Drága Mari! Nagy öröm Magának születésnapi műsort szervezni, fogalma sincs, hogy milyen lelkesen mondott igent mindenki, akit felkértünk. Képzelje el azt a hangszínváltozást ami a „parancsolj kérlek” és a „nagyon szépen köszönöm, ott leszek” között történik általában a „felkérő” telefonbeszélgetéseken. - Szervusz... szívességet szeretnék tőled kérni... - Parancsolj kérlek (Rideg udvariassággal mondja. Karcos a mondat, ilyen hangja van az érett görögdinnyének, mikor az első késszúrás hatására magától megreped. Ebből a két szóból kihallható, hogy az illető minden rosszra felkészült, sőt még elszánás is érezhető, hogy bármit hall, vissza fogja utasítani) - Szeretnénk, ha Törőcsik Mari születésnapi műsorában fellépnél. - Nagyon szépen köszönöm, ott leszek. (A hangszín változás szinte leírhatatlan. Hulló mézcsepp bársonyon landol. Angyal szárnya belehasít a bárányfelhőbe.) Erről a megható készségről szól az alábbi mulatságos történet. Az ünnepelt, Szabadi Vilmost, a világhírű muzsikust szerette volna látni-hallani a műsorában. Munkatársaim megszerezték a telefonszámát, egy hónappal ezelőtt felhívtam. - Halló Jordán Tamás vagyok… -Szervusz Tamás, mi van öregem? - Szeretnénk, ha Törőcsik Mari születésnapi műsorában fellépnél. - (Kis hallgatás után) Nagyon szívesen, de mit kellene csinálnom? (Méz landol a bársonyon, bár kihallani a bizonytalanságot). - Amihez kedved van… - Most így hirtelen fogalmam sincs… majd kitalálok valamit. De csak a jövő héten tudom megmondani, hogy ráérek-e.

Most el kell mondanom a poént, csak így érthető a történet. Szabadi Vilmos helyett Ragályi Elemér telefonszámát kaptam meg. Szabadi Vilmossal ismerjük egymást, de nem szoktunk beszélgetni, Ragályi Elemérrel, a kiváló operatőrrel, sokat dolgoztunk együtt, barátok vagyunk. Ragályi nem értette, hogy mi a fenét csinálna ő a műsorban, ezért volt annyira megütközve. Én viszont Szabadi Vilmossal beszéltem, és azt gondoltam, hogy a hatalmas repertoárral bíró kiváló művész hirtelen zavarba jött, hogy mit is válasszon. Egy hét múlva felhívom „Szabadi Vilmost”. - Halló, Jordán Tamás… -Szia Tamás, még mindig nem tudom, hogy itthon leszek-e. Majd holnapután hívlak. - OK. Szia. - Szia. Két nap múlva késő este csörög a telefonom. Nem nézem, a kijelzőn, hogy ki hív. - Halló, Ragályi Elemér - Szervusz Elemér, mi van? - Ne haragudj, még holnap délig kérek határidőt. - Elemér! Én Jordán Tamás vagyok. Biztos, hogy engem akartál hívni? - Hát persze, te most viccelsz. -Milyen határidőről beszélsz? - Azt ígértem, hogy ma megmondom, hogy ráérek-e a Törőcsik műsoron résztvenni, de ezt csak holnap délelőtt tudom meg. - (Jézus Mária, fogalmam sincs, hogy miről beszél, valaki a színházból biztosan meghívta az estre) Jól van Elemér, hát akkor holnap. Szeretettel várunk, ha tudsz jönni. - És ha ráérek, akkor mégis mit kell csinálnom? - Semmit, itt vagy és velünk ünnepelsz. - Mert arról volt szó, hogy csinálok valamit. - (Ez nagyon meglep) Nem Elemér, erről nem volt szó. - Hát akkor szervusz. - Szervusz. Másnap délelőtt, csörög a telefon, a kijelző: Szabadi Vilmos - Halló, Ragályi Elemér. - Jordán Tamás. - Hallod, te nagyon be voltál rúgva tegnap este, össze-vissza beszéltél. - Idefigyelj... (Bennem már összeállt a kép, most értettem meg, hogy Szabadi Vilmos nevéhez Ragályi Elemér tartozott, és elmeséltem neki). Aztán persze hívtam a jó számon Szabadi Vilmost, a fenti történet megértette vele, hogy miért ilyen későn keresem – jön örömmel. Angyalszárny a bárányfelhőben. Mindenki szereti Magát. Én is. Nagyon. Isten éltesse! Jordán Tamás