Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Cseresznyéskert
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2018. szeptember 23. vasárnap    Mai névnap(ok): Tekla, Telma a - a - a
Csendesülős, beszélgetős - Fridával
Képzelt riport egy napsütéses reggelen
Délelőtt van, egy kis ráhagyással elindulva célom a Budavári Palota, 11 órára kell odaérnem. Sajtómegnyitóra igyekszem. Nem sok dolognak örültem ennyire, mint amikor megtudtam, hogy FRIDA végre Magyarországra jön. Nemcsak Frida, hanem FRIDA, a Kahlo. Bakancslistámon lesz egy jó nagy mosolygós pipa. Mosolygok is.

Plakát
 
Haladok, aztán a közlekedés egyszer csak felfordul, semmi nem oda, akkor és afelé megy ahová terveztem. Fáj a térdem, rettenetesen, hónapok óta. Gyógyszer, kezelések ide, oda, fáj. De fel kell mennem a Várba Hozzá. Marad a gyalogosság. Egyre jobban fáj. Én magamban átkozódom egyre hangosabban és imádkozom, valahogy várjanak már meg a kezdéssel. Persze, majd pont rám fognak várni! Úristen, még akkreditáltatnom is kell magam, tuti lemaradok. Szaladok. ??!! Jó, próbálok szaladni, nézem az időt, ÖT PERC MÚLVA 11. Még negyed óra kéne. Kész, ennek annyi. Vonszolom magam, nincs egy száraz porcikám, a lábam legszívesebben levágnám. De nem ad(hat)om fel.

Hirtelen belém csap a felismerés. Megvilágosodom: Ezt Te intézted, Frida, Te Dög! Gondoltad, az a stílusos antré, ha én is megszenvedek most Érted. Hát, legyen! Hallom, ahogy kacagsz, egyre hangosabban. Folynak a könnyeid: szenvedj meg értem, ha látni akarsz! Nagyon vicces, mondhatom. Nem adod magad könnyen, sose tetted, miért éppen most lenne másként. Alkudozom Veled magamban: Legalább annyit intézz el, hogy odaérhessek a kezdésre! Szinte kizárt, de ultimátumot adok. Én – Neked. Nevetséges.

Belépek az MNG főbejáratán, most pillantást sem vetek a kötelezően pompás kilátásra a hátam mögött, és látom, még nem kezdődött el. Elmosolyodok, most már ideértem. És ezt Te már jól tudod, a bejárattal szemben Te is rám mosolyogsz, ahogy teszed ezt majd minden egyes belépő látogatóddal később. De rám akkor titokban egy kicsit oda is kacsintasz.

Hát, mégis imádlak.

A köszöntő és megnyitó beszédek után alaposan szétnézek, mindig oda megyek, ahol kevesebben állnak. Hogy csak az enyém legyél akkor. Elképesztően élnek a képeid, semmi mellébeszélés, belevágod a szemembe az összes fájdalmad, minden életérzésed meztelenül őszinte, nyilvánvaló és rettenetesen megrázó. Nem kapkodom el, vissza-visszatérek minden terembe, ráérősen elidőzök minden egyes képednél. Jé, milyen kicsi „A busz”, milyen csodaszépek a szineid, és a ruhák hogy tarkállanak!
De csodálatos, hogy végre látlak, nem is merem elhinni. Kiélvezem minden egyes pillanatát. Hosszasan. Kifelé menet rám ripakodsz a teraszon:

Önarckép
 
Tudod, alaposan megvárattál…

Hogyhogy én várattalak meg? Te késtél, kis költői túlzással majd’ ötven évet vártam rá, hogy láthassam végre a képeidet Magyarországon! Mi tartott ilyen sokáig?

Ezt ne tőlem kérdezd, a lényeg, hogy végre itt vagyok, gyönyörű helyen lakom, Budán a Várnegyedben, a Nemzeti Galéria földszintjén, csodás a kilátás a városra. Most már igazán sajnálom, hogy eddig nem tudtam jönni.

November 4.-ig el sem engedünk Budapestről. Ha rajtam múlna, kérném is, hogy maradj még tovább…

Sajnos nem lehet. Imádom az egész világot, de a lelkem Mexikóban van otthon, a Casa Azulban, a Coyoacánon, de minden nap átsétálok a Museo Dolores Olmedo-ba, vagy átrepülök Párizsba, hogy láthassam az emberek arcát, amint a képeimet nézegetik. Ez fantasztikus érzés. Mindig is ezt szerettem volna, ha beszélnek a rólam és róluk. Nem baj, ha nem mindenki fogadja el őket olyannak, amilyennek, és ahogyan megfestettem őket, de legalább vitatkoznak róluk. Én sem értettem egyet sokszor apámmal, anyámmal, Cristinával, Diegoval, Trockijjal, Nicolas Muray-val, vagy a politikai harcostársainkkal. De a heves viták során szélesedett a látókörünk, és néha meg is győztük egymást a saját igazunkról, és ami a legfontosabb: a végén mindig összeborultunk és ittunk egyet egymás egészségére. Mert ilyen az élet. Ettől szép, a végén a szeretet győz. Közhelyes, de így van, én már csak tudom, fogadd el tőlem. Az unalmat meg soha ki nem állhattam, az jobban öl egy komoly betegségnél is.

Unalom az nem sok volt az életedben, betegség annál inkább.

Tévedsz. Amikor azon a rettenetes napon Alejandro-val elértük azt a buszt, ami azt az iszonyatos balesetet okozta, gyökerestül felfordult az életem. Egyáltalán az is kétséges volt, hogy megmaradok-e. Szinte minden csontom eltört, egyik műtét jött a másik után. Aztán a gipszágy a merevítővel, mintha élve eltemettek volna. A csontjaim sikítoztak a fájdalomtól. Az addig élettel teli lelkem atomjaira hullott, Alejandrot a családja Európába küldte, eltiltották tőlem, nekem csak a családom maradt. Őrjöngtem magamban, meg akartam halni. Beszélni sem volt erőm, kedvem. Bámultam a semmibe és meghaltam hol a fájdalomtól, hol az unalomtól. Ha jól belegondolok, az az igazán boldog, fékezhetetlen, megzabolázhatatlan Frida, aki iskola után fiúkkal lógott, Diegot követte, megleste, majd mindenfélét kiabált rá távolról, az akkor ott a buszon meghalt. El is temettem magamban.

Fria & Diego
 
Végül is, hogyan sikerült úrrá lenned a kényszerpihenő okozta rémségeken? Naplót is írtál…

Anyám találta ki, hogy szerkesszenek egy olyan állványt, amin az ágyhoz láncolva is tudok festeni. Egy tükröt szereltettek az ágyam fölé, így magamat festettem szinte mindig.

Ki mást is festhettél volna? Rengeteg az önarcképed, de erről a naplódban is írtál, … „ azért festem magam, mert én vagyok az a téma, amiről a legtöbbet tudok.” Tiszta sor, igaz. Azért a portré édesapádról, Cristináról, Diegoról, hogy csak néhányat említsek, elárulja, hogy mennyire közel álltak a szívedhez. A naplódat lapozgatva, ez minden oldalon átviláglik.

Annyit emlegeted a naplómat, nem értem, honnan tudod, miket írtam. És már megbocsáss, csak nem AZ lóg ki a táskádból? Nem tudtam nem észrevenni, ez a könyv szakasztott mása az én saját naplómnak. Hogy került ez hozzád?

Ha most azt mondanám Neked, hogy megrendeltem az interneten keresztül, bankkártyával kifizettem, majd egy hét múlva a kezembe vehettem a postásomtól Békéscsabán, nos… enyhén szólva sok kérdésed lenne. Később el is magyarázom… tudod, a világ egyszerre lett egyszerűbb és sokkal bonyolultabb amióta elmentél.

Ez egy kicsit paradox módon hangzik. De nem csodálkozom rajta, az én időmben is sok mindennel kapcsolatban így éreztem. Volt, ami nekem sokkal egyértelműbb és természetesebb volt, anyámnak például ezzel szemben teljes lehetetlenségnek tűnt. Anyám végtelen érzékeny, és emellett kemény asszony volt. Sok surlódásuk volt miattam apámmal, anyám fiút szeretett volna helyettem a lánytestvéreim mellé. Csalódott volt a születésemkor, de amikor egy családi portréhoz öltönyt vettem magamra a kisasszonyos csipkeruha helyett, akkor még rettenetesen mérges is lett ráadásul. Nem értett meg igazán. Apám viszont igen, ő elfogadott olyannak, amilyen voltam. Apám lánya voltam. Tudod, én mindig is nagyon szabad akartam lenni. A gyerekkori bénulásomból, noha nem maradéktalanul, de végül is kigyógyulva, éreztem, szárnyalni szeretnék, azt tenni kizárólag, amit a szívem diktál. Élni az életet, nagykanállal falni mindent, amit csak elém tár. Ha festettem, szabadnak éreztem magam.

Napló
 
A képeiden nem a boldog szárnyalást látom… Boldog szabadságról beszélsz, és a pokoli fájdalmad, rengeteg szenvedésed zárt örökös börtönbe.

Tudod, amikor boldog voltam, azt nagyon mélyen és szívet, lelket, testet megremegtetően éltem át. Alejandróval a szerelem komoly volt, kamaszok voltunk, és igazán szerettük egymást. Aztán elhagyott. A szívem szakadt meg, de elment. Én meg ott maradtam, az ágyhoz láncolva.

Amikor először megláttam a képeidet, azt éreztem, ember ennyit nem szenvedhet, ennyi fájdalmat nem élhet túl, aztán mégis sikerült. Jött Diego…

Aki a MINDENEM lett. Fura, nem? Először kamaszként csúfoltam, piszkáltam, gyerekesen viselkedtem, akár nyakon is vághatott volna, annyira szemtelenül bántam vele. Aztán a balesetből úgy-ahogy felépülve elé álltam, hogy mondja meg, de szívéből, érdemes-e festészettel foglalkoznom. Mexikó legnagyobb festője volt, fontos volt számomra, mit gondol a képeimről. Legbelül ösztönösen azonnal éreztem, nekem ehhez az emberhez örökké közöm lesz, tőle meg nem szabadulhat se testem, se lelkem. Ha ő nem lett volna, nem tudom én mivé lettem volna, de kétlem, hogy itt beszélgetnék most veled.

Héjanász az avaron, Frida, értem. Ennyire nem hittél magadban?

Nem akartam középszerű lenni, hanem a legjobbak egyike. Vágytam arra, hogy az emberek elismerjék a műveimet. Egész életemben egy kiállításra vágytam a szülőhazámban. Aztán majdnem lemaradtam róla, de végül sikerült a mexikói kiállítás. Az én Pocakosom, ahogy Diegot becéztem, hitt bennem, és ez adott erőt ahhoz, hogy egyre jobb és jobb akarjak lenni. Ha valami nem tetszett neki a festészetemben, azt azonnal meg is mondta, irgalmatlan kritikus volt, nem mondom, hogy néha nem esett rosszul, de mindig tanultam belőle. A mesterem, a sziklám volt, nem véletlen, hogy kétszer is összeházasodtunk.

Akkor, egyszer el is váltatok?

Két balesetem volt, az egyik a busszal, a másik Diego-val – az utóbbi volt a sokkal rosszabb. Ha én nagy kanállal, akkor ő merőkanállal falta az életet. Amit az élet elé tett, azt ő jószívvel elfogadta. A mai eszemmel értem és látom, hogy azt csinálta, amit annak idején a vadóc Frida is tett. Miért is haragudjak rá? Általa nyertem értelmet, igaz, majdnem ő is pusztított el. Mikor rájöttem, hogy nem fogom tudni magamhoz láncolni, mert abba mi ketten belepusztulnánk, el kellett engednem. El kellett fogadnom, ő nem tud máshogy létezni, neki nem vagyok elég csak én. Éltem hát én is az életem, Párizs, kiállítások, egyre másra adtam el a képeimet, magazinok címlapjára kerültem, az emberek kezdték tudomásul venni, létezik egy Frida Kahlo is, aki nem csak nő, hanem festő is. Erre nagyon büszke vagyok.

 
Ekkoriban találkoztál össze Muray Miklóssal is, a fényképésszel, aki nemcsak fantasztikus fotókat készített rólad, hanem a szíved is elrabolta.

Nick különleges helyen van a szívemben. Nagy fellángolás volt, ezt jól érzed. A fényképeken is átsüt. Érzett engem, az egész lényem. Most már örök rejtély marad, mi lett volna, ha együtt maradunk, de nem így történt.

A kiállításon látható az a levél, amit Te írtál Nick-nek MAGYARUL. Csodaszép szerelmi vallomás. Aki eljön ide, olvashatja. Erről például én is csak itt szereztem tudomást.

Magánlevélnek szántam, de nem bánom, hogy láthatóvá vált. De azt biztosan tudod, hogy Nick-en túl nekem is vannak magyar gyökereim, így némiképp mondhatom, tényleg hazatértem Magyarországra, mint második hazámba édesapám révén. Csodásan fényképezett, ez volt a hivatása. A művészeti vénát tőle örököltem.

Frida, ez a mesésen tarka ruha, amit most is viselsz, mostanra a jelképed lett. Csipkefátyolos menyasszonyi ruha helyett, gyönyörű mexikói viseletben mondtad ki a boldog(talan)ító igent annak idején Diegonak. Nem sokat tettek volna így a helyedben. Elképedést, dühöt és ezzel együtt némely embereknek mosolyt csaltál az arcára.

Szakítani akartam a hagyományokkal, hogy a tradíciókat megtarthassam. Remélem, érted, mire gondolok. Mindig is csodálattal töltött el a mexikói színkavalkád, a színek orgiája. Látod, Párizsban is elfogadtak ebben a ruhában, Mexikó előtt is tisztelegtek ezzel. Megint csak büszkén kihúzhattam magam. Én, az egykor lebénult, mexikói viseletet hordó nő, lám, lám, Josephine Bakerrel barátkozik, nagyvilági életet él.

Megint az elfogadásnál tartunk. Nem is tudom, tudod-e, mennyire sokat segítetted az embereket abban, hogy elfogadtassák magukat úgy, ahogy vannak. Hogy bátran tartsanak tükröt maguknak és a világnak: vállalják fel önnön magukat: Ilyen vagyok, szeress és fogadj el így, ahogy vagyok. Nem kisebbnek, másabbnak, hanem ÍGY.

Ez a lényeg, hogy az Embert lásd meg a másikban, a tettei a fontosak, az, ahogyan valaki a másikkal bánik. Semmi más nem számít. Szomorú, ha ezt még manapság is magyarázni kell.

- Mind az általad festett kétszázötven ránk maradt alkotásod ezt a felvállalást sugallja. Egy kicsit azonban szomorúan vettem tudomásul azt, hogy a Casa Azul-ban lévő műveid közül egy sincs jelen Budapesten.

Miután megszabadultam a fájdalmas testi léttől, Diego őrizte az alkotásaim javát. Amikor végrendelkezett, minden művemet a Mexikói Államra hagyományozza, de szigorúan kikötötte, azok el nem hagyhatják a Casa Azult, az otthonunk épületét. Aki tehát arra kíváncsi, oda kell látogatnia. Szeretettel várom.

Bakancslistás nálam a Casa Azul és az eddigi több, mint tízezer budapesti látogatóból ítélve, nem vagyok ezzel a kívánságommal egyedül. Végtelenül hálás vagyok a Museo Dolores Olmedo-nak, hogy egy szép gyűjteményt összeállítva, mégis lehetővé tette azt, hogy láthassam az alkotásaidat, itt Budapesten.

Ennek én is végtelenül örülök. Jól esik itt lennem. Fura erről beszélgetni, hogy jól esik, mert amikor éreztem a halál közeledtét, nem a félelem volt a legrosszabb benne, hanem a gondolat, hogy vissza kell térnem majd egyszer.

Egészen pontosan azt mondtad: „Remélem, a távozás örömteli lesz, és hogy soha nem térek vissza”.

De most veled elbeszélgetve, ez már nem tűnik így. Köszönöm, hogy ezt most megváltoztattad bennem. Üzenem az embereknek, jöjjenek el hozzám, nézzék meg a képeimet, különleges élményben lesz részük. A Galéria fantasztikusan komponálta meg az idehozott gazdag anyagot. Megígérem, hogy én is ott leszek, szeretettel várok Mindenkit. És te mikor jössz legközelebb?

Hamarosan megyek majd, újra és újra, hogy láthassam a képeidet. Egyedül, a szeretteimmel, a barátaimmal, a diákjaimmal is. Ahányszor csak tudok. Mert, hogy egyszer nem elég, hogy lássalak, az is biztos, és akkor folytatjuk a beszélgetést.

A tárlat november 4-ig látható.
Kurátor Lantos Adriána

Kadelka Andrea
2018. augusztus 17.

Felhasznált irodalom:
The Diary of Frida Kahlo An Intimate Self-Portrait, Carlos Fuentes, Abrams, New York, 2005.
Frida Kahlo kiállítás katalógus, MNG – Szépművészeti Múzeum, 2018.

2018-08-17 06:42:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kocsis András Sándor kiállítása - SZÍNEK ÉS FORMÁK
Meghívó Kocsis András Sándor kiállításának megnyitójára 2018. szeptember 15., szombat, 17.00 óra Oroszlányi Közösségi Színtér és Könyvtár (2840 Oroszlány, Szent Borbála tér 1.) A kiállítás Müller Péter író nyitja meg. [ tov?b ]
Proportion – Putto XXL
Kőszeghy Flóra kiállítása a Cultiris Galériában
M E G H Í V Ó, Kőszeghy Flóra Proportion – Putto XXL c. kiállításának megnyitójára 2018. szeptember 11., kedd 17.30 óra CULTIRIS GALÉRIA Örkény I. Könyvesbolt 1137 Bp., Szent I. krt. 26. A kiállítást megnyitja: Szalai András építész művészettörténész. Visual concept: Czira Sára [ tov?b ]
Csendesülős, beszélgetős - Fridával
Képzelt riport egy napsütéses reggelen
Délelőtt van, egy kis ráhagyással elindulva célom a Budavári Palota, 11 órára kell odaérnem. Sajtómegnyitóra igyekszem. Nem sok dolognak örültem ennyire, mint amikor megtudtam, hogy FRIDA végre Magyarországra jön. Nemcsak Frida, hanem FRIDA, a Kahlo. Bakancslistámon lesz egy jó nagy mosolygós pipa. Mosolygok is. [ tov?b ]
Pilló Ákos - Kárpátalja
Meghívó, Pilló Ákos KÁRPÁTALJA című kiállításának megnyitójára 2018. június 26., kedd 17.30 óra CULTIRIS GALÉRIA Örkény István Könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István krt. 26.) A kiállítást megnyitja Szarka Klára fotótörténész. [ tov?b ]
Szalay Zoltán (1935 – 2017) emléktáblájának avatása
Meghívó, Szalay Zoltán (1935 – 2017) Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas fotográfus, emléktáblájának avatására annak a lakóháznak a falán, ahol Zoltán több mint negyven évig élt és ezen a napon lenne 83 éves. 2018. május 16., szerda 17.00 óra Helyszín: 1056 Budapest, Belgrád rakpart 2. [ tov?b ]
Varga Sinai Gizella - Omár Khájjammal a Paradicsomkertben
drMáriás - kiállítása
Szalay Zoltán emlékkiállítása
Agárdy Gábor - “ikonok & festmények”
Szigeti Tamás - DA CAPO - Második tétel
Cserkuti Dávid kiállítása
Kocsis András Sándor Színek és formák
Catalina Moş és Szabó Réka - viselkedés lélektan
Nagyajtay Teréz színpadi jelmeztervező 120
Papp Elek - „Létek”
Rizsavi Tamás - budapesti képeslap
Ismeretlen képek az ötvenes évekből
Szalay Zoltán – ILYENEK VOLTUNK
Fotóakadémia Szalay Zoltánnal
Fotóakadémia Szalay Zoltánnal
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]