Boldog születésnapot Tibor! Ha most jelen lennék, egy flaska vörösbor illetne meg, vagy jó szagú kecskesajt. Neked érdemes ajándékot adni, nagyon tudsz örülni, akár apróságoknak is. És azt jó látni. Nem is igazán az ajándéknak örülsz, hanem amíg kiderül, mi is az. Próbálgatod, működik? Mire jó, milyen a szaga? Kevés az ilyen őszintén kíváncsi ember. Úgy tudsz mosolyogni ilyenkor, mint valami gyerek. Mint egy hatéves gyerek. Korábban azt hittem, a nagy mackókból elvész az ilyesmi érzés, de tévedtem. Még jó. Ha rád gondolok több arc néz vissza, egy Zalán, akit nem is ismertem, csak hírből, hogy csupa botrány veszi körbe, legendák, egy Zalán, aki ki merte mondani, hogy a nemzedék arctalan. A versszerkesztő Zalánt sem ismertem, ki hírlik, élet, s halál ura volt a Kortársnál. Ám visszanéz rám egy Zalán –a hátad mögött így emlegetnek, hogy a Zalán így, meg úgy – nagy karimájú fekete kalapot nyom vörös hajába, öles léptekkel siet a téli sófoltos utcán, magyaráz, gyors és pontos. Egyáltalán nem a halovány, bohém költő, inkább romantikus, érzelmes, emberi. Van egy másik Zalán, akivel füstízű teát lehet inni egy kínai sárkányhoz címzett teázdában, s megbeszélni a dolgokat. Egy másik Zalán ül az asztalánál, állandóan telefonál, vagy csatlakozni akar a hálózatra, a modem mindig szétbont, ezért feszült ez a Zalán, átmegy a másik telefonhoz, aztán egyszer csak visszatér, elnézést kér és elsiet. Van egy Zalán, aki még kérdőn se néz, ha hülyeséget mondok, csak néz, finoman jelzi, hogy nem érti, miért kell nekem ezt, ha megkérdezem, elmagyarázza, de nem erőszakos, nem akar meggyőzni, csak mutatja, így is lehet. És él egy Zalán, akit szinte mindig körbe vesznek a nők, hol egy csacsog, hol kettő, de akár három is egyszerre. Nem tudom, hogy bír el ezzel a három nővel a Tibor? Sokat vár otthon a fürdőszobára? Ja, hát kérem, akinek van otthon két ilyen szép lánya! Csak várjon a fürdőszobára.

Balogh Robert		Zalán Tibor

Egyszer azt mesélted, kaptál egy emailt a lányodtól. Mert, hogy olyan rég látott. Ez azért van, merthogy időnként másfél hónap alatt három darabot rendelnek Tőled, s Te azt teljesíted. Közben tanítasz, a műsort vezetsz, színházban ügyködsz. Egy darabig jóban voltam egy tanítványoddal, akkoriban éppen riportot is készítettem Veled egy egyetemi lapba, tőle kaptam egy portréfotódat, csak kölcsön. Mosolyogtál rajta. Anyukám szerette volna megtartani a képet, nem csak a nyakadban lógó kereszt miatt. Hanem mert ez egy jó ember, akárki is lenne, jó. Azóta se láttam ilyen képet rólad. Általában pofákat vágsz, vagy nagyon költős a beállítás. Amikor megismertelek, mondjuk úgy hat éve, mindig azt mondogattad, hogy mindjárt meg fogsz halni. Átérezted, amit mondtál, s tényleg így gondoltad. Bármiféle kis utalást éreztél a korodra, rögtön közölted –félig viccesen –, hogy mi csak arra várunk, hogy Te kipurcanjál! Talán erre találtad ki a Lassú halált játszik-ot. Te mondtad ki. Tartsad is be! Még játsszál sokáig. Néha azért írhatsz is egy keveset! Írni negyvennyolc évesen is szabad… Ölel a Balogh Robi