnyílt az első valóban Nemzeti Színház.