Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

MU Terminál: Terminál B - Vera Ondrasíkova: Dead Water
[ MU Színház ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2017. szeptember 21. csütörtök    Mai névnap(ok): Máté, Mirella a - a - a
Benkő Géza - Az Öreg (5)
Írását folytatásokban közöljük
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját.

2017. január 01. – Vasárnap

BUÉK! Ja. Az.

január 03. – Kedd

Karó nálam töltötte majdnem az egész napot. "Nem fogok én sok vizet zavarni. Csak, hadd lehessek itt cseppet." Mondtam, üljön be a fotelbe, de nem akart. "Jó nekem a konyhaszéken is." Beszélt. Órákon át. Az életéről. Nekem. Na jó, nem mindig lehetett érteni, mit mond, sokszor csak a foga között sípolt ki a tüdejéből a levegő, az volt az érzésem, hogy magában, magával beszél, pedig egy kortyot sem ivott.

"Tavasszal le akartam kaszálni a füvet a pályán, bekötni Csikar szemét, s csak akkor venni le a kendőt az arcáról, amikor már ott állunk a pálya szélén. És vettem focilabdát is. Neki. Ajándékba. Hiszel Istenben?"

Meglepett ezzel a kérdéssel. Majdnem rávágtam, hogy igen. Hiszek. De meggondoltam magam.

"Az a fontos, hogy Isten higgyen bennünk."

"Hmmm...mesélted, hogy Bagoly meg szokott jelenni álmodban. Ül az ágyad szélén és mosolyog. Csikar, ő is megjelent?"

"Csikar nem."

"Nekem sem. Hallgat. Bagoly is. Sosem voltam fogékony erre. Ezó izék. Nem nekem valók. Mindig kétkedve hallgattam az ilyen történeteket. Neked elhiszem. Lehet, hogy mégis van valami odaát. Kimentem a kertbe. Álltam a havon. Eltakarta a megfagyott földet. Rendesen befedtem ősszel trágyával, most pihen. Álltam ott, s azon gondolkodtam, mi van, ha a talpam alatt is nyugszik valaki. Régről. Mélyen. Ki tudhatja azt? Nem igaz? Trágyázzuk a földet a halottainkkal. Aztán megesszük, ami megterem. Gondolod, hogy Csikar is? Úgy, mint Bagoly?"

"Nem hinném. Vagyis, részben igen. De nem szándékosan. Talán csak gyertyát gyújtott, a Karácsony miatt. Valahogy lángra kapott az abrosz. Ő pedig azt gondolhatta, Istenem, ha így, akkor legyen így. S csak hagyta megtörténni."

Elmeséltem neki a halála előtti estét. Karó még jobban elkomorodott.

"Nem hozzám jött. Miért nem hozzám? Éreznie kellett, mennyire fontos nekem. Leéltem az életem egy titokkal. Még neki sem mondtam el soha."

Rágyújtottam. Megkínáltam Karót is. "Inkább a sajátomat. Erős nekem az amit te szívsz."

Leültem vele szemben. Elhallgatott. A füstöt nézte, ahogy felszáll, s lustán szétterül a plafonon.

Karó volt az egyetlen a faluban, aki nem megözvegyült. Tőle elvált a felesége. Pusmogták, hogy csak látszatházasság az övé, ezzel akarta leplezni másságát. De soha, senki egy szóval nem említette ezt a jelenlétében. A fia Karácsony előtt eljött hozzá. Hozta az unokákat is, de a feleségét sosem. Ennyi maradt neki a családjából. Évente egyszer illemből fél óra. Valami kis ajándék. Olyan, ami nekik nem kellett, három pár túrazokni, mindegy, csak ne kerüljön sokba. "A házat jön nézni a fiam, nem engem. Alig várja hogy elpatkoljak. Hogy is írta a tisztelendő úr abban a levélben? Ne adják fel? Nos, azt hiszem én feladtam. Egész életemben mást sem tettem, csak ezt. Feladtam. Azzal, hogy nem álltam oda apám elé, s mondtam meg neki az igazságot. Azzal, hogy megnősültem. Hogy gyereket csináltam. Amikor elváltam, lett volna lehetőség, hogy felvállaljam saját magamat. De ez a kurva falu. Az előítéletek. Meghátráltam. Gyáva pöcs. Ennyi vagyok. Semmi más. És soha, soha nem voltam olyan magányos, mint most, hogy elment az, aki a legfontosabb volt az életemben. Szóval, mit ne adjak fel?"

Néztem Karót, s az volt az érzésem, mintha zsugorodott volna. Ez a meglett korára is egyenes tartású, jó vágású ember úgy törött össze, mint én anno, amikor Józsi elvette Ilont.

"Nem iszunk meg valamit? Maradt még kis barackom." Ezt tudtam mondani. Ritka jó válasz a kérdésére, gratulálok. De Karó nem is várt választ. Azt hiszem, fontosabb volt neki, hogy kibeszéljen magából mindent, valakinek, aki meghallgatja.

"Ha most nekikezdenék inni, akkor nem állnék meg. Jobb, ha tiszta marad a fejem. Azt hiszem, nem fogok inni már egy kortyot sem többet." Karó megpróbált felállni. "Na basszus, egész nap itt ültem, úgy elzsibbadtam, moccanni sem bírok. A lábam is bedagadt a csizmába."

"Mondtam, hogy vedd le."

"Mondtad." Azzal valahogy mégiscsak feltápászkodott. "Na Isten megáldjon."

"Ne kísérjelek haza?"

"Ne félj, hazatalálok."

Kiment az ajtón, s onnantól rám telepedett a csönd. Megszoktam már. Egyedül élek. Tévét nem nézek, inkább olvasni szoktam, nem egy zajos mulatság az sem, de Karó távozása után nem tudtam eldönteni, hogy áldás, vagy átok-e ez a csönd. Gyertyát gyújtottam, beültem a fotelbe. Néztem az imbolygó lángot, szegényes fénye mögött a homályba veszett a konyha. S akkor megéreztem. Nem vagyok egyedül. Két alak elmosódott körvonala. Határozottan láttam. Álltak az ajtóban. Szeretet sugárzott belőlük, s hallottam, ahogy azt suttogják nekem - Ne add fel!

2017. január 04. – Szerda

Átmentem Ilonhoz. El kellett meséljem neki a látomásomat. Karóról nem szóltam. Végtére is, hozzám jött, csakis énhozzám, nem akarta mással megosztani, amit elmondott, még Ilonnal sem.

"Itt vannak még. Én is érzem őket. Nem könnyű eltávozni idő előtt. Akkor sem, ha menni akar az ember. A ránk szabott időt ki kell tölteni." Olyan magától értetődően mondta ezeket Ilon, mintha csak rétessel kínált volna. Ahogy meg is tette. "Kóstold meg, friss."

"Finom a rétes." Istenem, kitalálhatnál már valami más jelzőt is. Évek óta ezt hallja tőled, finom. Minden, amit süt, finom. De úgy látszik, Ilont nem zavarta. "Szeretem, hogy ízlik neked. Mindenből meghagyok két szeletet. Egyet Bagolynak, egyet Csikarnak. Ezt pedig Karónak viszem át délután." s a konyhaszekrényen levő tányérra mutatott, alaposan meg volt pakolva a süteménnyel. "Neked is akartam vinni. Megelőztél."

Kitöltött egy pohár vizet.

"Idd meg! Nemcsak kissör kell a bendődbe. Este átmegyek a tisztelendő asszonyhoz. Meg akarom kérni, hogy vasárnap imádkozzunk ő értük."

"Én minden nap azt teszem." Mondtam szégyenlősen.

"Én is. Mégis, azt hiszem, hogy ott, a templomban, más lesz imádkozni. Fennköltebb? Nem, nem ez a jó szó. Szentebb. Ez sem." Ilon lázasan gondolkodott, láttam rajta, bosszantja, hogy nem találja a megfelelő szót.

"Erősebb lesz." Próbáltam segíteni, ennyire futotta. Ilon szeme felcsillant. "Ez az! Erősebb. Mert együtt tesszük majd."

Eszembe jutottak a könyvek. Te jó ég, még mindig nem hoztam el őket a tisztelendő asszonytól, Ilon pedig oda megy este. Csikar halála miatt minden felborult, elmaradt a tervezett Karácsonyi vacsora, az ajándékozás, elmaradt minden. "Megyek most." Mondtam, meg sem vártam a homlokcsókot, a réteseimet sem vittem el, visszanéztem még az ajtóból, szegény Ilonom állt a tűzhely mellett, nézett rám értetlenül. "Dolgom van!" Vetettem oda sután még, s elviharzottam.

A kék autó nem állt a paplakudvar végében, hova a jó fenébe megy ez a nő ilyenkor? Dühös voltam. Magamra, a lelkésznőre, mindenre a világon. Csikar, hogy neked is pont Karácsonykor kellett...

Borzasztóan elszégyelltem magam, hogy szegény megboldogult barátomnak teszek szemrehányást, mert azon a napom mert meghalni, amikor Világlátó könyveket akartam ajándékozni. "Önző, szemét vagy." Hazamentem. Lesz, ahogy lesz. Csak van annyi esze a tisztelendő asszonynak, hogy nem kotyogja ki Ilonnak.

Nem tudtam elaludni. Gyertyát gyújtottam megint, de Halott barátaim távol maradtak az éjjel.

2017. január 08. – Vasárnap

Béla, a kocsmáros, ott volt az istentiszteleten. "Jobb későn, mint soha." Mondtam neki, mikor kezet fogtunk a templom előtt. Egy félszeg mosolyt is megengedtem magamnak, csak, hogy könnyítsek kicsit megjegyzésem cinikusságán. Mellém ült le. Balomon pedig Karó foglalt helyet. Ilon velünk szemben, az asszonyok padsorában ült. Egyedül. Mint mindig.

Karó lefogyott. Sápadt, beesett az arca, a háta meggörbült. Már nem magasodott fölém egy fejjel, még ültében is. Amikor a tisztelendő asszony a prédikáció után megkérte a gyülekezetet, azaz mind a négyünket, hogy állva imádkozzunk két elhunyt testvérünkért, Balogh Sándorért és Cséplő Mihályért, Karó ülve maradt. Némán meredt maga elé a semmibe, még könnyáztatta arcát sem törölte meg a zsebkendőjével, pedig a kezében szorongatta egész istentisztelet alatt. Furcsa volt Bagoly és Csikar nevét hallani. Úgy értem, a rendes nevüket. Karónak mi is a neve?

Béla belékarolt Karóba, úgy kísérte haza. Mi az ég van itt? Béla? Ő is?

Álltam a templom előtt, Ilon kérdőn nézett rám, mikor méltóztatok elindulni végre, "Tisztelendő asszony, ha nem bánja, maradnék még kicsit, majd bezárom én az ajtót." A nők nagyon tudnak nézni. Egyszerre ott tud lenni a szemükben az értetlenség, a számonkérés, a neheztelés, a sértődöttség, meg a mit tudom én, mi minden még. Ilon nem szólt egy szót sem, sarkon fordult, nekiindult lefele a templomdombról, de a lelkésznőnk mégiscsak harminc év körüli fiatalasszony, odaadta a templom kulcsát, s pillanatok alatt beérte őt.

Nem voltam még egyedül Isten házában.

Visszaültem a helyemre. Mérhetetlen csönd ölelt körül. A házamban sosem "hallottam" ennyire a csöndet. Behunytam a szemem. Milyen ott nektek, Bagoly, Csikar? Ne adjam fel? Ti feladtátok. Mit tudtok, amit én nem? Uram, világosítsd meg az én orcámat!

Nem jött válasz. Isten hallgatott. Mégis kaptam Tőle valamit, ott, a templomban, ahol életemben először ültem egyes egyedül. A Csöndjét adta nekem.

Nem mentem be Ilonhoz kiengesztelni őt. A tisztelendő asszonynak sem vittem el a kulcsot.

Este nem gyújtottam gyertyát. Nem ültem a fotelbe. Befeküdtem az ágyba, hallgattam a csöndet. Tudom, hogy hazahoztam egy darabkát a templom csöndjéből is. Szépen megvoltak egymás mellett. Az én csöndem, s Istené.

2017. január 10. – Kedd

Álltam a telefonnal a kezemben, hallottam, hogy kicsöng, de Karó nem vette fel. Megpróbáltam újra. Semmi. Ilon közben belépett a konyhaajtón, zihálva, sietett. Őt hívtam elsőnek.

Nem tudok elmozdulni a telefon mellől, régi gép ez, zsinóros. Ott kell állnom a kredencnél, amikor telefonálok, pedig hányszor megfogadtam, hogy hosszabb kábelt kötök be a telefon s a fali dugasz közé. Arra a kis időre, ami még hátra van, minek? Jó indok a közelgő halálom, hogy elodázzak dolgokat, amiket lusta vagyok megcsinálni. Most viszont jól jött volna plusz két méter kábel, akkor leülhettem volna Ilon mellé a konyhaasztalhoz. Karó csak nem vette fel a telefont, én pedig bedühödtem. "Elmegyek akkor érte! Nem érdekel, milyen depressziós, az sem érdekel, ha Bélával enyeleg!"

Ilon majd átdöfött a pillantásával. "Bélával? Te miről beszélsz???" Lesütöttem a szemem. "Béla kórházban van, kivizsgálásra ment be, ott fogták, de ha itthon lenne is, mi jut eszedbe? Egyébként pedig Karó túlságosan szerette Csikart - Isten nyugosztalja -, semmint hogy... Különben meg Béla nem olyan."

Rettenetesen szarul éreztem magam. Ilon szemében megint ott láttam a szemrehányást, értetlenséget, a neheztelést, de szerencsére a sértődöttséget nem.

"Én csak... nem értem, miért nem lehet felvenni egy telefont, amikor otthon van az ember. Akármilyen bánata is legyen. Ne haragudj."

"Dehogy haragszom, te, nagy gyerek. Vasárnap sem haragudtam, amiért nem kísértél haza, csak rosszul esett, mert nem szóltál nekem, hogy maradni akarsz. Megértettem volna."

Megcsörrent a telefonom. Azonnal felkaptam a kagylót. "Mi olyan rohadt sürgős, hogy hatszázszor hívsz egymás után??? Most épp ki halt meg? Vagy netán Te készülsz rá, és közölni akartad előre, nehogy sokkot kapjak? Szartam, ha tudni akarod. Nehéz felvenni a telefont, ha szarik az ember."

Karó egyre kiszámíthatatlanabbul reagált. Beletörődve, vagy éppen fülsértő kacajjal, volt, hogy elsírta magát, pedig csak köszöntem neki. Ma úgy látszik a dühroham volt a soros.

"Levél jött a tisztelendő úrtól. Ilon már itt van nálam. Én csak..." A szavamba vágott. "...te csak fel akarod bontani, mi? Te csak meg akarod nézni, mi van a levélben? Te csak úgy vagy hajlandó elolvasni azt a levelet, ha mind a hárman...HÁRMAN...nem öten...ott vagyunk, s asszisztálunk hozzá. Megmondjam neked, mi van abban a kurvára fontos levélben? Egy fotó bazdmeg! A papunk hőn áhított Velencéje, még az is lehet, hogy ott pózol a fotón, mögötte a Szent Márk tér, fent meg egy felhőn ül Klári, és rohadtul boldog."

Azzal lecsapta a kagylót.

"Azt hiszem, Karó ma nem fog átjönni."

"Megbékél majd" Azon gondolkodtam, vajon Ilon elhiszi-e, amit mondott. "Mindenki másképp gyászol. Majd beletörődik. Elfogadja a megmásíthatatlant."

"Vagy sosem törődik bele..." Nem folytattam. Leültem Ilon mellé, s óvatosan felnyitottam a borítékot. Ha tényleg fénykép van benne, akkor jó nagy fotó kell legyen, mert a boríték mérete jócskán meghaladta a megszokott levélborítékét. Legalább háromszor akkora volt. Ha levél is van benne, akkor jó hosszú kell legyen, kitett magáért a tisztelendő úr, ez nem három szó lesz, mint a múltkor.

Két gépelt oldal. Olaszul. Ez minden, amit a boríték rejtett.

"Úgy néz ki, mint valami hivatalos levél." Jegyezte meg Ilon. "Nem tetszik ez nekem."

Egy kukkot nem értettem, rengeteg betű, sok bekezdés, néhol számok a szavak között, paragrafus jelek a számok után, a második oldalon egy cifra összeg, aminek a végére egy euró jelet biggyesztettek, majd a papírlap legalján pecsét, aláírás, dátum.

Felálltam, a telefonhoz mentem, a kis noteszemben kikerestem a tisztelendő asszony számát. Tárcsáztam. Felvette. Nem egészen fél óra múlva, ott ült a konyhában ő is, Ilon mellett, kezében a levéllel. "Tudják, én latint tanultam, nem sok köze van a mai olaszhoz, de azért megpróbálom, hátha. Biztos ami biztos, gyorsan letöltöttem a telefonomra egy olasz-magyar szótárt is." S nekifeszült az olvasásnak. Sok idő, talán húsz perc is eltelt, egyre csak nyomkodta a telefonját, s ahogy a levél végére ért, sóhajtott. "Kérhetek magától valamit? Nincs pálinkája? Egy korty most jól jönne."

Még mindig megvolt az a barack tavalyról, kitöltöttem egy féldecit, "Szerintem igyanak maguk is." Megint sóhajtott. "Fogadják őszinte részvétem." mondta halkan.

"Édes Istenem." Ilon elsírta magát.

"A Szent Márk téren találtak rá. Egy padon ülve. Végrendelettel a zsebében. Hazaszállítják, hogy itt legyen eltemetve. Ezt kérte. Megadta a számlaszámát is, ha jól értettem, már levonták róla a szállítási költséget." A tisztelendő asszonynak is kicsordult a könnye.

Úgy, ingujjban, kimentem az udvarra. "Azt reméltem, hogy egy napon nyílik majd az ajtó, s belép rajta, tisztelendő uram. Hellyel s kávéval kínálom, cigarettára gyújtunk, és véget nem érő mesélésbe kezd. S a konyhámban, a székemen ülve fogom látni mindazt, amit ő maga látott, érzem majd, amit érzett, nevetek, amin nevetett. Most már a családjának mesél. Pedig Istenemre mondom, jobb szerettem volna előbb én hallani." De csak gondolatban mondtam ezeket, nem hangosan. Néztem az eget. Valahol a csillagok között tudom, hogy a tisztelendőnk hallotta, amit gondoltam. Ahogy Bagoly meg Csikar is.

(Folytatjuk)

(A helyesírás a szerző sajátja)

( Fot? Nyári )
2017-08-16 00:41:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Hírek Interjú
Háztáji Blogok
Helyszíni Pályázat
Szemle
Tamási Áron 120
Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.)] Kossuth-díjas, Baumgarten-díjas, Corvin-koszorús, Magyar Örökség díj (1997) /posztumusz/. Özvegye halála előtt létrehozta a Tamási Áron Alapítványt, amelynek feladatává tette az író szellemi hagyatékának gondozását, annak anyagi vonatkozásaival együtt. [ tovább ]
Amikor olvasólámpák fénye világítja be a Földet
Szeretjük az Olvasás Éjszakáját!
Idén az Olvasás Éjszakája azáltal is különlegessé válik, hogy ekkor lesz a Színházak Éjszakája is és a színházak világát is becsempésszük a mi éjszakánkba. Este 7 órakor Halász Judit lesz a vendégünk, aki az IKREK HAVA című, Radnóti estjéből ad válogatást. [ tovább ]
Benkő Géza - Az Öreg (6)
Befejező rész
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját. [ tovább ]
Benkő Géza - Az Öreg (5)
Írását folytatásokban közöljük
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját. [ tovább ]
Benkő Géza - Az Öreg (4)
Írását folytatásokban közöljük
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját. [ tovább ]
Benkő Géza - Az Öreg (2)
Benkő Géza - Az Öreg (1)
Benkő Géza - Harkály odú
Hazai Attila Irodalmi Díj 2017
Parti Nagy Lajos - Az étkezés ártalmasságáról
Örkény István 105
Nádasdy Ádám az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa
Végel László-est
Janikovszky Éva könyvesbolt nyílik
A megrendülés segédigéi
Magyar Radír 2016 - Országos Szépirodalmi Pályázat
Kafka macskái – Két részes rádiójáték
Kölcsey Ferenc 225 éve született
Goethe ráér / Miért klasszikusak a klasszikusok?
igazság megszállottja vagyok…
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
OSA Archívum állásajánlat
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]