Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A víg özvegy
[ Budapesti Operettszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2018. június 23. szombat    Mai névnap(ok): Zoltán, Zoltána a - a - a
Én, József Attila
A Madách Színház új magyar musicalje
Élményszerű benyomásaimnak, sajnos, ellentmondanak a premier óta megjelent – kimondottan bántó szándékú, gunyoros, olykor politizáló, arcpirító stílusú – kritikák. Amíg alpári hangon lehet padlóra küldeni egy csapat több hónapon át tartó, lelkes készülődését és közönségsikert aratott produkcióját, én bizony csak a civil nézők fórumbejegyzéseit olvasom. Ezt ajánlom a színháziaknak is.

Irodalmár vagyok, nem színházi kritikus. Távol áll tőlem a musical műfaja is – talán csak az olyan elragadó, profi produkciók kivételével, mint a filmre vitt Jézus Krisztus Szupersztár vagy a Hair. Abban bizonyos voltam, hogy József Attila élete és szerelmeinek története egyáltalán nem musical-téma – de mert személyes közöm [könyveim: József Jolán, az édes mostoha. Egy önérvényesítő nő a XX. század első felében (Papirusz Book Kiadó, Bp. 1998.; 2005.), A Szépség koldusa. József Attila szerelmei. (Holnap Kiadó, Bp. 2005.), „Amit szívedbe rejtesz…” József Attila égi és földi szerelmei. (Noran Kiadó, Bp. 2006.)] van a témához, egy világért sem akartam kihagyni az előadást.

Legnagyobb meglepetésemre éppen emiatt kerültem közvetett kapcsolatba a Madách Színház-beli bemutatóra készülő alkotókkal, akik az én munkáimat is „nyersanyagként” olvasták. Amikor további szakmai információra szorultak, jelentkeztek nálam, s én örömmel továbbítottam nekik a hiteles színrevitelhez szükséges adatokat. Mindezt „vaktában”, a szövegkönyv ismerete nélkül tettem – és továbbra sem tudtam elképzelni, hogyan lehet életörömöt sugárzó, zenés színpadra állítani a zseniális szellemű, bonyolult lelkivilágú, mindenről „másképp” gondolkozó József Attila két, legintelligensebb szerelméhez fűződő, balsikerű kapcsolatait. Csak a filológiai pontosságra törekvő szerzők és rendezők – Tóth Dávid Ágoston librettista és Vizy Márton zeneszerző, Szirtes Tamás direktor és rendezőtársa Szente Vajk – igényes hozzáállásában bízhattam.

 
Egy hónappal a bemutató előtt a szövegkönyvet is megkaptam – Tverdota Györggyel, a József Attila Társaság elnökével együtt –, olyasfajta kéréssel, hogy próbáljunk „hibát keresni” a darabban. Módosításainkat igyekeztek figyelembe venni, s még az első összpróbára is meghívtak, további javaslatainkra kíváncsian. De akkor már nemigen lehetett érdemileg változtatni a kész koncepció alapján begyakorolt jeleneteken. „Szakértői bevonásunkról” kicsit az volt az érzésünk, hogy a színháziak ezúttal a „a gombhoz varrták a kabátot”. Pedig a „szabásminta” láttán több dolgunk akadt volna.

A házi színpadon rendezett, első összpróbán mindkét szereposztásban megismerhettük a színészeket – kivéve Posta Victort, aki még nem érezte késznek magát a bemutatkozásra.
Nagy Sándor viszont remekül állta a sarat az alkatától nagyon különböző szerepben. Tetszett a lelkesedése, belső hittel teli alakítása – annak ellenére, hogy minduntalan Ady Endre alakját idézte föl bennem; mintegy azt a tételt illusztrálva, hogy valóságos, közismert emberek színpadi megjelenítésekor a külső-belső hasonlóság sem lehet mellőzhető szempont.

Posta Victort csak február 8-án, az első nyilvános főpróbán láthattuk. Ő már a megjelenésével meggyőzött arról, hogy József Attiláéhoz hasonló fizikuma, aktivitása, mozgékonysága – néha túlmozgása is – illúziókeltő. A költő megidézett szerelmei (Vágó Márta: Balla Eszter, Muri Enikő; Kozmutza Flóra: Polyák Lilla, Krassy Renáta) közül a szerepük lényegét pontosan értő, kiválóan játszó-éneklő Balla Eszter és Polyák Lilla nyújtotta a meggyőzőbb alakítást.
Mivel a szövegkönyv a két múzsa publikált emlékirata alapján készült, magától értetődő, hogy a két szerelem időrendjét követi a kétrészes darab. Előbb a vagyontalan József Attila és a polgári középosztályhoz tartozó „jómódú lány”, Vágó Márta szerelmi házassági tervének kudarcát jeleníti meg, 1928-ból. A kilenc évvel később – s a költő halála előtt kilenc hónappal (1937. február 20-án) – kezdődött új szerelem története pedig a gyógypedagógusnak készülő Kozmutza Flórához (egyúttal a lány majdani férjéhez, József Attila ifjúkori barátjához, Illyés Gyulához) fűződő, bonyolult érzelmi (háromszög)kapcsolatról ad drámai közelképet.
Szlávik István díszletében, egy szürke-kék tónusú, hodályszerű pályaudvar falai között játszódik a darab.

 
Az átmenetiség, az otthontalanság szimbolikus díszleteleme akkor is sarkalatos vizuális motívuma a helyszínrajznak, amikor – vetített képek segítségével – hol kávéházban, hol irodalmi szalonban, hol albérleti szobában, hol külvárosi környezetben látjuk viszont a költőt. Sűrűn szóba kerül a vonat-téma is a színpadon – márpedig a rejtett és hangsúlyozott színpadi effektusok tudattalanul is hatnak a nézőkre. Félhomály, fénytelenség, a „lelkünkre így ül ez a kor” érzülete uralkodik szinte mindvégig az előadásban – a társadalmi kilátástalanság napjainkban is jelenvaló hangulatát vizionálva. „Happy-érzésnek” nyoma sincs, csak sóvár, hiábavaló vágyaknak és „vasszínű égbolt alatt” megvívott küzdelmeknek.

A költő életéből kiragadott két szerelem közti időűr azonban hiányérzetet kelt a nézőben – még akkor is, ha a színpadra állítók jobb híján a folyamatosság látszatát keltő utalásokkal, különböző időpontokban keletkezett versekkel, prózarészletek megszólaltatásával próbálják jelezni az eltűnt idősíkok folyamatosságát. Pedig lett volna rá lehetőség, hogy zanzásított életrajz helyett, a szerzők megálmodta szerkezetben is kirajzolódjék mindaz, ami a két szerelem közt eltelt kilenc év alatt történt. Hiszen a Flóra előtt őszintén kitárulkozó, gyermeklelkű költő elmesélhette volna választottjának, kik voltak rá érzelmi hatással. Flóra utal is könyvében arra, milyen sokat panaszkodott neki a költő korábbi kapcsolataira – ennek ellenére még csak célzás sem esik a darab második részben Szántó Juditról (aki Mártával való szakítása után hat évig volt a költő áldozatos, de szigorú élettársa), sem az Óda múzsájáról (aki miatt Judit öngyilkossági kísérletet követett el), sem Gyömrői Editről, anyakomplexusát kiváltó analitikusáról, sem a Vágó Mártával nyolc évvel később újrakezdődő szerelmi viszonyáról.

Ha a korábbi szerelmeket is sikerül – legalább az említés szintjén – megidézni, hitelesebbé válik a „szalmaláng-szerelmű” költő alakja – és nem maradnának a nézők abban a hitben, hogy a megszólaltatott versek, prózarészletek kizárólag a két múzsa hatására keletkeztek. Ezzel szemben még a szereplők is csak a rájuk váró feladat tudatában – a kiváló alakítás érdekében – mélyedtek el a két nélkülözhetetlen memoárban.
Noha dicséretes a színháziak törekvése, akik ismeretterjesztő szerepet is szánnak előadásuknak – vak vágányra terelődhet a jó szándék, ha a kronológiai történéseket áthidaló színpadi megoldások tényszerűen nem stimmelnek. Sokan lesznek majd, akik kizárólag a Madách-beli musicalből alkotnak téves képet a költőről. Legnagyobb fájdalmam, hogy József Attilát „elmebetegebbnek” ábrázolták, mintha csak konvenció-mentes viselkedésére, lázadó természetére és labilis idegrendszerére ( Mániás-depresszió: az alkotóművészek túlnyomó többsége ebben a bipoláris, kétpólusú kedélyvilágban éli az életét, s csak „mániás”, „euforikus” állapotban, alkotóképessége kivételes, ihletett pillanataiban képes megteremteni a műveit. Tartós depresszió esetében a művész terméketlenné válik.) kívánták volna fölhívni a nézők figyelmét.

Úgy tűnik, a koreográfus Tihanyi Ákos sem tudta eldönteni, hogy a táncjelenetekben milyen személyiségképet tükrözzön az élete végén „őrültnek”, „skizofrénnak” tartott – pedig csak viszont-szeretetért esdeklő, máskor indulataitól görcsbe ránduló, kétségbeesett – költőről. Kevesebb mozgással és látványelemmel talán valósabb képet lehetett volna adni a mindvégig tiszta logikával gondolkodó József Attila zavarosnak tételezett pszichéjéről. Túlságosan sok volt „a költő lelkéből” táncbetétek formájában kivetített „belső démon”.

 
Az a színház, amely nem mélylélektani dráma keretében próbálja bemutatni a költő sorsdöntő életepizódjait, csak külsődleges eszközökkel ábrázolhatja egy zaklatott psziché összeomlását. Emiatt a Madách előadásában a színpadi történések az első pillanattól fogva a majdan bekövetkező tragédia irányába mutatnak. Már a hatásosnak szánt nyitó- egyben zárójelenet egy közkeletű tárgyi tévedés vizuális sulykolásaként hat, hiszen úgy jeleníti meg a költő vonathalálát, mintha a mozdony elé vetette volna magát, ahogyan azt a szenzációhajhász bulvárlapok állították annak idején. A vonat kerekei között átbújó költő tragédiáját nem lehetett volna érdekesen ábrázolni. Szerepet osztottak viszont gyermeki énjére, akivel olykor kéz a kézben jár, s együtt indul vele az idő elérkeztét reflektorral jelző halálvonat felé.

Belátható ugyan, hogy sűrítés, a valóságos események összevonása nélkül nehéz két és fél órában egy zseniális költő különböző életszakaszairól és összes műveiről számot adni. Ezért lehet „megbocsátani” többek között az 1937 februárjában keletkezett Curriculum vitae elhangzását az 1928-as eseményekhez kötve, és a Flóra-kapcsolat előtt született, Gyömrői Editnek írt Nagyon fáj című vers elhangzását – valamint az ifjúkori versek „aktualizálását”. (Ez a késztetés a főhőstől sem volt idegen.)
Ötletesen ábrázolták viszont a halál és a feltámadás, a testi elmúlás és a szellemi halhatatlanság csodáját. Bravúros elgondolás alapján született meg például a Születésnapomra című vers időtlen hatását ábrázoló énekes-táncos jelenet, amikor a Flórának 1937. április 10-én felolvasott verset a kávéházi vendégek (a táncosok) kézről kézre adják, később pedig – az egymást követő nemzedékeket jelképezve – újságokban, majd könyvekben olvassák a népszerű költeményt, mely még a költő előmenetelét akadályozó Horger Antalnak is maradandó emléket állít – igaz, negatívat.

Vágó Márta édesanyja azonban foroghat a sírjában. A monotónia ellen minden eszközzel harcoló musicalben neki jutott az a hálátlan szerep, hogy komikus elemet lopjon a darabba. Ebből a dramaturgiai meggondolásból vált Vágó Józsefné a Madách színpadán ifjú költőkért hisztérikusan rajongó, szereplésvágytól fűtött, dundi fűzfapoétanővé – holott valójában, leánya leírása szerint, anyja zárkózott, fejfájós, ritkán szólaló, ideggyönge nő volt. (Ha élne leszármazottja, minden bizonnyal méltatlankodna.)
Az erőteljesen vibráló, dinamizáló színeffektusok, a pokol vörösét fellobbantó fények megint csak a látványszínház kellékei – de az elhangzó József Attila-versek és -dalszövegek megmentik az előadást. Igaz ugyan, hogy Vizy Márton kompozíciói nem sláger-melódiák – azaz nem azt a játékos-nyugodalmas hatást keltő megzenésítési hagyományt követi, mint a Sebő vagy a Kaláka együttes, akik egyenként tették át zenébe a számukra kedves verseket –, a musicalben a megzenésített költemények természetesen a librettóhoz illeszkednek. A zeneszerzőnek az eredeti élettörténeti folyamatba illesztve kellett mozgósítani kreativitását. De nem csodálkoznék, ha némelyik szerelmes dal a darab szövetéből kiszakítva, önállósulva is sikert aratna.

Az első nyilvános főpróbán látottak alapján néhány ügyetlen, félreértelmezhető dramaturgiai fordulatról is be kell számolnom. A színpadi változatban József Attila úgy kerül be a Siesta Szanatóriumba, hogy 1937. január 13-án botrányt okozott a Magyar Színházban, Thomas Mann felolvasóestjén, miután a cenzor betiltotta a Nobel-díjas német írót üdvözlő versének elhangzását. Vágó Márta utal ugyan könyvében az incidensre, s hogy a német író figyelmét is magára vonta az izgulékony költő, aki első felháborodásában, éjnek évadján a Belügyminisztérium kapcsolását kérte a telefonos kisasszonytól. Közbotrányt bizonyosan nem kelthetett, hiszen a telefonjelenettel maga talált rá indulatainak közvetlen és ártalmatlan levezetési módjára. Amúgy pedig elégedetten vehette tudomásul, hogy T. Mannak tetszik a vers német fordítása. (Közös fotójuk is erről árulkodik.)

 
Kizárható tehát a botrányokozás és a baráti gesztusnak köszönhető Siesta-beli elhelyezés, mert ezzel a magyarázattal megint csak beszámíthatatlan betegként láthatjuk viszont a költőt. Az sem tudható pontosan, milyen állapotban keveredett haza aznap József Attila, s azt sem, hogy nem Mártánál aludt-e. Merthogy ekkoriban újra kapcsolat szövődött köztük, és a „reneszánsz” jegyében újra házasságukat tervezték – de ismét Márta volt gyáva szeretni.
Ez a jelenet tehát összemos két, nagyon is különböző dátumot. Az indulatáttételes szerelmet kiváltó, tanácstalanná vált Gyömrői Edit analitikusnő már 1936 végén átadta páciensét további kezelésre dr. Bak Róbertnek. A költő hamarosan ki is heverte szerelem-betegségét – különben nem lehettek volna „szabad érzelmi vegyértékei”, hogy 1937 februárjában belevesse magát a Flóra iránt érzett, utolsó földi köteléknek tekintett szerelembe. József Attila 1937 júliusának végén került vissza – ezúttal skizofrénia diagnózissal – a szanatóriumba, ahol Szép Szó-s barátai, Hatvany Bertalan és Ignotus Pál hosszasan és hiábavalóan kezeltették, hogy Bak doktor segítségével kigyógyítsák nem létező elmebetegségből.

Végül is, ha a József Attila-kultusz alakulását elsőrendű szempontnak tartom – kezdeti idegenkedésem és minden kritikám ellenére - fontos és jelentős vállalkozásnak tekintem a musical bemutatását. Pedig volna még mit kifogásolni – például József Attila munkásmozgalmi kötődése kronológiailag nem esett egybe a Vágó Márta-szerelem időpontjával –, mégsem érzem hiábavalónak, hogy életének ezt a korszakát is megjelenítették: enélkül nem lenne teljes a sorstársaihoz tartozni kívánó költőről alkotott összkép. „A tőkéseké a haszon” refrénű ének- és táncjelenet már-már a mai napi politikai hírekben szereplő erődemonstrációk képével és aktualitásával vetekedett.

 
Természetesen a musicalbeli történet sem végződhet másképp, mint a valóságban: a költő halálával. Mégsem a gyász, hanem a szárszói temetést követő, Jézus feltámadásához hasonlatos szellemi újjászületés és halhatatlanság örömmámorában énekelték József Attila verseit azok az ifjú színészek és táncosok, akik az időmutató öröknaptár szerint dédunokái lehetnének a költőnek. A vastapsnál örömmel tudatosítottam magamban: nem „halált hozó fű” terem a költő sírján, ellenkezőleg: élni segítő versei továbbra is eszmélkedésre késztetik az újabb és újabb nemzedékeket.

Élményszerű benyomásaimnak, sajnos, ellentmondanak a premier óta megjelent – kimondottan bántó szándékú, gunyoros, olykor politizáló, arcpirító stílusú – kritikák. Ezek olvastán döntöttem el magamban: amíg alpári hangon fröcsögő, személyiség-sértő stílusban lehet padlóra küldeni egy jó szándékú csapat több hónapon át tartó, lelkes készülődését és közönségsikert aratott produkcióját, én bizony csak a civil nézők fórumbejegyzéseit olvasom. Ezt ajánlom a nézői visszhangra kíváncsi színháziaknak is.

Valachi Anna

( Fot? Kun Kata )
2012-02-27 15:43:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
A Jókai Színház ezután is értékeket közvetít
Az ünnepélyes évadzáró társulati ülésen a Békéscsabai Jókai Színház a 2017-18-as szezont búcsúztatta a közönséggel közösen. A Gálfy László Gyűrű Díjat, a legrangosabb szakmai elismerést a rendezői nominálások alapján az idén Czitor Attila színművész vehette át. [ tov?b ]
Egy varázslatos este Elvisszel Budapesten
(A „Wonder of you” kivetítős koncert a Papp László Sportarénában)
A végén már állva tapsol a közönség, Elvis tehát úgy tudja lázba hozni a közönséget, hogy élő valójában ott sincs. Bármilyen hihetetlen halála után 41 évvel ugyanolyan élő és eleven, ugyanúgy képes hatni, mint a maga idejében. Egyszerűen nem fog rajta az idő. Elvis Budapestet is rabul ejtette. [ tov?b ]
Sík Ferenc-díj a magyar ősbemutatókért
Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, Lukács Sándor és Rubold Ödön színművészek a Nemzeti Színházban bemutatták a Sík Ferenc emlékére alapított országos színházi díjat. A Békés Megyei Önkormányzat által alapított elismerést az idei POSZT megnyitóján fogják átadni. [ tov?b ]
Egy idegösszeomlás története
Sylvia Plath: Az üvegbúra c. darabja az Örkény stúdióban
Az Örkény stúdió „Az üvegbúra” c. előadását mindenképpen azoknak ajánlom, akikben megvan a nyitottság, a befogadó, teremtő és beleérző képesség. De ha jól belegondolok, aki színházba jár, annál mindez megtalálható. [ tov?b ]
A jó – néha – elnyeri méltó büntetését
Fekete Péter lett az új Kultúráért felelős államtitkár
Áder János köztársasági elnök kedden az Országház épületében kinevezte Orbán Viktor negyedik kormányának államtitkárait, akik egyúttal hivatali esküjüket is letették. A köztársasági elnök 2018. május 22-ei hatállyal Fekete Pétert az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárává nevezte ki. [ tov?b ]
Eisemann Mihály – Zágon István – Nóti Károly: Hyppolit a lakáj
4G: Grieg, G-dúr, g-moll
Tánc Világnap - köszöntő 2018.
Molnár Ferenc Delila a Centrál színházban
Mi lett volna, ha másképp alakul az életed?
Lőrinczy Attila – Balta a fejbe
Béres Ilona és Fodor Tamás a Magyar Színházban
Háy János - Utánképzés itt​as​ vezetőknek
Az a cappella királyai újra Budapesten
A bosszú íze
,,Gyakorlom, milyen egy hamutartóban elnyomott csikknek lenni”
Ereje teljében
„Az én kompetenciám a szöveg”
Nagyoperett és kisopera
,,Fontos, hogy akikkel együtt dolgoztam, úgy érezzék: összetartoznak”
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]