„Elvis ebben a televíziós műsorban olyan emlékezetes alakítást nyújtott, amely ma is ugyanolyan hatással van a nézőkre, mint volt a maga idejében, ezért elhatároztuk, hogy az eredetileg televízióra készült műsort eljuttatjuk a világ valamennyi mozijába.” –nyilatkozta a Rolling Stones pop magazinnak Marc Rosen, a Fanthom Events vállalat elnöke. A vállalat kreatív igazgatója, Ray Nutt ehhez hozzáteszi, hogy a filmet szeretnék interaktívvá tenni, oly módon, hogy film bemutatói mellé kisebb koncerteket is szerveznek az Elvis rajongók számára. Örömmel közölhetjük, hogy az alkotás a magyar mozikba is eljut a Pannonia Entertainment-nek köszönhetően. A filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház mutatja be augusztus 24-én este 20h órakor. A történelmi jelentőségű televíziós show rendezője Steve Binder Los Angelesben nevelkedik, a Southern California egyetem média szakán végez, majd rádiós műsorvezető lesz. New Yorkba költözik, ahol színházi előadásokat rendez, majd egy igen sikeres televíziós showt, Petula Clark és Harry Belafonte főszereplésével. A show sikerét követően telefonhívást kap Bob Finkeltől, az NBC televíziós társaság vezető producerétől, aki közli vele, hogy ő kapja meg az Elvisszel készítendő karácsonyi show rendezési jogát. Binder ekkor mindössze 26 éves. Binder könyvet jelentetett meg „68 Comeback Special” címmel, amiben a következőket írja a show megszületéséről: „Nem akartam hinni a fülemnek” –nyilatkozza – „annyira fiatal voltam, hihetetlen, hogy egy ilyen komoly feladatot bíznak rám.”

Binder elhatározza, hogy kíméletlenül őszinte lesz Elvisszel és nyíltan szembesíti az igazsággal: „Lényegében a szemébe mondtam, hogy karrierje a béka segge alatt van” –mondja. „Azt is közöltem vele, hogy fizikailag vissza kell szereznie az állóképességét, le kell fogynia, ismét sportosabbá kell válnia.” Elvis egyáltalán nem sértődik meg, örül, hogy végre valaki ki akarja emelni a folyamatos filmezés fogságából. Elutazik Hawaiira. hogy ott összeszedje magát. 1968 júniusában tér vissza, addigra Binder kész forgatókönyvvel várja, ami tetszik Elvisnek, ugyanis magát az előadót, az embert helyezi a show fókuszába, szemben Parker kívánságával, hogy Elvis énekeljen el 20 karácsonyi dalt, mindenféle szöveg nélkül a dalok között. Bindernek tetszik Elvis, mint ember és előadó, de nem tetszenek a filmekben előadott dalai. Mindenképpen olyan dalokat szeretne a showba, amelyek Elvisre annyira jellemzőek. Feltűnik neki, hogy a felvételek előtt és a szünetekben Elvis a zenészeivel és barátaival az öltözőben jammel, közben jól mókáznak, nevetgélnek. „Ekkor a fejemhez kaptam, na, várjunk csak egy percet, hiszen ez maga a történelem, a régi jó nóták, ilyen hangulatban, ez a régi Elvis maga, ezt fel kell vennünk és használnunk kell a showban! Parker hallani sem akar róla, hogy a jelenetet felvegyük. Később, nagy nehezen beleegyezik, azzal a kikötéssel, hogy ne az öltözőben vegyük fel, hanem színpadon. Amikor Elvis látja, hogy a közönség mennyire imádja őt, szinte észrevehetően jön vissza az önbizalma és a végén, a szívét, lelkét odaadta volna a közönségnek. Én magam a kamera lencséjén keresztül láttam, milyen hatalmas előadó és fantasztikus ember Elvis.” –mondja. A többi már történelem. Kevésbé ismert utójáték, hogy Parker felajánlja Bindernek, hogy rendezze meg Elvis következő filmjét, a „Charro”-t, amit Binder előbb el is vállal, de időközben összevész Parkerrel a ’68 Comeback special zenei jogdíján, ezért Binder lemond a film rendezéséről, sőt Elvisszel sem találkozik többé. Binder további sikeres televíziós showkat rendez. „Az Elvis show megtanított arra, hogy soha ne adjam fel a saját elképzelésemet, még ha tűzön,vízen keresztül meg is kell harcolnom érte” –mondja. „Parker azzal fenyegetett, ha nem teljesítem a kérését, soha nem fogok többé televíziós showt rendezni, és lám, sikeremet és ismertségemet csupán annak köszönhetem, hogy körömszakadtáig harcoltam a saját elképzelésem megvalósításáért, és azért, hogy Parker ellenében Elvist visszatereljem a neki megfelelő helyes útra.”