A berber műfordító, a berber irodalom kiváló ismerője, a Kiadó figyelmébe ajánlotta az egyik klasszikusnak számító berber regényt. A Kiadó megkérte, ne ajánlja másnak, feltétlen meg fogja jelentetni. Múltak a hónapok, a berber műfordító felhívta a Kiadót, hogy áll a könyv. A Kiadó sóhajtozott, milyen drága az élet, tudna-e szerezni a műfordító támogatást a könyvre. A műfordító utánanézett, és talált berber műfordítási pályázatot kiadók részére. A Kiadó megkérte, pályázza meg, hát megírta a pályázatot, melyben megindokolta a mű magyar fordításának jelentőségét, lefordította berberre a cégbejegyzést, alapító okiratot és fordítói szerződést, amely a magyar gyakorlatnak megfelelően két verzióban készült el. A berber pályázatban az eredeti szerződésnél nagyobb összeg szerepelt, amelyből ha nyernek a Kiadó lecsippenthet majd kisebb-nagyobb darabot kiadási költségekre. A berber pályázat sikeres volt, de a Kiadó nem tudta megszerezni a jogokat. A műfordító ezért kapcsolatba lépett a berber illetékessel, hol akadhatott el a folyamat, ígéretet kapott, hogy majd értesítik a Kiadót. Teltek a hónapok, közelget a szerződésben megjelölt leadási határidő, a berber műfordító felhívta hát a kiadót, mi a helyzet a regénnyel. A Kiadó rosszkedvűen odavágta, hogy semmit sem tud a jogokról: „Most már te is csinálhatnál valamit” – vetette oda foghegyről az okvetlenkedő műfordítónak. A berber műfordító erre hosszú magyarázkodásba kezdett, hogy ő ajánlotta a könyvet, kereste ki, írta meg és fordította le a pályázatot, nézett utána a jogoknak, mit tehetne még. A Kiadó szenvtelenül annyit mondott, a műfordító ezt önként vállalta, senki sem kérte rá, neki is ezer dolga van. Majd hozzátette, igazán juttathatna némi pénzecskét neki is az időközben megnyert fordítói ösztöndíjból. A berber műfordító letette a kagylót, és arra gondolt, ha szerencséje van, a fordításért talán fizet majd a Kiadó, ha valaha megjelenik a könyv. De megfordult a fejében, mi lett volna, ha a regény ajánlásáért szakértői óradíjat kér, a pályázat felhajtásáért jutalékot, a pályázat berber fordításáért szakfordítói díjat, a szerzői jogok ügyintézéséért ügynöki járulékot. „Hát soha nem jelenne meg berber irodalom” – sóhajtotta a műfordító, mert tudta, milyen erős a szuahéli lobbi. Aztán arra gondolt, mi lenne, ha szuahéli műfordító társai se ingyen dolgoznának, és meghívta őket vacsorára.

Cserháti Éva

Kapcsolódó linkek:

• Françoise Wuilmart: A műfordító az irodalom hülyegyereke?