Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Hű, de messze van Petuski!
[ Szobaszínház, Pécs ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2017. december 15. péntek    Mai névnap(ok): Valér a - a - a
Benkő Géza - Az Öreg (1)
Írását folytatásokban közöljük
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját.

2016.november 20. - Vasárnap

"Kelj fel, vénember! Hasadra süt a Nap!"

Mindig hajnali négykor ébredek. Ma is akkor keltem, de amikor Ilon jön, márpedig annak ma van a napja, eszem ágában sincs kikelni az ágyból. Reggel hatkor hallom, ahogy megnyikordul a kiskapu, a ház ajtaját nem zárom sosem, Ilon egyszerűen lenyomja a konyhaajtó kilincsét, becsoszog, egyenesen a hálóba - Kelj fel vénember... hehe, én kuncogok a paplanom alatt...nincs nógatás a hangjában, kedvesen mondja. Régi játékunk ez már. Hetente egyszer, vasárnap. Lassan negyven éve. Hogy pontosan mióta, Ilon biztosan tudja. A nők mindent jobban tudnak. Ahogy elhangzik a varázsmondat, én kipattanok az ágyból. Na jó, ez enyhén szólva túlzás. Kikászálódok a jó szó. Beletelik öt percbe is, mire a konyhába jutok. Nem olyan rossz idő az egy nyolcvannégy évestől. Hálóing van rajtam, sosem szerettem a pizsamát, a papucsomat még ültömben erőltetem a lábamra, este, lefekvéskor gondosan be kell készíteni arra a helyre, ahol majd reggel nagy nehezen felülök s lelógatom a lábamat az ágyról. Sok időt meg lehet vele spórolni, drága halódó férfitársaim, nekem elhihetitek.

A konyhát már eltelítette a frissen főzött kávé illata. Ilon megvárja, hogy én is leüljek, csak az után kezdi el kevergetni a kiskanállal a kávét. Nem sokat beszélünk. Mindent tudunk egymásról, a faluról, az életről. Én nézem őt, ő néz engem. A kávé lassan kihűl, megisszuk, majd Ilon összeszedi a csészéket, elmosogatja, s kitámogatjuk egymást a verandára. Én elszívok egy szál cigarettát, hosszú köhögésekkel cifrázom a füst eregetést, Ilon még ekkor sem néz rosszallóan rám, de én tudom, hogy nem tetszik neki. Azelőtt mondogatta, hogy hagyjam a dohányt, megöl. Már nem mondja. Meghalunk így is, úgy is. "Jövő héten megkérem a kezed" mondom két slukk között s egy újabb köhögő roham előtt. "Már várom", mondja Ilon, elmosolyodik, kiveszi kezemből a cigarettacsikket, elnyomja, csókot ad a homlokomra, s én hálóingben meg a vállamra terített meleg pokrócban ott állok a verandán mindaddig, amíg el nem tűnik a kerítés mögött.

Sosem marad tovább. Egy kávé vasárnap reggel. Ennyi. Negyven éve. Nekem elég ez is. Ez adatott. Józsi elment, és a falu hagyománya szerint özvegyasszony nem megy újra férjhez. A halott ura legjobb barátjához meg pláne nem.

Ma még talán megmarad ez a jó időcske. Szép lesz a séta a templomba. Csikarért el ne felejtsek megállni. Én vagyok a soros. A dombra ugyan nem bírom már feltolni a tolókocsiját, de ott majd segítenek a többiek. Már ha eljönnek. Múlt héten csak kilencen voltunk. Pedig én tizenegyet tippeltem. Csikar nyerte azt a fogadást. Kilencen a vasárnapi istentiszteleten. A pappal együtt. Szép, mondhatom! Csikar fülig érő mosollyal zsebelte be a nyereményét. Négy euró. Szép pénz az. Én nem nyertem már lassan egy éve. Pedig minden héten fogadunk a kocsmában, mi öten. Ilon persze nincs ott, ő nem fog kocsmázni, ezt felejtsük el, még negyven éve megmondta, tartja is magát ehhez becsülettel, de mindig megüzeni velem, hogy hány ember az a heti tippje. Bagoly felírja egy söralátétre, mi pedig aláírjuk, hogy hivatalos legyen ezáltal a fogadás. Csikar már hetedszer nyert zsinórban. Persze, a tippelendő számok nagyon egyszerűek. Maximum tizenöt ember, ha lenni szokott. Minimum 6. Ilon, Csikar, Karó, Bagoly, a pap, na meg jómagam. Volt ilyen is. Akkor egyikünk sem nyert.

Lassan megy az idő. Nagyon lassan. Pedig ez a nyolcvannégy év hogy elrepült. Most a fél tizenegyes harangszó ideje is alig akar ide vánszorogni. Elülök a konyhában, nézem a széket, amin pár perce még Ilon ült, majd azon kapom magam, hogy hangosan beszélek hozzá. Pedig nincs is itt. A múltról beszélek, arról, hogyan haragudtam Józsira, amiért megkérte a kezét, s hogy ő igent mondott, Józsi temetéséről, a lelkiismeret furdalásomról, mert a temetésén az jutott eszembe, hogy ha letelik a gyászév, hagyomány ide vagy oda, meg fogom kérni a kezét. Persze, sosem kértem meg. A jövő héten sem fogom.

Morcos leszek ettől, kimegyek a fürdőszobába, megmosakszom, felöltözöm, felsöpröm az udvart, ettől kimelegedek. Nem szabad megizzadnom, az én koromban egy sima megfázás is seperc elviszi az embert, hát bemegyek, felveszem az ünneplőmet, s mire elkészülök, meg is szólal a nagy harang.

Csikar már kinn vár a kapujában. Ütött-kopott, rozoga a tolókocsija, egyre nehezebb tolni, ő is, mintha meghízott volna, de azért még bírom. "Le kéne vágatnom ezt a két béna lábamat, akkor húsz kilóval könnyebb lennék..." Ma is ezzel fogad, ahogy megmarkolom a tolókocsi fogantyúját. Karó és Bagoly a templomdombnál várnak. Hárman nekiveselkedünk, s mire a kis harang befejezi a kongást, fenn vagyunk a bejárat előtt. A nők csak ilyenkor szoktak elindulni. Ilon is.

Valami lehet a pappal. Nem szokott ilyen keveset beszélni. Az éneklést is letudta egy versszakkal. A prédikációja nemcsak rövid volt, de feltűnően komor hangvételű. Az öregekről beszélt. Nekünk, öregeknek. A tiszteletről, amit meg kellene kapjunk. A méltóságteljes halálról. Arról, hogy nemcsak Istennek, de magának az embernek is tudnia, éreznie kell, mikor van itt az idő.

Tavaly temette el a feleségét. Kérhetett volna másik papot. Nem akart. Emlékszem, ott állt a koporsó mellett, rezzenéstelen arccal mondta el a gyászbeszédet, egy könnycsepp sem gördült le az arcán, amikor elhantolták az asszonyt. A gyerekek mellett fekszik. Három gyerekük volt. Egy év leforgása alatt haltak meg. Mindet ő temette. Itt szolgál, amióta elvégezte a teológiát. Azt hiszem, belefáradt. Nem is csodálom. Egyedül maradt egy pöttöm faluban, megöregedve, özvegyen. A templomban is csak öregeket lát a szószékről. A fiatalok le se bagózzák a vallásosdit. Mi meg ülünk ott türelmesen, gyakran majd behugyozva, olyan hideg van, krákogunk, el-elbóbiskolunk, sokszor felállni sincs erőnk a zsoltár énekléshez. Nem túl lelkesítő, igaz-e? Csak nehogy valami hülyeséget csináljon.

Este a kocsmában mind lehurrogtak, amikor elmondtam az aggályaimat. Isten szolgája, teszi a dolgát, mondták. Megfáradva, mint mi, csalódva mindenben, mint mi, megöregedve, de hülyeséget nem fog csinálni, mert Ő Isten embere.

Legyen igazatok, mondtam, kifizettem a kissöröm, s hazamentem. Útközben rám jött a pisilés. A buszmegálló mögé alázkodtam be magam nagy nehezen, de így is hallottam, hogy pár fiatal tisztes távolból röhögve nézi, mit művelek. Ha ennyi idősek lesztek, és még úgy tudtok majd hugyozni, mint én, nagy sugárban, gond nélkül, akkor röhögjetek szarosok. De csak gondolatban mondtam ezt, nem hangosan. Én is voltam fiatal. Ilon is. Kurva idő. Elszáll.

Elfáradt a kezem. Rég írtam ennyit. Elzsibbadtak az ujjaim.

Megyek aludni. Reggel négykor már kuruttyolni fogok. Minden kezdődik elölről.

2016. november 27. - Vasárnap

Ezt a napló írást nem akarom túlzásba vinni. Még szerdán is fájtak az ujjaim. Meg aztán, amúgy sem történik semmi ebben a faluban, sem velem, sem senki mással, hogy érdemes lenne minden nap lejegyezni. Bár, bevallom őszintén, azért kezdtem el papírra vetni a napjaimat, hogy el ne felejtsem. Ahogy öregszem, szinte mindenre kristálytisztán emlékszem a régmúltból, de hogy mi volt tegnap, az istennek sem jut eszembe. Ez bosszant. Meg valamivel ki is kell tölteni az üres órákat. Azokból pedig akad bőven. Csakhogy a semmit elég nehéz leírni. A napi rutinomat meg nem akarom.

Négykor kelek.

Papucs az ágy előtt.

Fél öt, mire megmosdom.

Ötkor szívom el az első cigimet, szigorúan a verandán, nem szeretem ha cigifüstös a ház.

Elszaladok a boltba.

Valójában negyedóra, mire leküzdöm azt a nyomorult kétszáz métert a kisboltig, de üdítőbben hat, ha fiatalos jelzőkkel írom le mit s hogyan teszek. Összeütök valami apróságot ebédre, ami megmarad, az a vacsorám. Kimegyek a kertbe, elszöszmötölök cseppet, leugrok a kocsmába, bevágok egy kissört, kitárgyaljuk a többiekkel a falu dolgait...

ááááááááá nehogy már erről szóljon ez a napló, vagy mi a szar.

Hát egészen máig bírtam. Pedig minden áldott nap, szerdáig még az ujjaim fájása dacára is oda-oda kacsingattam, hogy firkantok pár sort, de egyszerűen nem tudtam, mit is írhatnék.

Ma azonban történt valami. Nem Ilonra gondolok, ő pontban hatkor beállított, a "Kelj fel, vénember, hasadra süt a nap" is megvolt rendesen, ahogy a némán elköltött kávé, a cigi a verandán, annyi tán csak, hogy ma sem kértem meg a kezét, nem ezekre gondolok. Minden ment ugyanúgy a régi, megszokott kerékvágásban, ahogy eddig.

De az istentisztelet…

Én még ilyet nem éltem meg. A többiek sem. Hatan voltunk. Ilon, Csikar, Karó, Bagoly, meg én. Ez ugye, öt. Öt hívő hallgatott másfél órán keresztül, s a hatodik, a tisztelendő úr, velük hallgatott mindvégig. Egyetlen mondat hangzott csak el a szájából, a legelején, ahogy felment a szószékre, "Dicsérjük az Urat, imádkozzunk, énekeljünk, elmélkedjünk, lélekben, magunkban."

Ennyi. Onnantól kezdve egy mukk sem. Ültünk csendben, másfél órán át a templomban. Először azt hittem, egy perces áhítatos csönd lesz, majd belekezd a prédikációba a tisztelendő, kisvártatva magamon éreztem Csikar tekintetét, a többiek is engem bámultak, én meg Ilont, aki egyedül ült elhagyatottan a női részlegen. Ilon egyáltalán nem tűnt meglepettnek. Melegen nézett rám, bólintott egyet, s én megértettem. Maradjunk, üljünk, így a jó most. Csikar elaludt jó negyedóra hallgatás után. Hátrabicsaklott a feje a tolószékében, horkantott egyet, én megböktem a karját, ettől felébredt, pillanatra nem tudta hol van, majd eszmélt, s a hátralevő időben béna lábait masszírozta, így tudott ébren maradni.

A tisztelendő úr el sem köszönt tőlünk, lejött a szószékről, kiment a templomból, anélkül, hogy megvárt volna bennünket. A dolgok rendje az lett volna, hogy a templom ajtajában megáll, s mindenkitől kézfogással búcsúzik.

Egyenesen a temetőbe ment. Mi persze mentünk utána. A temető a falu végén van, a paplak pedig pont ellenkező irányban, ha a templom felől nézzük. A mi papunk sem mai gyerek, megvan 78 is, mégis korát meghazudtoló fürgeséggel ment az utcán. Karó és én leerőszakoltuk valahogy a templomdombról Csikart a tolókocsijával, Bagoly nem tudott segíteni, leesett a pincelépcsőn még kedden, amikor borért ment le, hát Ilon támogatta.

Megálltunk a temetőkerítésnél, onnan leskelődtünk. Négy vén pöcs, meg egy most is gyönyörű asszony. Talpig feketében mindannyian. Ha valaki arra járt volna, azt hihette volna, hogy a helyi nyugdíjas klub épp meghalni esedékes öt tagja jött utolsó előtti útjára, csak félnek bemenni a temetőbe. Teremtett lélek nem volt az utcán rajtunk kívül. Mindenki a vasárnapi ebédjét költi el ilyenkor. A tisztelendő úr a családja sírjához ment. Úgy álltunk, hogy épp oda lássunk. A sírral szemben leült - nem viccelek - egy fotelbe. Hogy mikor cipelte el a paplakból azt a fotelt, nem tudom, de biztos hogy onnan hozta, tisztán emlékszem, hogy még én is ültem abban a fotelben bibliaórákon, meg presbiteri gyűléseken. Elsőnek Csikar szólalt meg, vagyis csak halkan merte mondani, hogy szarrá fázik lassan. Forralt bort kellene inni, suttogta Ilon. Mindjárt jövök, tette hozzá, azzal ott hagyott bennünket. A papunk ült mozdulatlanul a fotelben, mi ott toporogtunk a temetőkerítésnél, hol a papot lesve, hol Ilont kémlelve, jön-e már. Vagy fél óra múlva ért vissza. Egy Tesco-s zöld táska volt a kezében, "Gyertek", ennyit mondott csak, s bement a temető kapuján. Mi utána.

Nem is tudtam hogy egy alig hatvan kilós ember ennyire nehéz, ha elhagyja magát. Pedig csak három deci forralt bort, ha ivott a papunk. A többit mi nyakaltuk be. Főleg Csikar. De ő bírja. Mi is. Legalábbis, valamivel jobban, mint a tisztelendő úr. Amikor előrebukott a fotelből, esélyünk sem volt megakadályozni, hogy ráessen a sírra. A feje nagyot koppant a márványlapon, s úgy maradt fekve, mozdulatlan. Mit volt mit tenni, Csikar tolókocsiból ki, át a fotelbe, a pap tolókocsiba be, Bagoly a fájós lába miatt maradt Csikarral, Ilon, Karó és én hazatoltuk a papot, ágyba fektettük, majd vissza a temetőbe, Csikar a fotelből át a tolókocsiba, s irány a kocsmába.

"Te hova jössz?" ennyit tudtam kérdezni, amikor Ilon átlépte a kocsmaajtó küszöbét. "Mert, mi lesz? Megszólnak?" Vágott vissza Ilon. "Nyolcvanegy vagyok, ki nem szarja most már le".

Furcsa volt hallani a "szar" szót az ő szájából.

Forralt bort ittunk. Két decit. "A tisztelendő úr meg fog halni." Ennyit mondott Ilon. Néztünk a semmibe. Karó megköszörülte a torkát. "Mind meghalunk, nem igaz?" Ilon folytatta. "Úgy értem, neki másképp jött el az ideje. Nem akar élni már. Kialussza a forralt bort, felkel az üres paplakban, nincsenek ott se a felesége, se a gyerekei, és nincs ott vele az ő istene sem már. Menni akar."

"Azt akarod mondani, hogy..." nem fejeztem be a mondatot.

"Azt. Igen." válaszolt Ilon. "Hogy mikor teszi meg, nem tudom. Úgy gondolom, hamarosan."

(Folytatjuk)

(A helyesírás a szerző sajátja)

( Fot? Nyári )
2017-08-12 00:23:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Hírek Interjú
Háztáji Blogok
Helyszíni Pályázat
Szemle
Mínusz Kettő
A mai nap egy órán belül mínusz két EMBER, így, csupa nagy, de még inkább ÓRIÁS betűvel írva. A Gézák mennek. Ennek van (de NINCS!!!!!!!!!!) itt az ideje. Kállay Géza, szeretett Tanárom után ma, Benkő Géza Színész ment el, elvitte a szíve, az a nagy szíve. [ tovább ]
Tamási Áron 120
Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.)] Kossuth-díjas, Baumgarten-díjas, Corvin-koszorús, Magyar Örökség díj (1997) /posztumusz/. Özvegye halála előtt létrehozta a Tamási Áron Alapítványt, amelynek feladatává tette az író szellemi hagyatékának gondozását, annak anyagi vonatkozásaival együtt. [ tovább ]
Amikor olvasólámpák fénye világítja be a Földet
Szeretjük az Olvasás Éjszakáját!
Idén az Olvasás Éjszakája azáltal is különlegessé válik, hogy ekkor lesz a Színházak Éjszakája is és a színházak világát is becsempésszük a mi éjszakánkba. Este 7 órakor Halász Judit lesz a vendégünk, aki az IKREK HAVA című, Radnóti estjéből ad válogatást. [ tovább ]
Benkő Géza - Az Öreg (6)
Befejező rész
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját. [ tovább ]
Benkő Géza - Az Öreg (5)
Írását folytatásokban közöljük
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját. [ tovább ]
Benkő Géza - Az Öreg (4)
Benkő Géza - Az Öreg (3)
Benkő Géza - Az Öreg (2)
Benkő Géza - Az Öreg (1)
Hazai Attila Irodalmi Díj 2017
Parti Nagy Lajos - Az étkezés ártalmasságáról
Örkény István 105
Nádasdy Ádám az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa
Végel László-est
Janikovszky Éva könyvesbolt nyílik
A megrendülés segédigéi
Magyar Radír 2016 - Országos Szépirodalmi Pályázat
Kafka macskái – Két részes rádiójáték
Kölcsey Ferenc 225 éve született
Goethe ráér / Miért klasszikusak a klasszikusok?
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
OSA Archívum állásajánlat
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]