Kedves Rozner Úr! Köszöntelek a hatvanasok klubjában! Bizony bizony egyre többen vagyunk, bár vannak sokan akik a hetventől megijedve, engedély nélkül előbb távoznak.

Emlékszel, még Rozner korodban, amikor még én is Béla voltam, a belváros szívében, amikor az iskola körül köröztünk. Volt, akit beszívott az örvény volt, akit kivetett a centrifugális erő a Cukor utcából. De minden esetre akkor nem gondoltuk, hogy Bereményiként érvényesülsz majd. Férfikorunk hajnalán a Váci utcai találkozások: ... a szinkronban elvagyok… … hát írtam valami forgatókönyvet… … nem is tudom mért adták ki… Aztán a Rudasban: …olvastad?… … láttad?… …megszületett… …elváltam – elválok… … eljössz megnézni?… …színházban túl sok a szereplő… …rájöttem… …megírom, meghúzom, átírom, újraírom, csinálok belőle: dalt-könyvet-filmet-színházat… …megszületett – nekem is… A Rudas után azért Zalaegerszegen a legjobb… vagy valahol máshol ! Az ifjú-apák hatvanas klubjában – „Üdv’ halandó! Üdv’! Isten Éltessen ! kadelka béla