Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Mit csinál a kongresszus?
[ Katona József Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 23. hétfő    Mai névnap(ok): Tekla, Telma a - a - a
Michel Gondry
Egy tizenkét éves gyerek felnőtt bőrbe bújva
...sosem próbáltam meg kontrollálni az álmaimat, ellenben az értelmezésük izgat... - nyilatkozta egy interjúban Michel Gondry, Az álom tudománya, és az Egy makulátlan elme örök ragyogása, valamint számtalan sikeres videoklip rendezője, akinek életművében a játék és a film összeforr.

Néhány éve gimnazista koromban igen gyakran néztem az első magyar zenecsatornát, melynek neve és műsorvezetői mára teljesen kicserélődtek. Mindig türelmesen, néha viszont türelmetlenül, izgatottan, egy videokazettát előkészítve, ujjamat a távirányító gombjára helyezve vártam kedvenc előadóim videoklipjeit. De többször előfordult, hogy hiába ültem le a tévé elé, mert a csatorna külföldi társaihoz híven csak az akkori igénytelen előadókat, és az azoknál igénytelenebb klipjeit sugározta. Kivételek – igaz, csak ritkán – persze akadtak. Egy ilyen alkalommal sikerült felvennem egy olyan klipet, melyet tudomásom szerint magyar tévében akkor lehetett először és utoljára látni, és annyira ismeretlen volt, hogy a csatorna szerkesztői még azt sem tudták, ki az előadó, mi a dal címe, azt meg pláne nem, hogy ki az ötletadója.
Ennek ellenére a klip jelenetei mélyen bevésődtek a fejembe: a kettéosztott képernyőn két japán lány indul el énekelve szűk otthonából, az egyik előre, a másik visszafelé sétálva. A klip közepén útjuk keresztezi egymást, a séta irányai felcserélődnek, és a lányok visszajutnak otthonukba, a klip kezdő képsoraiba. A látottak eleinte teljesen összezavartak, de egyben le is nyűgöztek. Azonnal megfogott az egyszerűség, a zseniális ötlet, az apró részletek kidolgozottsága, mint bizonyíték arra, hogy fillérekből is lehet jó klipeket készíteni. Számomra azóta is a dobogó legfelső fokát foglalja el a videoklipek népszerűségi listáján. Ezek után már égtem a vágytól, hogy megtudjam, ki ennek a klipnek a rendezője. Pár év múlva választ kaptam rá: Michel Gondry volt az.

Egy ún. Director’s Label dvd sorozatnak köszönhetően mostanra valamennyi népszerű kliprendező eddigi alkotásai hozzáférhetőek, így Michel Gondry néhány gyöngyszeme is, melyek megtekintése után sikerült meggyőznie arról, hogy nála fantáziadúsabb, változatosabb, gyermekibb film-és videoklip készítő jelenleg nincsen a fiatal kortárs rendezők között. Néhány kiemelkedő klipjének és nagyjátékfilmjeinek bemutatásával igazolnám ezt az állítást.

Cibo Matto
 

A Versailles-ban született, zenerajongó család sarja, kinek hobbija a dobolás, és imád rajzolni, első klipjeit, animációit együttesének, az Oui Oui zenekarnak készítette. Miután feloszlottak, Gondry tovább folytatta a klip-és reklámkészítést, amit gyakran saját (később úttörőnek számító) kísérletezéseinek vetett alá. Leghíresebb közülük az a technikai újítás, mikor egy jelenetet több egymás mellé helyezett kamerával egyszerre rögzítenek, melynek az eredménye a néző számára olyan lesz, mintha a megmerevedett szereplőket egy térben járnánk körbe. Ez a látvány az izlandi Björk Army of me klipjében érhető tetten, de az eljárás leginkább a Mátrix (1999) rajongóinak lehet ismerős. Egy egészen más jellegű technikai megoldásban is előrébb járt Gondry a többieknél, méghozzá egy olyan vágással egybekötött varióval (ún. zoom-morphing), mely valahányszor előre vagy vissza ugrik, a helyszín és a benne lévő figurák és díszletek azonnal megváltoznak, így az IAM nevű francia rap formáció tagjai is, Je danse la mia című klipjükben. Gondry egyáltalán nem vált a technikai újdonságok rabjává, számos alkalommal fordult egészen egyszerű, ám annál ötletesebb megoldásokhoz. Jó példa erre Jean François Coen La tour de pise című klipje, melyben a dal szövegeit Párizs számtalan boltjának, éttermének, mozijának, reklám márkatermékeinek betűi „írják le”. Gondry inspirációt sokszor saját vagy mások álmaiból merít, melyekben a dolgok sosem, vagy csak részben kötődnek a valósághoz. A Foo Fighters Everlong című klipje egy rémálomra emlékeztet, ahol a zenekar énekese óriásira nőtt kezével csapkodja a rosszfiúkat, és próbálja felvenni a több méter átmérőjű telefont, Beck Deadweight-jében pedig minden fel van cserélve: énekesünk a tengerparton dolgozik, az irodában nyaral, az autókat emberek szállítják. A fura díszletek és groteszk karakterek után egy tőle szokatlan, ám pimaszsága miatt mégis jellemző, egybeállításos klipet készített az angol Massive Attack-nek (címe: Protection). A kamera hol könnyedén, hol nehézkesen végigpásztázza egy több emeletes ház ablakait, és így betekintést nyújt a „lakók” életébe. Kapásból észre lehet venni, hogy az egész épület, ahogy a benne élők is, le vannak fektetve, a kamera pedig felettük úszik. De a klip számos ponton elbizonytalanítja ezt az észrevételt, különösen akkor, mikor néhány lakó a fizika törvényeinek ellentmondva kúszik-mászik a szobákban. A nézőben kialakult zűrzavart, Gondry a két japán lányból álló Cibo Matto, Sugarwater című (a szöveg elején említett) klipjébe is átülteti. Ugyanez figyelhető meg egy másik rap csapat, a Lucas: Lucas with the lid off című, fekete-fehér klipjében, ahol a kamera egy zárt térben egyszerre rohan a szereplőkkel, az elmozdítható díszletekkel, és velük együtt gyakorlatilag az egész stábbal. A következő szösszeneteket akár a sokszorosítás jegyében is össze lehetne foglalni. A 2007-es Szigeten is fellépő Chemichal Brothers két klipje közül az egyik (Star guitar) mindössze egy nézőpontból, nevezetesen egy száguldó vonat ablakából lett felvéve, ahol (némi utómunka segítségével) a tájkép és a különböző épületek a zene ritmusára ismétlődnek. Aki gyakran utazik vonaton, és közben zenét hallgat, kitekintve az ablakon biztosan eljátszik a látvány és a ritmus összeillesztésének gondolatával, ezért ezt a klipet nagyon is magunkénak érezzük. A másik (Let forever be) egy lány kálváriáját mutatja be, aki bármilyen tárgyhoz hozzáér, az megszaporodik. Ahogy Kylie Minogue Come into my world klipjében is, melyben a kamera egy útkereszteződés közepén legalább öt darab teljes kört ír le maga körül, és valahányszor ezt megteszi, az előtte végigsétáló énekesnőből, és a körülötte tébláboló emberekből egyre csak több lesz. A klip végére Kylie-nak öt „ikertestvére születik”. Gondry igazi csibész, mert a klip annyira profin van elkészítve, hogy itt sem egyértelmű, miként lett leforgatva. Valószínűleg mindegyik kört külön-külön vették fel az ausztrál énekesnővel, és a számítógépes technikával támogatott vágóasztalon illesztették össze őket. Napjaink egyik legeredetibb zenekara, a mindössze két tagot számláló The White Stripes sem kerülte el Gondry méretes képzelethullámait. Először Lego darabkákból rakja ki őket (Fell in love with a girl), majd a dobfelszerelésüket bővíti (The hardest button to button). Az előbbi klip alig másfél perc, aminek elkészítése majd három hónapot vett igénybe. A stop-trükkel és 3D animációval azonban fantasztikus végeredményt ért el. Az utóbbi (egyik legnépszerűbb, legismertebb klipje) a zenekar dalának ritmusára sokszorosítja a dobfelszerelést, és variálja a lehető legváltozatosabb módon.

Kylie
 
Björk
 

Ahogy az említett videoklipek változatosságából is kitűnik, Gondry képzelete nem ismer határokat, alkotásai igencsak figyelemre méltóak, annak ellenére, hogy nem fővonalbeli, hanem inkább alternatív zenekaroknak készíti őket. Gondryt akár egyfajta modern Mélièsnek is tekinthetjük. Mindig más és más ötletei vannak, hősei egyik térből a másikba másznak át, miközben nemegyszer filmeket vetít rájuk. Nyitott szemmel jár, mindenre sajátos gyermeki ártatlanságával tekint, rendszerint egyszerű, hétköznapi szituációkból vagy inkább tárgyakból indul ki, és azokat formálja úgy, ahogy akarja. Ha csak egy darab fonalat és egy gombostűt adnánk a kezébe, fogadni mernék, hogy azokból is tudna egy ötletes zenés kisfilmet készíteni. Klipjeinek nincsenek összekötő szálai, visszatérő motívumai, mindegyikük külön egységet képez. Talán a gyermeki játékosság az, aminek a jegyében egy fedél alá lehetne sűríteni műveit. Gondry úgy tekint a filmre, mint olyan játékra, amely magába foglalja az összes gondolkodást, odafigyelést, és ravaszságot megkövetelő játékot, így a memória, a kirakós, és a társasjátékokat. Ezeket egészíti ki „játszótársaival”, a különböző torz figurákkal, az eltúlzott díszleteivel, és a könnyűzenével. Így fejezi ki magát, szinte együtt játszik a nézőkkel, akikben általában két kérdés szokott felmerülni, nevezetesen, hogy honnan jönnek elő ilyen ötletek, és Gondry hogyan viszi őket filmre? Klipek mellett néha hosszabb-rövidebb kisfilmekkel is szórakoztatja magát. Ezek nem térnek el sokban a klipektől, ugyanúgy az animációhoz és a zene ritmusához állnak közel, ám akad olyan is, mely leginkább egy avantgárd őrületre emlékeztet. Ez nevezetesen a One day című pár perces filmje, melyben maga a rendező a főhős, és menekülnie kell saját széklete elől.

Libidó
 

Gondry stílusa (mely gyakorlatilag senkiéhez sem fogható) nagyfilmjeiben is visszaköszön, és bár ez teljesen más terület, mint a klipkészítés, még itt is felhasználja a filmes eszközök valamennyi lehetőségét. Játékos kedve ugyan megmarad, azonban már komolyabb dolgokkal is foglalkozni kezd, nevezetesen a legalapvetőbb emberi érzéssekkel, a szerelemmel és a szexualitással.

Gondry első nagyjátékfilmje, a Libidó (2001) a rendező kevésbé sikerültebb és ismertebb darabjai közé tartozik. Története, ahogy az árulkodó cím is mutatja, az ösztönökről, emellett a természet kontra modern civilizációról szól. Írója az a Charlie Kaufman, aki a két évvel korábbi John Malkovich menettel, és az emberi agy működését és minden szürrealitását sebészi precizitással ismerő forgatókönyvíróként vált híressé. Hősei általában szó szerint saját vagy mások fejébe mennek bele, kutakodnak, és próbálják feloldani azokat a frusztrációkat, melyek megnehezítik a külvilággal való kapcsolataikat. Az ő fejükön, szemükön keresztül látunk mindent, a külső, a belső világot, emlékeket, elfojtott vágyakat. A filmnek és a pszichológiának eme hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető kombinációja Kaufman és Gondry első közös munkája. A Libidó esetében azonban pont az a rossz, hogy az emberi elmén kívül marad, nem hatol annak a mélyére, és csak a felszínesen ábrázolja a lényeget. Olyan sztorit mesél el, amelyben semmi újdonság nincs. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a mai felgyorsult modern világ bizony sokban megváltoztatja az embert, ám a természet adta ösztönöket nem tudja háttérbe szorítani. De talán nem is a történet, inkább a képi világ sablonossága az, amely rontja a filmet. Mintha nem is Gondry rendezte volna. Nincsenek ötletes megoldások, hiányzik a fantázia, a jó zene, és a befejezést már előre lehet sejteni. Még az olyan kiváló színészek, mint Tim Robbins, aki remekül játssza el az ütődött tudós szerepét, sem mentik meg a filmet. A műfajok keverése sem túl szerencsés. Néhol szerelmi vígjáték, néhol társadalomkritika, de a gengszterfilm, a musical és a családi dráma is felüti itt-ott a fejét. Gondry talán nem merte bevállalni a klipjeiből ismert, az őrá nagyon is jellemző merészségeket, és talán ez az oka annak, hogy olyan hamar megfeledkeztek erről a gyakran unalomba zuhanó filmről.

Egy makulátlan elme örök ragyogása
 

Az első próbálkozás tehát felemásra sikeredett, azonban a következő Kaufman-Gondry kollaboráció már gyümölcsözőbbnek bizonyult. Eredménye az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004) lett, mely az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb filmje. Itt már bátrabban tör elő Gondryék agyszüleménye, és könnyedén csapdába ejti nézőit illúziókeltéseivel (pl. Ames-szoba használata), játékos egyszerűségeivel. Főhőse Joel, aki rendes, ám semmittevő figura, és egy különleges szerkezet segítségével végleg ki akarja töröltetni az agyából szerelmét, Clementine-t. De rájön, hogy a szakítás ellenére még mindig szereti őt, ezért mindent megtesz azért, hogy megmentse. Ekkor jönnek Gondry pillanatai: nyomban elrugaszkodik a valóságtól, és végigjárja Joel és vele együtt Clementine életének valamennyi közös emlékképét. Feleleveníti élményeiket, a vicces szituációkat, mindezeket olyan zavarosan, ahogyan az ember szokta felidézni sajátjait. Kamerájával olykor ide-oda ugrál térben és időben, néhol mindössze egy spotlámpával járja az emlékek végtelen labirintusait, sőt, néha össze is mossa őket Joel gyermekkori traumáival. Gondry és Kaufman hibátlanul megírt, végiggondolt forgatókönyve képes Joel egész elméjét olyan könnyedén egybe rakni, és olyan átfogó képet adni életéről, hogy más filmesek vért izzadnának, mire elérnék ugyanezt a hitelességet. Látszik, hogy Gondry tanult hibáiból, mert a Makulátlan elme mindenben az ellenkezője korábbi filmjének. Változatosabb, tarkább a képi világ, a vizuális és verbális poénok tényleg hatnak, nincsenek felesleges jelenetek, és végig képes fenntartani a lendületet, különösen akkor, mikor Joel emlékeinek törlése folyamatban van. Jim Carrey, akinek vigyorát, grimaszait zsigerből gyűlölöm, itt élete legjobb alakítását nyújtja, pont azért, mert olyannyira visszafogott. Fáradt, rezignált arca tökéletesen ellenpontozza Clementine (Kate Winslet kedvenc filmszerepe) életvidám, kalandvágyó természetét. A makulátlan elmében Gondry valamennyi ismertetőjegyét felsorakoztatja, és ezt épp a legjobbkor tette, hiszen a film olyan nagy sikert aratott (Oscar, BAFTA, stb.), hogy a közönség azonnal szívébe fogadta a gyermekarcú rendezőt.

Az álom tudománya
 

Míg A makulátlan elme arról szólt, milyen volt a szerelem, addig Az álom tudománya (2006) arról, hogy milyen lehetne. A film főhőse Stéphane álmain keresztül próbálja megközelíteni a szomszéd szobában lakó lányt, Stéphanie-t, mert a valóságban ez nem sikerülhet neki. Ugyan kedves vele, de elviselhetetlen rigolyáival, és az álom-valóság folyamatos összekeverésével állandó zsákutcába kényszerül a biztos szerelem felé vezető úton. Mikor alszik, elméjének belseje tévéműsorként vetíti elénk Stéphane álmait, vágyait, melyek rendre Stéphanie körül zajlanak. Gondrynak ezúttal nem kellett Kaufmannal összedugnia a fejét, hanem saját maga írta legszemélyesebb filmjének történetét, mely jól tükrözi az álmokban való jártasságát. Az előzőnél kissé komolyabb hangvételű, önreflexióktól sem mentes Álom tudományával, mintha saját naplóját tárná elénk a rendező, aki a főszereplőhöz hasonlóan csak nagy küzdelmek árán tudja szétválasztani az álmokat a valóságtól, ám a siker átmeneti, mert a kettő akaratán kívül is összeütközik. Ezt Gondry úgy jeleníti meg, hogy a tőle szokatlan realista környezetbe helyezi bele egyedi álomképeit, melyeket Stéphane ugyan uralni tud, ám a körülötte lévők elfordulnak tőle, így Stéphanie is. A gyermek még ott bujkál Gondry lelkében, azonban már kezd felnőni, és meg kell tanulnia, hogy többé nem élhet az álmaiban, hanem szembesülnie kell a valósággal, ahol nem minden úgy történik, ahogy ő akarja. Stéphane ezt képtelen elfogadni, ezért Stéphanie iránt érzett vonzalma sohasem teljesülhet be. Gondry szerelmi történetei emlékekről, álmokról szólnak. Igaz, kicsit furcsán tálalva, de nagyon is lényegre törően, minden érzelgősségtől mentesen. Filmjei nemcsak ezért különlegesek, hanem azért is, mert a kapcsolatok árnyoldalait is bemutatják, így a megszokottsággal járó közönyt, az unalmat, az elhidegülés veszélyét, a nézeteltéréseket, és az elszalasztott lehetőségeket. Azt nem lehet mondani, hogy teljes képet fest a szerelemről, mert az még neki is túl bonyolult lenne, de ki lehet jelenteni, hogy jól ismeri a mozgatórugóit.

Az álom tudománya
 

Gondry következő művében új témával jelentkezik, a filmek iránti rajongásával. Őrült fantáziája most sem vall kudarcot. A Be kind rewind (Kérem, tekerje vissza! ), melyet remélhetőleg jövőre a magyar mozikban is vetíteni fognak, két videotékában dolgozó fiatalemberről szól, akik közül az egyiknek furcsa mágneses kisugárzása van, melynek következtében a téka összes kazettája tönkremegy. A nem mindennapi helyzetre egy nem mindennapi megoldást választanak: a filmek beszerzése helyett a maguk módján újraforgatják azokat (pl. a Szellemírtókat, 2001: Űrodüsszeiát), és adják kölcsön a vevőknek. Az eredmény nem várt fordulathoz vezet.

Mint látható, Gondry a nagyjátékfilmek terén sem ragad meg egy helyen. A klipeket továbbra sem hanyagolja, legutóbb Paul McCartney új dalához készített egyet, ám az utóbbi években inkább a hosszabb hangvételű művekre összpontosít, melyek nálunk szerencsére egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Amíg Gondry ugyanazzal a gyermeki játékossággal veti bele magát a filmkészítésbe, és ugyanúgy csak a saját fantáziájára, illetve kizárólag a film kifejező eszközeire támaszkodik, addig csalódni biztosan nem fogunk benne, és továbbra is érdekes színfoltja marad a mai fiatal rendezőgenerációnak.

[ Zalán Márk ] 2007-12-12 19:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence
Sztárok és szuper (rock)sztárok, tiltakozás, viták, politika, gazdaság, emigráció, jogok és civilek harca – ezek voltak a fő jellemzői a 76. Velencei Filmfesztiválnak. [ tov?b ]
Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon
Két nagy név, két jelentős személyiség megidézése az idei szemlén, amely Magyarországra irányítja a figyelmet: Giorgio Pressburger és Gaál István. [ tov?b ]
A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film
A tavalyi Aranypálmás Koreeda Hirokazu filmjével nyit a Cannes utáni második legrangosabb európai filmfesztivál. Az egykori magyar újhullám jelképévé vált Sodrásban, Gaál István alkotása felújított változatát is levetítik. Vincenzo Basile Polgár tudósítása. [ tov?b ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető
Minden, ami európai sci-fi, a 18. trieszti fesztiválon szívesen látott vendég. Két magyar bemutatónak is drukkolhatunk. Pálfi György Az úr hangja és a hazai mozikban már hónapok óta látható Lajkó-cigány az űrben, Lengyel Balázs munkája képviseli Magyarországot. Vincenzo Basile Polgár tudósítása. [ tov?b ]
Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben
Véget ért a 18. tudományos fantasztikus filmfesztivál a Politeama Rossetti színpadán átadott díjakkal. . Egy hét alatt 20 000 látogatója volt a különféle rendezvényeknek. Magyarország ezúttal sem távozott üres kézzel: Lengyel Balázs Lajkó – cigány az űrben című filmje a közönség díját kapta. [ tov?b ]
Velence a magyar sikerek városa
A Napszállta is ott lesz Velencében
Újabb magyar filmes-siker
Pozsgai Zsolt Megszállottak-ja fődíjas a Monacói Nemzetközi Filmfesztiválon.
Az Egy nap sikere a Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon
Elvis Presley „’68 Comeback Special” televíziós showja
Új magyar thriller forog Erdélyben
Óriáskeréken a megállíthatatlan Woody Allen
Stratton
Madarász Isti filmje a versenyporgram elején Triesztben
Az élet ára - a Weiss Manfréd-család története 93'
Leonardo Da Vinci: A lángelme Milánóban
Évszakok
Kern, a könnyes-nevetős filmcsináló
5. Mozinet Filmnapok
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]