Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti port? [ www.kertpont.hu ] Gokart magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Hullámtörés
[ Magyar Színház ]
fot? Bálint F Gyula
 
Dátum: 2014. október 24. péntek    Mai névnap(ok): Salamon a - a - a
Kaposvár fölött a lepkék
hiányos noteszlapok a III. Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléjáról
Május 8-14. között nappal megszállták Kaposvárt a bábosok és a lepkék, éjjel elfoglalták az utcákat a görények és a macskák. Milyen a gyermek- és ifjúsági színházak találkozója Zalán Tibor, a Kolibri Színház dramaturgja szerint - egy csöppet sem hivatalos beszámoló.

fecnik hétfőről, első nap

a feldúlt Budán araszolgat velem a busz. Lengyel Pállal, az egri Harlekin Bábszínház igazgatójával utazom le Kaposvárra. mire elcipelem Attila utcai házáig a nagy utazótáskámat, talpig ázom a verejtékben. az úton lefelé átbeszéljük közös dolgainkat – ami egyebek mellett egy Mirkó királyfi-előadás Marosvásárhelyen. én írom (át-, meg-, szét-) a szövegkönyvet. hogy darab legyen. és ő rendezi. hogy előadás. vágtatunk, mint az őrültek, el akarjuk érni a délutáni német előadást. Lengyel nem fél, oda-odalép a masinának. Kaposvárig teljes színházi körkép. Lengyel módra. Zalán módra. szétcincálva, átbeszélve. szeretettel és epével. némi és néha egészséges gonoszkodások. gonoszságok. a német produkció elejéről mégis lemaradunk. Hófehérke nem halhat meg – Kinder- Und Jugendtheater Düsseldorfer Shauspielhaus. a színészek túl hangosak. ígéretes a címadás. a színpadi történés viszont erőltetett. nem tudok odafigyelni rá. a színpadon egy rekesz üres üveg. oldalt egy tábla. a színészek a nézők közé ülnek le. onnan állnak fel. a főszerepet játszó lány fölöttem járkál a fénypult korlátján. szemérmesen pillantok föl néha. szemérmetlenül. aztán vége ezeknek a fehér villanásoknak is. átkapcsolok, itt megy minden tovább. végiggondolom, mit hagytam ki azzal, hogy a délelőttöt még Pesten töltöttem.

Hófehérke nem halhat meg
 

Erdőn, mezőn, udvaron – Rácz Attila Társulat. emlék: Ciceró (Rácz Attila, „civilben” most a veszprémi színház igazgatója) a Mesenincs királyfi (társszerző Juhász Attila), majd a Hová, hová, Hétrőfös darabjaim főszerepeit táncolja a Közép-Európa Táncszínházban. Rég volt – Ráczot elnézve azt kell hinnem, a néptáncos másként korosodik, mint a balettet táncoló kollégája. a mostani darabot még a Kolibri Színházban láttam, az első Glitterbird-fesztiválon. (Glitterbird – színház a legkisebbeknek. ők a nullától három évesekig generáció. sokáig nem hittem ebben a színházi formában. vagy gyanakodtam,mert nem ismertem. most meg nagyon. mert már valamennyire ismerem. hiszek benne. ehhez produkciók kellettek. és tapasztalat. hogyan fogadják a produkciókat a csecsemők – és a már nem egészen csecsemők. meg a velük együtt ott ülő szülők. a fogadás aktusa legalább olyan szép volt, mint a számukra kitalált színházfelmutató gesztus.) Skaliczky Anitával, a feleségével táncolják végig a történetet. falusi életképek, óllal, istállóval, állatokkal, természettel. nem több információ, mint amennyi befér a picike, de irtózatosan gyorsan táguló agyakba. természetesen mozognak, ízléssel és nagy tánctudással előadva a történet-morzsákat. az esti beszélgetésen hallom, nem igazán kedvezett előadásuknak az itteni tér. ez jellegzetes fesztivál-probléma. Kecskeméten a Kolibri Színház Lila majom produkcióját ölte meg a Ciróka bábos körülmények között hatalmasnak mondható színpada… Szindbád – Griff Bábszínház. emlék: Veres Andris, akit a programfüzet még e.h.-ként tüntet föl (Bialy¶tok, Akadémia Teatralna), a dramaturgia-órámon ül a Dajka Margit Báb- é Színészképző Stúdióban. akkor még csak egyike a tanítványaimnak. hallgatag, töprenkedő. aki azért olvas és készül, mert érdekli, amiből készülnie kell. mára az egyik legígéretesebb bábrendező a fiatal generációból. végül is nem csodálkozom ezen. mindazonáltal a Szindbádtól nem voltam olyannyira elragadtatva, amikor a kecskeméti bábfesztiválon láttam. az esti beszélgetésen nálamnál jobban szeretik. ennek örülök. én sem az értékeit vitattam. gondjaim voltak a szövegkönyvvel, melyet a rendező a kiváló költő, Borbély Szilárd társaságában jegyez. az előadás nekem túlságosan erődemonstrációnak tűnt fel. Veres megmutatja, hogy milyen sokfélét tud. nagyon sokfélét. hogy erős rendező-alkat. nagyon erős. izgalmas és hasznos a Boráros Szilárd-díszlet. akkor mi a baj? talán nem nagyon tudok mit kezdeni a két Szindbáddal… az előadás üzenetével… mert mi is az üzenete? de – kell-e legyen üzenete? egy gyermekelőadásnak azért nem árt. mit is értek üzeneten? és egyáltalán, gyerekelőadás-e a Szindbád? amúgy pedig, fontos ez? egy nanát megér a végiggondolása.

Szindbád
 

a délutáni egri előadást még Egerben láttam. amikor a Deszka-fesztiválon előadásokat is néztek a meghívott drámaírók. Pál utcai fiúk. néztem. mint minden elhíresült epikus műhöz nyúlás, itt sem egyszerű a dramaturgiai hitelt megteremteni. nem is mindig sikerül. nagyszínpad, tornatermi díszlet, mely adott pillanatban grunddá alakul át. néha nagyon összeszűkített tér. a felnőtt Pál utcai fiúk osztálytalálkozója. a Pál utcaiak és a vörösingesek. meglett emberek, más emlékképekkel, ugyanarról. ez a nagy lehetőség azonban nincs teljesen kijátszva az előadásban. a másként emlékezés. a központi elem inkább a közös emlékmegélénkítés. újrajátszás. néhol kiválóan működő humorral és líraisággal. gyermek-Nemecsek a színen. ő nem lehet jelen az osztálytalálkozón. ő már halott. ő már mindig gyerek marad. az adaptációnak ezt az ötletét működteti Görög László rendező a legjobban. a feltűnő-eltűnő gyermek-Nemecsek-figurát. élmény. és élmény a gyerekszínész játéka. színpadra alkalmazónak Török Sándort tüntetik fel. Horváth Péter, a fesztivál-darabok válogatója a Criticai Lapokban Németh Ákosnak tulajdonítja ezt a munkát. az esti beszélgetésen majd sok a fanyalgás a darab körül.
délutáni, félesti produkció. A sötétben látó tündér. az Örkény Színház előadását megelőzi a híre. hogy a Pogány! és hogy a Pogány… és valóban, a Pogány! Pogány Judit egészen egyedülállót nyújt a színpadon. nincs végig egyedül ott, de szinte csak rá emlékszem később. a többi, a többiek néhány remek ritmusban és szcenikával beadott állókép. profi háttérjáték-munka. a színész mesél. teljes sötétek a Csiky Gergely Színház idén is elviselhetetlenül meleg Stúdiószínházában. harmadszor meleg. nem veszem föl. a teljes sötét a gyermekszínházi előadások nonszensze. sötét. a gyerek dumálni kezd. sötét. lehet röhögni. sötét. kell tapsolni és kiabálni. sötét. muszáj félni. félni valamit, hogy oldjon. itt nincs ilyen. egy idő után szinte várjuk a sötétet, ahogy a művész újra-megmutatkozását is a minimál-díszletben. csak ül és mesél. néha elkallódom ebben a mesében, ez talán Bagossy László rendező és szövegkönyvíró sara. vagy az enyém. de nem zavar a kallódás sem. annyira erős az előadás, tiszták a jelek és a felmutatások, amelyek ezt a nagy, igazi mesét mondó igazi mesemondó színésznőt körülveszik, hogy szinte mindegy, mit mond. persze, nem mindegy. de az, ahogy elmondja, megteremti, egyhelyben ülve eljátssza – lenyűgöző. az egyszerűségben rejlő nagy lehetőségeket föltalálni – lenyűgöző. és bátor alkotói gesztus a rendezőtől. az esti beszélgetésen is csak dicsérik. Bagossy halkan és szerényen teszi a dolgát, beszél az előadásról. Pogány művésznő – mint aki nem tehet róla, hogy ennyire jó, hogy nagyon jó, ebben a szerepben is, kedvesen és póztalanul hozzátesz. Hozzácsippent.

A Sötétben látó tündér - Pogány Judit
 

esti beszélgetések. a színház nézőtéri büféje. új színhely. kétszer, eddig az Együd Árpád Művelődési Központ kávézójában folytak a beszélgetések. elmondanám, hogy ott jobb volt. kávézó asztalokkal, kávézóasztalokkal. nem takartak el és ki a festett oszlopok. hosszú és unalmas tér, folyosó. hosszú és unalmas italpult-rendszer. a beszélgetés vezetői és fő-résztvevői ez előtt ülnek. mögöttük néha hosszan felszisszen a kávéfőzőgép. néha talán a kávéfőzőlány. mögöttük-fölöttük tükrös polcok üvegekkel. állandó menetrend: előadás és/vagy egy külföldi bemutatkozás. majd Horváth Péter megvédi az aznapi válogatását. a résztvevők úgy csinálnak, mintha megtámadnák Horváth Péter aznapi válogatását. és meg is támadják néha. első ilyen esti beszélgetés. Novák János, az Assitej Magyar Központ elnöke még láthatóan izgul. a „folyosó” megtelik. már kevésbé izgul. Eckhard Mittelstätt, német Assitej-elnök a német gyermekszínházak helyzetéről beszél. majd a délutáni német produkció létrehozói ülnek ki az asztalhoz. kellemesebb benyomást keltenek, mint az előadásuk. amit elmondanak, azzal egyet lehet érteni – hogyan is lehet gyerekszínházat játszani. a valóságot bevonni a játékba. ha van ilyen. a közönséget. mint a valóság részét. ha része annak. ha van ilyen.
Horváthtal Bóta Gábor kritikus beszélget. Horváth elmondja, hogy 41 előadásból válogatott. a válogatás elsődleges kritériuma: mi tetszett a válogatónak. nehezen vitatható szempont. támadni is nehézkes. Horváth tapasztalt és ravasz színházi bútor. tudja, hogy nincs jó válogatás. azaz, minden válogatás jó – valamilyen szempontból, valakinek. derűsen megy a neki szegeződő dárdák közé. melyek itt még valójában nincsenek. Rácz Attiláék produkciójáról jószerével nem esik szó. ezen Rácz láthatóan megsértődik. nem is várja meg a beszélgetés végét. elmegy egy sörrel a kezében. a Szindbád szeretve van. a Pál utcai fiúk kevésbé. érzet: már itt megágyazódik a nagyszínház-kamaraszínház, kő- és kísérletező színház ellentét. különösen a Sötétben látó tündér elemzése kapcsán. ami persze paradox. hogy Mácsai Örkény Színháza nagy- vagy kamaraszínház. ebben az esetben: kő-, vagy kísérletező színház. erősen középen… mindenesetre, az első nap hozta, amit hozhatott: csecsemőszínházi-, nemzetközi-, stúdió- és nagyszínházi programot. ahogy telik az idő, egyre intenzívebb a büfé forgalma. nő a háttérmunka. fogy a sör és a vörösbor. de egy whisky is megvillan. helyeslőleg bólogatok. a második-harmadik kör után eldöntődik bennem, ki mit fog inni a héten. mármint, ki szereti a zsűriből a vörösbort. ki a sört. ki csak az ásványvizet vállalja. ki vállal be előbb, ki később. de még maradnak eldöntetlen kérdések. kialakulatlan helyzetek. a zsűriből ki mekkora szerepet hasít ki magának. Fodor Tamás, aki itt nem a Stúdió K vezetőjeként, hanem a döntéshozó grémium elnökeként van jelen, még keresi a fogást a fesztiválon. Kárpáti Péter drámaíró és dramaturg, Perényi Balázs színházi író egyelőre – mintegy összehangoltan, pedig talán nem – hallgat és figyel. Kocsis Pál, a délceg és folyamatosan derűs (jó ránézni a hervadtabb pillanatokban) kaposvári színész távolabbról, a „háziak” nyugalmával szemléli a történéseket. a zsűri társadalmat képviselő tagja, Némethné András Katalin óvodapedagógus is kivárni látszik. nem így a nap, amelyik könyörtelenül eltelik. Novák kedves vehemenciával – és némi megkönnyebbüléssel – elküldi aludni az embereket. persze, valamennyi szállásnál közelebb van a színházi büfé. első nap, még friss a társaság, nagyok a röhögések és mennek a sztorizások. még nem tölti el az agyat a sok előadás. nem fárasztja el a testet a későn fekvés és a koránkelés méltatlansága. hazafelé, a színház előtt egy görényt látok ólálkodni. mutatom a többieknek. az az, görény. ritka pillanat. aztán egy macskával összekeveredik. lehet, hogy verekednek. mindketten eltűnnek az épület oldalát védő sövényben.

fecnik keddről, második nap

kapos szálló. gyér reggeli. állítólag a séf mesterszakács. de nem reggeliben, sajnos. a nap a tegnapi német társulattal kezd. Franziska Steiof darabja, A világ kezdetéről. legjobb igyekezetem ellenére elkésve érkezem. elöl már nem tudok bemenni. valami titkos hátsó ajtón surranok fölfelé. de nem becsapódik utánam az ajtó lent. úgy teszek, mintha nem hallanám. nem is én voltam. hallják. tudják, hogy csak én lehettem. csúnyán néznek rám. érthető, ha nem is esik jól. hátul meghúzom magam. négyen játsszák a darabot. egy játékban nagyon erős vékony lány. egy változó színvonalon működő fiatal férfi – főszereplő. egy kalapos, leginkább zenebohócra emlékeztető, hátborzongatóan pontos színész. egy szép, de sajnos, szándékosan rosszul öltöztetett lány. nem nagy durranás a szövegkönyv. gyér német tudásommal is követni tudom. enciklopédia a világ keletkezéséről. pozitronok, elektronok, csillagok, égitestek, tenger, növények, állatok. ember. mindent eljátszanak korrektül. hangosan. nem visszariadva az olcsó poénoktól és hatásvadász gesztusoktól. invenciózusan. és egy idő után unalmasan. Novák-információ később: a produkciót meghívták Franciaországba. mutatóujj-emelés: „nem tudtok kivárni, azonnal ítéltek, ahelyett, hogy azon tűnődnétek el, miért kell a franciáknak ez a típusú német színház.” megfogadom. úgysem tudom megtenni.

A világ kezdetéről
 

Emil és a detektívek – a kaposváriak előadása délután a nagyszínházban. nincs, ki e darabot nem ismeri. mégis óriási az érdeklődés. nyilván Kaposvár miatt. még nyilvánvalóbban Rusznyák Gábor rendező miatt. az első pár perc után az is nyilvánvaló, lesz megosztottság az esti beszélgetésen. egy felvonást látok az előadásból. a produkció összecsúszik egy belgiumi csecsemőszínházi előadással. szervezési faszság. vegyes érzelmekkel hagyom el szünetben a színházat. de elhagyom, mert a belga színházat nem tudom máshol utolérni. az Emilről. a narrátor alkalmazása túl didaktikussá teszi a játékot. problematikussá a színpadi viszonyokat. a problémán Gothárral vitatkoztunk Darvasi Trapitijének színrevitelekor a Kolibriben. Gothárnak kellett a mesélő. én nem szeretem a mesélőt. mint szereplőt. itt se szeretem. azt igen, hogy sokan a színpadon. ezt nagyon tudják a kaposváriak. a színpadon a sok embert mozgatni. az egyébként kitűnő Kelemen József Emilje valami oknál fogva nélkülözi a kisfiúi riadalmat. így nem tudok ráhangolódni a bajára. inkább a színpadi masinériát figyelem. mintha Brecht mesterei (is) kísértenének a színpadon. vetítés, elidegenítő effektusok a színpadi jelzések szintjén… később Fodor Tamás elmeséli, hogy a rendező egy zseniális fordulattal átrendezi a második felvonásban a játékot. ahogy mondja: egy másik előadást csinál. vasfüggöny előtt. a nézőtér bevonva a nyomozásba. de hát, erről nekem csak a mesélés szintje maradhat meg. s marad a némi csalódás. kesernyés szájíz. talán a túlzott várakozás miatt… (a későbbi előadások aztán egészen átértékelik a rusznyáki teljesítményt. de azokat ekkor még nem látjuk.)

a belgiumi csecsemőszínház nagyon jó. a maga nemében zseniális. más nemében is az lenne. A vörös sárkány – Theater De Spiegel. az első, ami lenyűgöz, a gyönyörű hárfás lány. szeretni kell a gyönyörű hárfás lányok látványát. rajta kívül mást egyébként sem látni még a zsebkendőnyi területen. szorong csecsemő és szülő. fizikailag. járások csökkentik a zsebkendőbe férhetőséget. végül állni kényszerülök. ömlik rólam a verejték. élményfoszlányok rögzülnek. egy szőke nő énekelni kezd. gyönyörűen kezd énekelni. csecsemő és szülő döbbenten hallgat el. mered rá. a vele együtt három színész hallatlan empátiával játszik. bábozás. báb légtornáztatása. kisbáb-nagybáb kontrasztjáték. trükkök kellő és illő hosszúságban. kis truvájok, nagy kacagások a nézőtéren. végre megjelenik a sárkány. nem nagy, de piros. piros fények közül… egy titokzatos ládából. előkerül. sok füsttel. vékony hangocska: anya, mi az ott? füst, kisfiam. ja, az a füst…? az előadásnak vége. ezt az jelzi, hogy játékok kerülnek elő a dobozokból. kezdődik a játék – közösen a gyerekekkel. kilépek a forró kis térből. jóleső érzések vannak bennem. Karel Van Ransbeeck (aki nálunk tanulta a bábozás alapjait, ha nem tévedek, anno) és emberei remek munkát végeztek. nem egyszerű jó csecsemőszínházat csinálni. ők tudnak. ezzel meg is lennénk. elballagok legurítani egy korsó sört.

jól is jött a sör. mert a forgás még nem áll meg. Dunaújvárosi Táncszínház: Álom-álom, kitalálom… a nap utolsó produkciója. mese kicsiknek és nagyoknak. nem szeretem ezeket az alcímeket. ráadásul, a produkció nem mese. talán vízió, talán alkalmazott táncsor. nehezen meghatározható, hogy micsoda. mesének nem mese. álomleírás. álom-eltáncolás. az még lehet. Palya Bea azonos című CD-jére készült táncok. Szögi Csabával, kivel a barátság még az említett Közép-Európa Táncszínházas munkák idejére datálódik, külön átbeszéljük előadás után a látottakat. rengeteg elvarratlan kérdés. mennyire köti le a tánc lehetőségeit egy eleve adott zenei anyag? amelyik ráadásul szövegeket tartalmaz. nem kényszeríti-e azonnal illusztratív szerepre a mozgást? lehet-e történet, avagy mese, egy lemez egymás után következő szövegsora? mert a táncosok kiválóak, a koreográfia csakúgy. a lány a madárral finom alakítás, csakúgy az ellentét, az irónia pólusán a francia tánctanáré. esti beszélgetés. két francia vendég, Michel Caessteker és Nadine Vincent a Kultúra 2007 programot mutatja be. helyüket a Theatre De Spiegel veszi át. hogyan is képzeli a belga színház a gyerekeknek játszást. nagyszínházi előadás, kontra kis költségű produkciók. ma Szűcs Katalin, a Criticai Lapok főszerkesztője beszélget Horváth Péterrel a nap miértjeiről. az Emil a puding közepébe csap. a jelen lévő rendező malíciával, időnként érezhető flegmatikussággal reagál – vagy nem – az előadást ért bírálatokra. nem ismerem, lehet, ilyen alkat ő. két, dicséretet is tartalmazó bírálatnál fordul nyájasba az ellenkező, durcás arc. amikor Fodor Tamás beszél a második felvonásban bekövetkezett fordulatról. majd amikor Kárpáti Péter fogalmazza meg fenntartásokat is tartalmazó védőbeszédét a produkció mellett. Kárpáti azt mondja, Rusznyák a hedonizmusának engedett teret, amikor megrendezte ezt a gyerekelőadást. nehezen értelmezem. különösen gyerekelőadás esetén. de elhiszem. már mindenki elégedett. meg lehet enni az Álom-álom, kitalálom… produkciót. ez meg is történik. kinek a mese nem mese, kinek a Palya-CD nem minőségi anyag. nem autentikus. nem értek hozzá. ahogy a jelen lévők sem értenek a tánchoz – tisztelet a kivételnek. hozzászólok, valamit a kauzális és nem-kauzális logikáról, az álomban. de csak annyit érek el, hogy Novák szokás szerint megorrol rám. a dunaújvárosiak méltatlanul sokat kapnak. nem említődik meg a galambos lány, Mira szerepét eltáncoló Szabó Katalin alakítása sem. Szögi igazgató nem akar reagálni az elhangzottakra. aztán mégis reagál. nem tudja leplezni a sértődöttségét. meg az értetlenségét. vagy nem is akarja. táncosai szomorkásan ülnek a fal mellett. hallgatják, hogy róluk beszélnek. és nem róluk szól a beszéd. ma nincs jókedvű zárás. lenn, a büfében Pályi Jánossal üldögélünk. az autentikus zenéről beszélgetünk. meg a nem autentikusról. de nem megyünk semmire. hazamegyünk. a szállodáig Pályival végigasszisztáljuk Szűcs Kati bőrönd-kerekeinek a rettenetes zörgését a kihalt kaposvári utcán. nyilvánvaló, a helyi lakosok onnan fognak értesülni a fesztivál végéről, hogy ellenkező irányban halad el városuk sétálóutcáján a rettenetes kerékzörgés. a görény ismét megjelenik a színház előtt. most is eltűnik a bokrok között. most nincs vele a macska. pár száz lépéssel később ismét egy görényt látunk. ez sánta. egy építkezés kerítésének résén csúszik át. el a szemünk elől. a sétáló utcán pillantjuk meg a harmadik görényt. keresztben surran át a burkolaton. finoman púposítva a hátát. a negyedik görény a szálloda előtt surran el, szinte a lábunk mellett, a templom irányába. Ionesco jár a fejemben. fölemlítem Pályinak. bólogat. azért orrszarvúvá lenni csak elegánsabb. a szobámba érve a telítettség érzete tölt el. a színházzal telítettségét. a gyerekszínházzal eltelítettségé. pedig még csak a második nap…

fecnik szerdáról, harmadik nap

reggeli, szokásosan kapkodva. szokásosan semmitmondó ízek. felvágottak. zsemlék. hideg tej. Bozsik Yvette-produkció a Stúdiószínpadon. Létramesék. Friss, lendületes, játékosan elképzelt etűdsor, helyenként kimondottan szellemesen, másutt meglehetősen közhelyesnek feltűnő tánc-megoldásokkal. sok színes létra, óramű pontosságú mozgás. a táncosok verseket mondanak. nem jól, de hallgathatóan. ahol ez a feladat nagyon meghaladná a képességüket, ott profi színészeket vetnek be. okosan. hangszalagról. könnyednek tűnő félóra. melynek végén átkok és ódák. zendülnek és csendülnek. a zsűrielnök rosszul lesz. nagyon nagy ellentétek a produkció megítélésben, melyek estére eltolódnak egyik irányba. mindenesetre botrányszag.

Létramesék
 

a délelőtti kolibris Toda előadást elbliccelem. a második Bozsik Yvette-előadással, a Négy évszakkal együtt. erre két okom van. egyik, hogy mindkettőt láttam a Glitterbird-fesztiválon, Pesten. A Todát nem csak egyszer. a toda – csoda gyereknyelven. négy remek színész, nem selypítve beszéli a gyereknyelvet a színpadon. Orosz Klaudia nagyméretű építőkocka-elemei. minimális és nagyon kigondolt, térbe és időbe belekomponált megszólalások. akár a játékidomok. egyszerűek és variábilisek. a csöppségek szeme láttára épül fel a világ. jön létre a sokféle világ. a pár alapelemből. a Bozsik Yvette Társulat azt adja, amit a címben ígér. négy évszakot. azok változását. változatait. hétköznapi eszközök, kellékek, néhány jelmez. a legkisebbekhez méretezett intenzitású mozgás. játék a tánccal. tánccal játék. amint hallom, jobb a visszhangja, mint a létráknak.
a bliccelés másik, fontosabb oka, hogy Zalaegerszegről hívnak. Merő Béla. úgy néz ki, szétesett a Griff Bábszínház. (meglepődöm. hétfőn délelőtt még a Szindbádot játszották.) Kovács Géza igazgatót az általa kért bizalmi szavazáson nem erősítette meg az őt kinevező szerv. hallom a telefonban. nem tudom, ki nevezte ki. nem tudom, miért nem erősítette meg újra. kérnek, menjek le Zalaegerszegre, adjak tanácsokat, mit tehetnek ebben a helyzetben. csak annyit vállalok, hogy meghallgatom az ő verziójukat is. azután az jut eszembe, hogy mindeközben semmit sem tudok Kovács Gézáék verziójáról. de biztos vagyok benne, a fesztiválon vannak nálam tájékozottabbak ez ügyben. megkérdezem őket. nem vagyok biztos abban, nekem kell-e mennem. miért nekem. Merő Béla a barátom. három darabomat rakta eddig színpadra. a negyediket, a sHÓwKIRÁLYNŐt ősszel fogja, Kecskeméten. megbízom a barátomban. szeretem a Griff-produkciókat. szerettem – így kellene már írni? nincs egy bábszínház többé? vagy csak abban a formájában nem lesz, ahogyan volt eddig? egy hét haladékot kérek a leutazásra. a véletlen nagy kerítő. rögtön a telefon után belebotlom az egyik fiatal színészlányba a Grifftől. mondom neki, kerestek Zalaegerszegről. és hogy miért kerestek. hogy mire kértek. kérdezem, mit tud. hogy megszűnnek. fel fognak mondani ők is. lemész? lemegyek. miért? hogy tisztán lássak. szeretném megtudni, mi történt. ehhez kell mindkét oldal. azt mi is szeretnénk, mondja sokatmondóan. hogy mindent megtudjunk. a fesztivál a Griff agonizálásából mit sem vesz észre. vagy csak nem látszódik meg rajta. ki tudja, mi mozog a felszín alatt. ki mozog. kik mozognak. vagy mozgatnak. egyszerre kellemetlennek érzem a helyzetemet. holott teljesen tiszta a szerepem az ügyben. hogy nincs szerepem.
ebéd Horváth Péterrel a Mozi nevű faburkolatos helyen. kissé megnyugszom evés közben. pedig nem beszélünk Zalaegerszegről. ő beszél a válogatásról. meg a szegedi dolgokról.
a Vaskakas Krzysztof Rau mester Szerelmesek című produkcióját hozta. megkönnyebbülés, hogy ezt. a kecskeméti fesztiválon vitába keveredtem a kiváló rendezővel, Rumi Lászlóval miattuk. neki tetszett a Brémai muzsikusok ott bemutatott győri verziója. nekem meg nem. ez értelmetlen hangemelést okozott mindkettőnk részéről. ezt a mostani előadást Kolozsvárt láttam. egy ottani fesztiválon, talán tavaly. most nézve, semmit sem romlott a produkció. de nem javult az utolsó kép zavarossága sem. Fodor Tamás szerint a befejezés nem zavaros. nem jó, de konzekvens. akkor viszont előrébb kellene keresnem a hibát. nincs kedvem hozzá. a bábosok jól mozgatnak, a zene dinamikus. néha egyhangúnak tűnik. most. Kolozsvárott ezt nem éreztem.

Szegény Dzsoni és Árnika
 

megint egy nagyszínházi produkción ülök. Szegény Dzsoni és Árnika – Budapest Bábszínház. az jut eszembe, Lázár Ervinnek valahogy nincs szerencséje a gyerekszínházzal. amilyen jók és sikeresek a könyvei, olyan aggályosra sikerednek a színpadi adaptációk ezekből a könyvekből. többnyire. a produkciót dramaturgként Nánay István jegyzi. rendezőként Lengyel Pál. ez akár még sikeres együttállás is lehet. a díszlet azonban elkedvetlenít. egy végtelen hosszú komód mint paraván. rajta néha vaddisznók dübörögnek. elhibázott látványelem. hiába Orosz Klaudia, akivel egy szobában ülünk lassan tíz éve a Kolibriben. aki nagyon jó. a komód felveti a mesélő-sík és a virtuális sík egymásba játszatásának problémáját. Ellinger Edina a kislányt játssza. a tanítványom volt. megkülönböztetett figyelemmel nézem. de halk. és ezen a délutánon meglehetősen kifelé játszik. sajnos, nem belülről kifelé. szépek viszont a szintén Orosz Klaudia tervezte bábok. összességében kimondottan lehetne-előadás. lehetne jó is. lehetne rossz is. nem tudom, milyen. rossz összehasonlítás következik. de van helye. A legkisebb boszorkány Lengyel-rendezését revelációnak tartottam annak idején. ezt a mostanit demonstrációnak. nagy animációkkal. helyenként parádésan. helyenként besokallok tőlük. mert bábokkal is meg tudta volna csinálni a rendező. talán még jobban. egy biztos. ma este már nem eszem már libát.
még délutánabban. a szállodába igyekszem. egy-két óra lazítás. talán alvás. mindenképpen pihenés. Pályival találkozom. Kocsis Roziékat fogja nézni off-shore programban. szabadtéren, a sétáló utcán.Kocsis Rozi, én mindétig bábos szerelmem! tudható. hát ott leszek én is. ott vagyok. tűz a nap. elrohadunk a verejtéktől. jól meggondoltam én ezt? aztán kezdődik a Vaskakas-előadás. A bőgős fia, meg az ördögök. három játszóval. Kocsis Rozi, anya, Rab Viki, gyerek, és egy általam ismeretlen figura, családfő. a játék igazi szabadtéri csemege. humor és fantasztikus mennyiségű improvizáció. cigányokat alakítanak a szereplők – ízlésficamok és rossz kiszólások nélkül. a röhögéstől padot borogatok. a komédiázásban az ismeretlen fickó jár elöl. Pályit kérdezem: Búzás Mihálynak hívják, filmes, a Kis generáció rendezője. tőlem azonnal megkapna egy off-shore-díjat, ha lenne ilyen. és ha én adnám. mennyi elegancia a rögtönzésben, természetesség a játékban! (ez olyan múltszázad eleire sikerült színikritikai mondat – de igaz.) kár, hogy csak ketten nézzük a fesztivál-kompániából Pályival! az off-shore-tüzijáték Vaskakas módra kicsit hosszúra sikeredik végül. de lehet, hogy a nap. ez is egyfajta hedonizmus fönt. gondolom, és belefulladok a verejtékembe.

Hosszú utam hazafelé
 

irány a gőzfürdő: kamaraszínház a nagyszínházban. egy NIE nevű csoport a nemzetközi programban – Hosszú utam hazafelé. a bejáratnál meglepetés. kedélyes emberek előadás előtt pálinkát töltenek mindenkibe. aki érkezik és elfogadja. később kiderül, ők a színészek. négyen vannak. maga a társulat norvég, angol, lengyel, cseh és francia színészekből állt össze. később kiderül, a nap nagy előadása kétségkívül ezeké a norvégoké. magyar sorstörténet a második világháborúban. Toma András hihetetlen története. igaz története. hiteles története, mert hiteles az előadás. az előadást végigröhögöm. ennek ellenére minden második pillanatban megrendülök. revelatív a színészi munka. az ének-hangszer-tudás. az óramű pontosságú összjáték négyük között. és improvizáció. nem zavar a mű epikussága sem. mert az epikusság a játék része. nem a szövegkönyvé. elementáris a színészi játék. miért nem mi csináltuk meg a mi a történetünket? felmerült bennem az előadást kezdete előtt. a választ megadta a norvégok játéka. ezt mi így nem tudnánk megcsinálni. nincs hozzá szemléletünk. de, talán, még lehet. az esti vita leosztottnak tűnik. mégis, a végén vaskos meglepetéseket okoz. előbb a Glitterbird – Művészet a legkisebbekért – Európai Uniós programot mutatja be Ellen Os és Leif Hernes (mindketten norvégok). előadásuk közben más norvégok vonulnak be a terembe. söröskorsókkal a kezükben. a NIE-emberek. Novák csodaként minősíti az ittlétüket. kenyéradó igazgatómmal gyakran vitatkozunk egymás túlzásai okán. most teljes az egyetértés közöttünk. bár a csodán, mint kiderült, már mást értünk. ő a leterheltségükre, programmal teliírt naptárukra utalt. én arra gondoltam, hogy csodát hoztak el Kaposvárra. kiülnek, nevetnek. elmondják, hogy utoljára játszották az előadást. ezen is derülnek. hogy itt mindenkinek leesett az álla tőle? ez jó. de már máson jár az eszük. az is ilyen lesz. csak jobb. nana! majd Horváth Péter Szemere Katalin újságírónak, az est ügyeletes moderátorának, megint megfogalmazza. az újonnan jöttek kedvéért. amit már sokszor elmondott az eddigi három napban. a válogatás szempontjairól. aztán váratlan vita a gyermekszínház mibenlétéről. Kárpáti Péter belelovallja magát. aljasnak tartja az olyan gyerekszínházat, amelyik a legjobb szándékkal ugyan, de rossz produkciót hoz létre. Novák ágáll. félresodródik. kezd a helyzet fesztiválszerű lenni. a belga Karel Van Ransbeck, hol magyarul, hol angolul. rendkívül szimpatikussan próbál meg elemzőbb lenni. egyébként, végig a tanácskozás folyamán. hol magyarul. hol angolul. higgadtan és pontosan. fontos az ittléte. Fodor Tamás magánszámot ad elő. az első Bozsik Yvette-produkció általa végképp elsüllyedni látszik. fogy a sör. a vörösbor. nem látok whiskys poharat megvillanni. a Kolibri Színház Todáját egyértelműen csodának tartják legtöbben. a Vaskakas Szerelmesek-játékában elmarasztalódik a zene. aztán a történetben föllelhető közhelyek válnak témává. a Szegény Dzsoni és Árnika végül nem kapja meg sem a dicséretét, sem a kritikáját. Meczner János igazgató és Lengyel Pál rendező bánatosan várakozik valamire. de az nem érkezik meg. sem innen, sem onnan.
Az éjszaka hosszúra nyúlik. ahogy az lenni szokott. némi internet-szomj-oltás a büfében. aztán odaülök a Vaskakas asztalához. nagy a hangulat. Kocsis Rozi óvó szárnyai alatt mulat a csapat. két tanítványom is közöttük: a szép Mákszem Lenke és Pethő Gergely, hajdani rebellis, lásd dramaturgia-órák. a társasághoz keveredik – vagy már eleve ott van – Pályi, illetve Czeizel Gábor, rendező. minden színészklub bezár egyszer. ez is. ekkorra már csak bennünket kell kirúgniuk. ténfergünk az utcán. Pályi tarisznyája megnyílik a szálloda közelében. unikum. halálos dózis. később a legfiatalabbak, valamint Czeizel rendező, aki szintén nem középgeneráció még, a szobámban kötnek ki. kiderült, hogy van söröm. és nincs bennük kegyelem. négyig duma, Szúkenyik Tamás a hangadó. ül az ablakomban. takarja a készülő teliholdat. én félig fekve, félig ülve, az ágyamon. Pethő a szép Mákszem Lenkét fűzi a lábamnál. a rendező a sarokban szunyókál. négy tájban eltanácsolom őket a további dorbézolástól. némi sértődöttséggel távoznak a szobámból. ekkor még azt hiszem, hogy én reggel 9-kor Ördöghajszát tudok nézni.

fecnik csütörtökről, negyedik nap

Ördöghajsza
 

könyörtelenül átalszom a reggelit. át az Ördöghajsza című, Kerekasztal Színpad Nevelési Központ produkciót. drámapedagógia. felemás a viszonyom hozzá. épp ezért tartottam volna fontosnak megnézni őket. magánszomorúság. ha már ekkorát hibáztam, igyekszem az egy órás produkciót elérni. Ládafia Bábszínház – A lóvá tett kupec. Együd Árpád Műv. Közp. Nagyterem. bár időben érkezem, kihasználom jártasságomat a titkos bejáratokban. hátulról lepem meg az üres termet. egy szemüveges angolságú férfiú leplezi le behatolási kísérletemet. a svéd produkció hangosítója. teremcsere történt. hamar kint találom magam a kietlen művházi folyosón. melyet megtöltenek az érkező óvodások. meg óvónénik. a szervezők egyre idegesebbek. kezdési időpont van. Néder Norbert, a kecskeméti fesztivál egyik sztárja, a Ládafia egyik fele (Horváth Márta lenne ma a másik) még egy órányira Kaposvártól. az óvodásokat átcsoportosítják a svéd előadásra. nem jártak jól. a Delfin – a Byteatern Kalmar Regional Theatre előadásában – hallatlanul gyengének tűnik fel. holott, ahogy hirdetik, Gunila Linn Persson műve a svéd gyerekszínház igazi klasszikus darabja. talán amiatt fiaskó itt, hogy erősen szövegcentrikus. bár a színészek a lényeges részeket angolul mondják. a lényeges részek viszont közhelyeseknek tűnnek. pedig a téma fontos: a testvérszületés által elmagányosodott kisgyerek. ebből nem jön át szinte semmi. a beígért jég-orgona zene vagy nem hallatszik, vagy elmarad. a gyerekek hangoskodnak. a felnőttek unatkoznak. a helyzet kínos. aztán véget ér az előadás, lehet kimenni.

A kétbalkezes varázsló
 

a folyosón Néder Norbiék. sápadtan és kétségbeesve. a profik amatőr pillanata: a 13 órát 3 óraként írta be a naptárába. hiszek neki. ha valaki szeret játszani, ő igen. vagyis, ők igen. malőr. mindenkivel megesik. csak nem fesztivál-fellépésen. versenyprogramban. nincs sok idő a sajnálkozásra. a nagyteremben Békés Pál A kétbalkezes varázslója – Madách Színház. Békés sikeres és jó író. a Madách híre-neve telt házat vonz. az előadás legtöbb pontján szinte nézhetetlen. nem értek Madách-színházul. csak azt látom, hogy olyan produkció, ahol nem kell díszletet átépíteni. a hátsó színpad elé mindössze le kell ereszteni egy falat, arra ráfesteni ablakokat. egy közülük nyitható legyen. olcsó, gyors a beállás. csak éppen nincs tér a játékhoz. vagy túlontúl is sok a tér. a nagy és költséges produkciók közben lehet gyerekezni. egy kis lézer rá. az tutira tetszhetik. meg zene, hangos. a műsorfüzetben nem találom a zeneszerző nevét. álarcos díszletmunkás. a díszlet másik kelléke egy guruló ajtó. azt tologatja. a színészek nem törik össze magukat a játékban. Lippai Lászlóra, Haffner Anikóra, Götz Annára és Hűvösvölgyi Ildikóra emlékszem. de nekik sincs magasra rakva a lécük. hiszen a siker biztos. kiszólások, amelyeket megtenni gyermekszínházban ma már legkevesebb, hogy aggályos. zúg a gyerekközönség. de érződik, hogy gáz van. igaz, csak a szakma jelen lévő tagjain látni, hogy gáz van. a szünetben sokan vissza se jönnek. nem érződik meg a házon. a játék hatalmas lézer-parádéba fullad. a gyerekek őrjöngve nézik a varázsfény-folyosóban feléjük közeledő főhősöket. ők még nem tudják, hogy az igazi varázslat ma elmaradt. a kétbalkezes is. a színház varázslata. soha nem érnek el hozzájuk a közeledők.

Az Apuka
 

Este a Stúdiószínpadon Az apuka. Kolibri Színház. Ragnhild Nilstun. Novák Észak-mániájának egyik gyöngyszeme. az előző mondat irónia híján van. tényleg az. hallatlanul egyszerű játék. nagyon nehéz az ilyet megteremteni. egy apuka szembe találja magát a világ legegyszerűbb kérdésével: mire valók az apukák? akik nem hősök. bár szeretnének azok lenni. vagy nem szeretnének azok lenni. csak haza szeretnének menni. de hazajutni nem könnyű. egy olyan pillanatban nem, amikor meg kell válaszolni a kérdést, mire valók az apukák. érzelmes játék. egyszerű eszközökkel. ötletparádéval a parányi színpadon.
pót-program. a Ládafia Bábszínház még eljátssza a zsűrinek a napközben elmaradt előadását. az esti megbeszélésen bemutatkozik a „delfines” svéd csapat. érdekes figyelmetlenség. az este moderátora az a Békés Pál, akinek délután játszotta a Madách a darabját. Békés először ibbyzik egy keveset. (IBBY - Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Magyar Egyesülete). beszámol a bolognai díszvendégségről. arról, hogy milyen gyerekkönyv kell ma a nagyvilágban. nem olyan, mint amilyeneket mi írunk. Magyarországon. aztán Horváth Péter neki is elmondja. nincs könnyű helyzetben. az Ördöghajsza, mely Miller A salemi boszorkányok című drámája nyomán készült, általános elismerésen részesül. Sándor L. István átigazítása. Urai Péter rendezése. most sajnálom igazán, hogy kimaradt. a Ládafia Bábszínház is kapja a dicséretet. Néder Norbi megkönnyebbülten szól bele magába. A kétbalkezes vitájából nem lesz vita. egyetértés lesz. mindenki egyetért. nincs itt a Madáchtól senki. Cseke Péter rendezőt hiányolják. Békés erre az időre elhagyja a főasztalt. Horváth magának moderál. egy nagyszínházi produkció megint elvérzett. és súlyosan. a Kolibri Apukája viszont osztatlan sikert arat. ha jól számolom, ez ma már a harmadik általános elismerésnek örvendő program. máma már nem hasad tovább. nem volt nagyobb csetepaté, mindenki elégedetten ballag le a lépcsőn. színházban minden lépcső a büfébe torkollik előbb-utóbb. a büfében a teljes Kolibri-stáb. nem rám vár, de vár engem. ez jól esik. végül két asztalnál sem fér el a társaság. Znamenákék dúsítanak. Asztalfőn az Apuka hős-figurái, Tóth Jocó. Mellettem az Apuka Anyukája, Tisza Bea. Nagy a hangulat. Kettő tájban Szanitter Dáviddal, az Apuka Apukájával nekivágunk a kaposvári éjszakának. hiába minden figyelmeztetés. óvó intelem. egy bárban kötünk ki. négyig beszéd. színházról, tévésorozatról. szakmáról, meg magánéletről. egy szentpétervári vendégeskedés óta jókat tudunk Szanitterrel beszélgetni. négy tájban adjuk fel. amikor egy akciós Jonny Walker-t iszom. az ízt nem ismerem fel. nem ismerem még a magyar whiskyket. a szálloda erkélyéről lekiabál egy ott virrasztó Kolibri-stáb-szilánk. még náluk is elüldögélünk kicsit. nekem mennem kell, megnézni a reggeli előadást, a Digót. Szanittert orvul az erkélyen felejtem. neki csak délben lesz jelenése.

fecnik péntekről, ötödik nap

reggel megint túlalvás. fesztivál-szindróma. vagy este jó, vagy reggel. néha semmikor. átalszom a reggelit. értelemszerűen a Digót is. A Káva Kulturális Műhely Fassbinder-művet dolgozott fel. az előadás középpontjában a másság problematikája áll. a történet egy görög vendégmunkás németországi megpróbáltatásairól szól. lelkifurdalásom van. azzal enyhítem, hogy vendég vagyok, nem zsűritag. nem is kiküldött munkatárs. vakít a nap. hunyorgok és kilépek a szállodából. megkávézom a Csokonai Hotel teraszán. ott van wifi-elérhetőség. nem kell elcipelnem a laptopomat a színházi büféig. leszedem a leveleimet. a közeli templomban harangoznak. egyszerre furcsa zúgást, zsibongást hallok. fölnézek, és fönt a levegőben lepkéket látok. ezer lepkét. talán többet is. csak egy pillanatra látom őket. értük nyúlok, de szétfoszlik a levegő. az ég. az égben minden. délben Kirúgberúg előadás a Stúdiószínpadon. én vagyok a dramaturgja. Novákkal közösen írtunk dalokat bele. mégsem visz rá a lélek, hogy bemenjek. nagyon sokszor láttam. az előadás a bűnmegelőző program keretében fut. bűnmegelőzés színházi formák között – új project a biennálén. a kolibris darab témája egy anya alkoholizmusa. egy 11 éves kislány küzdelme, hogy elfedje ezt a világ elől. a családi szégyent. szokatlanul kemény anyag gyerekszínházba. oda szinte irgalmatlan. nem véletlen, hogy svéd a szerző és svéd a rendező is. Benedek Judit azóta megrendezte a második előadását is a Kolibri Színházban. Egy rákos anya haláláról, és egy új anyukáról, aki román menekült – férfi. egyszer majd megtanulunk mi is ilyeneket írni. hazai drámaírók, akik gyerekeknek írunk.

Mátyás király szárnyai
 

délután Pályi János Vitéz Lászlója. off-shore program. döglesztő-hervasztó napsütés. az ernyőket elhúzzák a fejem fölül a gyerekek. viselem, mert Pályi jó. a közönség roppant élvezi amit csinál. nevet, bekiabál neki. vásári bábjátéknál kell ennél több? jönnek az ördögök. kiabálás. a szellemek. borzongás. gatyarohasztó hőség. végigülöm. talpig verejtékben. párhuzamosan két előadás is fut. egyik a Mátyás király szárnyai. Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor családi vállalkozása. Balogh Robert elbeszélésére. a kecskeméti fesztivál vitathatatlanul legnagyobb sikere. azt mondják, itt nem szólt akkorát. talán a körülmények. talán a közönség mássága. talán rossz passzban játszottak a játszók? amikor láttam őket, hallatlan invencióval és elementáris humorral játszottak, rögtönöztek mindketten. vajon, mi történhetett? lehet, hogy csak az informátorom volt elfogult. vagy indiszponált. vagy ott se volt, mint én. a másik a Semmiség. bűnmegelőzés. Kolibri Színház. ez is északi alapanyag. most éppen dán. ismét egy szokatlan helyzet. vagy inkább hős. egy homeless a színpadon. egy hontalan. dobozok és rongyok közül kászálódik elő. koszos műanyag-zacskókban az összes holmija. az élete. kukában turkál. amit talál, abból játszik. eljátssza az életét. hulladék-figurákkal. kidobott vackokkal. mert volt élete és van még múltja. csak jövője nincs már. ahogy minden hontalannak van a volt és van a van. és nem soknak lesz a már. ezt a gyerek megérti. talán megérti a szülő is, aki elrántja az utcán a kezét, ha egy ilyen közeledik feléjük. Tóth József jutalomjátéka. Tóth nem csak jó a szerepben. annál több. hiteles. alig eszközökkel. alig hanggal. alig mesével. nagy erővel lenni jelen. pontos és alázatos játék. érett.
a Vitéz László után átnézek a Ghimes-színpadához. elácsorgunk Szarka Gyulával és Tamással egy viszontlátás erejéig. egy korty felvidéki pálinka – meleg ellen. most gyerekeknek játszanak ők is. pár szó, s már fent is vannak a színpadon. szemközt a napon, egy lépcsőn, Szanittert fedezem fel.. egy percre leülök hozzá. de most ott sincs maradásom. végül lemondom magamban a szegediek Szindbád előadását. pedig fontos lenne. már csak a Griff-produkcióval való összehasonlítás miatt is. hogy megtudjam, mi a válasz a műsorfüzet három kérdésére. hogy mi a Szindbád-előadásuk. abszurd mesejáték? családi musical? tengeri gyalog-galopp. vagy mind a három együtt. ez a szándékuk. de ez szándéknak túl soknak tűnik. úgy döntök, Szegeden fogom megnézni – járnom kell arra… marad a szálloda. egyre nehezebb az ötödik napon is jelen lenni. szobámba behallatszik a Ghimes zenéje. a szöveget a távolság miatt nem lehet érteni.

Troll-fiú
 
az esti megbeszélésen szokatlanul kevés a megbeszélendő mű. a Digó és a Szindbád. ez a kettő szerepel a versenyprogramban. előbb az észt Estonian State Puppet Theatre mutatkozik be. ők a labilis vasárnap délelőtt szerepelnek a Troll-fiúval. Sirató Ildikó hozta őket, ő segédkezik most is a bemutatásnál. Horváth Pétert hajdani válogatási szándékairól ma Sándor L. István faggatja. előtte azonban bemutatja a résztvevőknek a gyermekszínházakról, a gyermekszínházi munkáról készült, általa szerkesztett új könyvet. átlapozva is jó minőségnek tűnik fel. aztán a vita. a Digó tetszést arat a résztvevők között. a Szindbád már kevésbé. mivel egyik produkciót sem láttam, próbálom érteni, miről van szó. aztán, inkább figyelem a reakciókat. a kávások szerényen hallgatják, mit mondanak róluk. fiatalok, de határozottak és önérzetesek. Janik László színész. a Szindbád rendezője. ő már kevésbé viseli a bírálatokat. határozottan értéknek látja, amit a hozzászólók nem tartanak annak. végül a sikert hívja védelmül a kérdőjelek ellen. néha nagynak tűnik az arca. nagyobbnak, mint kellene. illene. nem én mondom. mellettem a helybeliek. a tanárok, drámapedagógusok. ez baj. így, itt. a fesztivál vitáját bölcsen megtiszteli jelenlétével Székhelyi József, a szegediek igazgatója. nem csak jó színész, jó politikus is. nyugodtan és megnyerően védi meg a produkciót. és a színészét. és a színészeit. ezért túlzásokba is hajlandó esni. tudja, azért teszi. minden esetre, a vesztésre álló meccset döntetlenre hozza. ma nem sokat időzöm a büfében. visszamegyek a szállodába. az úton nincsenek görények. a görények talán elhagyták Kaposvárt. megyek teliholdat nézni. meg a lepkéket a sötét égen. iszom egy kevés fehér bort, az van fölbontva. whiskyt önvédelemből nem vettem. elhatározom, hogy holnap reggel időben felkelek. és megnézem a lengyelek Az óriás című előadását. mégis, sokára alszom csak el. nézem, ahogy a nyitott ablakban a függönyt csapkodja az éjszakai szél. belealszom a szélverésbe.

fecnik szombatról, hatodik nap

már egészen elszoktam attól, hogy milyen jellegtelenül rossz a reggeli a szállodában. talán a Frankfurti Könyvvásáron voltam ennyire elégedetlen a hadtáppal. ott egy fogyasztó gyógy-szállodában helyeztek el. mindenki kövér volt, és csak sovány felvágottak voltak a reggelihez. tojást meg tejet. meg sajtokat. mások – Eörsi vagy Tar Sándor – délig tartóan meséltek a sonkákról és pástétomokról, amiket reggelire magukhoz vettek.

nem késem le Az óriást. még csak nem is a titkos bejáratomon megyek be a terembe. a történet egy kislányról szól, akit megevett az óriás. de ő jól érzi magát az óriás gyomrában. minden meleg ott számára. és kedves, és barátságos. de eljönnek érte a felnőttek. megölik az óriást. kiszabadítják. a kislány visszatér a sivár valóságba. a négy színész egy René Magritte-festmény-kivágat előtt-mögött játssza el a történetet. különböző biciklin bicikliznek. szerkezeteken tornászkodnak. énekelnek és átöltöznek meleg szép színű ruhákba. minden szép. a színészek jók. sokat tudnak. különlegesen finom és letisztult a jelrendszerük. a mozgásuk. az előadás mégis csalódás. nem tudom, miért. talán, mert kívül maradtam. önhibám. önhibámon kívül…

a lengyelek után elvásárolom az időt. kis szecessziós üveg-ékszertartókat veszek ajándékba. úgy belemerülök a keresgélésbe, hogy megfeledkezem egy csecsemőszínházi programról. Oujeeih – Norvégia. nem bánkódom erősen, mert az előadást láttam a Glitterbird-fesztiválon, a Kolibri Színházban. furcsa tánc-mese. vizuális tánc-tündérmese. csillogó táncosokkal és villogó zenével. Ou! Jee! Ih – olvasom az általam magyarított szöveget a műsorfüzetben. szerettem akkor. itt is nyilván szereti a közönség. Bartha Tóni csúzlizdáját viszont messziről meglátom a sétáló utcán. ennek egyenes következménye, hogy Paprika Jancsi lesz az off-shore programban. nehéz döntés: Hendikep vagy Paprika Jancsi. az utóbbi mellett döntök. még friss az új előadásunk, kíváncsi vagyok, milyen állapotba került. ez a negyedik Paprika Jancsi-szöveg, amit Bartha Tóninak írok. a Hendikep nagyon izgalmas anyagot dolgoz fel. a Figura Animációs Kisszínpad – Siklósi Gábor és Fers Klára játszó művészek társulata – finomságáról és pontosságáról híres a szakmában. a Hendikep két bicebóca találkozását írja le. egy hintalóét és egy kisfiúét. mindketten mozgássérültek tehát. mit tudnak kezdeni ezzel a találkozással? egymással? és rosszul döntök. Bartha Tóni az első Paprika Jancsit játssza. azt még nem én írtam, hanem Kiszely Ágnes. a Hendikepet pedig lekéstem. ezt a Paprika Jancsit meg már unalomig láttam. elmegyek. megebédelek a sétáló utca sarkán. dacból. durcásan és bosszúsan. két szék között a padlón. annyira megzavarodom, hogy a vendéglő teraszán hagyom a laptopomat. megint a szerencse. Pályi János képében. összetalálkozunk, ironizál. egészen furcsa vagy laptop nélkül. az oldalamhoz nyúlok. nem lóg ott semmi. rohanok vissza. a gép még a széken hever. ahol ültem. kávézás az esti produkcióig Bartha Tóniékkal. fél hatra, éppen megadott kezdésre érek a színházba. de tévedek. előre hozták fél órával az utolsó versenyprogram kezdését. a Bárka-produkció – A legyek ura. csak ezt én nem tudtam. én se. sokadmagammal trappolok fel a páholyokhoz, hogy minél kevesebbről maradjak le. dühös vagyok. az előadást gyerekek játsszák. a gyerekszínészet nem a szívem csücske. de ezek a gyerekek jók. nem jók, amikor felnőttes manírokkal csillognak. de jók, amikor gyerekek. benne egy kegyetlen helyzetben. amikor ölni kell. amikor öletni kell. megöletni. mint a felnőttek. de úgy, mint a gyerekek. jó és hasznos a díszlet. a ferde színpad. erős, színes fények gyúlnak ki. időnként a giccs határáig eltolódva. de csak a hátáráig. és odáig éppen jók. jelnek nagyon erősek. a zene hangos. néha túl hangos. túlhangos. de nem mindig zavaró. legtöbbször nem. jók a dinamikai váltások. a rituális táncok és mondókák. erős előadás, melynek talán csak a zárlata kevés. de az meg nem lehet más. ennek ilyen.

A legyek ura
 

az esti megbeszélésen bemutatkoznak a lengyelek (Teatr Lalek „Guliwer), a finnek (NUNNU csoport) és a norvégok (OUJEEIH csoport). kedvesek, de már az ő kiülésükben is benne van a zárás furcsa frivolsága. Horváth Péternek is könnyű dolga van. Perényi Balázs nem is nyaggatja túl. a mai napra jól válogatott. ráadásul azt is bejelentik, hogy a zsűri meghozta a döntését. akármi lesz itt és innentől mondva. döntés van. hm. mindkét versenyprogramban szereplő előadást szeretik a résztvevők. a jelen lévő gyerekszereplők miatt megfordul a tárgyalási sorrend. Vidovszky György rendező nem titkolt örömmel hallgatja a dicsérő, néha elragadtatott mondatokat. jó érzékkel adja a siker gyerekekre hárítható részét a gyerekeknek. ha erősnek tartják a zenét, elgondolkodik rajta. ha a vetített színeket, akkor azokon is. mindent komolyan vesz. és mindent könnyedén kezel. gyerekszínészei láthatóan nagyon szeretik. a Figura Animációs Kisszínpadra kerül a sor. Siklósi Gábor megszokottan visszafogott és szerény. megköszön mindent. azt is, amit tud. azt is, amit tudna, de nem csinál. mert máshogy gondolja. másfajta tudások birtokosai társával. az összegzés végül is elmarad. akinek kell, elmondja. akinek nem kell, meghallgatja. Novák zárja a napot. a hetet.
kevés időzés csak a büfében. elkerülendő az utolsó nap-szindróma okozta rettenetes berúgás-kényszert. össze kell pakolnom. de mire a szállodába érek, megfogyatkozik a pakolási kedv bennem. így hát, elfogy a maradék vörösborom is. az ablakon túl üres az ég. lepkeszárnyverdesés még…

fecnik vasárnapról, hetedik nap

a reggelivel már nem alázom meg magam. pakolok. ehhez körül kell néznem. istentelen rendetlenség a szobámban. egy hét férfihordaléka. zoknik és ingek és gatyák és könyvek, laptop, kulcscsomó, bérlet és igazolványok és üres üvegek és elszórt poharak leírhatatlan rendetlenségben. furcsa, hogy ebből eddig semmi sem tűnt fel nekem. a Stúdiószínpadon ez idő tájt az észtek játszanak. amikor a műsorfüzetet javítottam, kinéztem magamnak őket. de vasárnap? délelőtt. elutazás napján. Troll-fiú – Estonian State Puppet Theatre. A szerző nem kisebb név, mint Selma Lagerlöf. a történet pedig csodaszép. az előadás is remek lehet. a trollok elrabolnak egy embergyereket. cserében egy troll-gyereket hagynak az embereknek. az apa elüldözné. az anya megvédi a gyűlölt kis betolakodót. visszakapják a gyereküket. rájönnek, ugyanazt élte át az övéké a trolloknál, mint a troll-fiú náluk. nehezen megy a pakolás. undor fog el tőle. a szálloda portáján Tóth Jocóval futok össze. kiülünk egy kávéra a Csokonai teraszára. meg egy sörre. még van fél óránk a záró gálaműsorig. a reggeli sör nagyon kedves tud lenni. a gyomornak. meg az agynak. ebben egyetértünk. ballagunk a színház felé. Bagossyval találkozunk, kisgyerekekkel van. elújságolja, hogy megvolt a díjátadás. Üveghegy-díjat kaptak. gratuláció. Novákkal futunk össze, aki Pankát és Jankát, két kis tündérét terelgeti ki a szállodából. dühösen méreget bennünket. a fesztiválzárónak vége. hallottuk. de még nincs tizenkettő… egy órával előbbre hoztuk… nem tudtuk. este mondtuk. kinek mondtuk? aki ott volt. ja… aki ott volt… hol? nem vitatkozunk. mindketten beosztottak vagyunk a Kolibriben. Jocó ráadásul díjat is kapott. át kellett volna vennie. végül megelégszik annyival, vigyázzunk a két kislányra, amíg a kocsiját kihozza a parkolóban. vigyázunk. hozza. integet, elrobog. a színház büféje szinte üres. Znamenák még van. gondolom, amíg vendég van. a motor addig nem áll meg benne. Tóth művész megszerzi a díjat. kibontja. visszacsomagolja. Pogány Judit ugrik le indulás előtt, valami kaját venni. ne kelljen otthon főznie. gratulációk. meg harap is valamit. búcsúzkodunk, ölelkezünk. megy a vonat. helyet keresünk, nem nagyon kell. van. körülnézünk: az egész fesztivál Kaposvárott felejtett bennünket. nem baj, mondja Jocó, a díjazott. az első hosszabb megállásnál leszállok. szerzek pár doboz hideg sört. elvégre ünnepelünk. lassan kihúz a vonat. bámulunk kifelé. vége. mik azok ott? lepkék. lepkék? azok? azok. olyan sok lepke? igen. annyi lepke nincs. talán még több is van. lepkék Kaposvár fölött? a harangszóban. ott. ott. te hülye vagy. szóltál? igen. mi van a kezeden. lepke…

Zalán Tibor
 
Kapcsolódó linkek:
   • A Biennálé honlapja
   • a Biennálé díjazottai
   • Zalán Tibor honlapja
   

[ Zalán Tibor ] 2006-05-28 14:18:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
¾ Nő
A Kriptonit Fizikai Színház legújabb munkáját, a ¾ Nő című előadást október 25-én mutatja be a Jurányi Ház Titkos termében. A darabot a társulat alapító tagja, Szitás Balázs jegyzi rendezőként. [ tov?b ]
Kripli Mari
Lázár Kati Jászai Mariként
2014. november 13-án Kripli Mari címmel mutatja be az Orlai Produkciós Iroda legújabb előadását a Spinoza Színházban. Lázár Kati, Kossuth - és Jászai Mari-díjas színésznő egyszemélyes előadásán Jászai Mari, korának egyik legismertebb színésznőjét személyesíti meg. [ tov?b ]
Tennessee Williams – A vágy villamosa
Táncelőadás
Az Aulea Produkció - Kulcsár Noémi Tellabor előadásában Táncelőadás premier Budapesten a MU Színházban, 2014. október 10-én és 11-én. Látvány, jelmez, rendezés-koreográfia Kulcsár Noémi. [ tov?b ]
60 éves a Jókai Színház társulata
1954 -2014
1954. október 6. Jókai Mór – Az aranyember. Így indított a társulat hatvan évvel ezelőtt, ez volt az első olyan bemutató a Békéscsabai Jókai Színház épületében, amit a teátrum önálló társulata adott elő. A társulat azóta működik, megszámlálhatatlan zajos sikert aratott az elmúlt 60 évben. Erről emlékeznek meg, 2014. október 6-án 17:45 órakor a színház előtt. [ tov?b ]
Joe Dipietro - Folyón túl Itália
Lázár Kati és Lukáts Andor a Folyón túl Itálián-beli szerepeikről vallanak
Az Orlai Produkciós Iroda 2014. október 8-án mutatja be Joe Dipietro a Folyón túl Itália című legújabb darabját Znamenák István rendezésében a Belvárosi Színházban. A vérbeli komédiában Benedek Miklós, Lukáts Andor, Lázár Kati, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás és Cseh Judit játszanak. [ tov?b ]
Zalán János lesz a Pesti Magyar Színház igazgatója
Bitskey Tibor és Cserhalmi György a Nemzet Színészei
Molnár Ferenc - Liliom
Dürrenmatt - Az öreg hölgy látogatása
Alonso Alegría - Kötélen a Niagara felett
Joe Dipietro - Folyón túl Itália
Színikritikusok Díja 2014
Görgey Gábor: Görgey
Szembenézni vagy tagadni?
Bivaly-szuflé a Centrál étlapján
XII. Keszthelyi Táncpanoráma
15 éves a Frenák Pál Társulat
Bródy
Szendrő József 100
Torres Dani a Spirit Színház előadásában debütál
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiad?Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]