A mese régen a felnőttek műfaja volt, ma a gyerekeké, s talán valamelyest a felnőtteké is maradt. Zalán tud és szeret is mesélni. A meséi a klasszikus mesekincshez nyúlnak vissza, próbákon esnek át a mesehősök, boszorkányok, sárkányok, táltos paripák szerepelnek a történetekben, a szimbólumok – meséhez méltón - fontos szerephez jutnak, s a meseolvasás közben a gyerekekkel együtt felfejthetjük őket.

Egyszerre régi és mégis új mesék ezek, átszüremlik a mai világ, mert ez egy kissé emancipált korszak, Zalán mesehősnői nagyon maiak, nem kell őket feltétlenül megmenteni… A feladatuk azonban ugyanaz, mint régen: meg kell találniuk a párjukat, a helyes utat... Minden hősnő sorsával azonosulni lehet, s mivel a mesekönyv királyának negyven lánya van – nőből néha egy is sok, szegény, szegény király – sokféle női szerepet kínál az építkezésre. Mindenki megtalálhatja a saját meséjét benne, bár a lányok valahogy mégiscsak előnyben vannak. Judit, Csilla, Rebeka… a nevükön vannak szólítva. A mesék megoldanak egy-egy problémát. Mondhatni a nők megmentenek egy-egy férfit. Megoldják a világ problémáit. Keszég Ágnes rajzai nem feltétlenül törekszenek az illusztráció szerepkörének beöltésére, hanem sajátos képi világot teremtve önálló életre kelnek. Szép könyv, jó volt kézbe venni. Nem fogtam még ennyire puha tapintású, nagy táblás kötetet.