Egy irodalmi tótumfaktum - Kölcsey

Kölcsey Ferenc 215. születésnapja lesz augusztus 8-án, hétfőn hajnalban, és halála 167-ik évfordulója következik (augusztus 24-én). Ez köztes állapot, de valamiért éppen ebben a köztes állapotban került sor rá, hogy valami használható ötletet halásszak gyereknevelés és gyermekerkölcsök ügyében a Parainaesisből. Nem volt szerencsés választás, de nehéz eldönteni, hogy egy fiatal férfi a Parainaesisből, netán Machiavelli A fejedelem című dolgozatából lesz életképesebb tíz év múlva.        Kölcseyről elsősorban a Himnusz jut eszünkbe (akinek). Másodsorban is. Talán harmadsorban is. Aki jobban odafigyelt a gimnáziumban, talán emlékszik még, a magyar romantika jelese. De a Himnusz nélkül - romantika ide, romantika oda, jelese meg amoda - 214 év alatt rég elfelejtődött volna. Az is, hogy nem csak irodalmi, hanem politikai szerepet is vállalt (Szatmár megyei képviselő - a megélhetési parlamenti küldöttek korában erre nem könnyű hivatkozni). Reformpolitikus. Az elmúlt másfélszáz év lényeges aspektusaiban sajnálatosan átalakította a reformpolitikusok megítélését. De azt is tudni, hogy a rendszeres magyar irodalmi kritika egyik előkészítője. Tehát kora irodalmi főszereplői közé tartozik. Ha ennyi kiderült a tanulmányokból, akkor az se marad titokban, hogy egy-egy kor irodalmi főszereplői úgy gázoltak át koruk irodalmi életén, ahogyan úri kedvük tartotta. Megjegyezhetjük, ez se fényesít az amúgy fényes néven: Kölcsey Ferenc. A világ változik, megváltoztatja a múlt mögöttes matériáit. (Szegény Szabó Dezső se gondolta volna, mi lesz, hogyan lesz. És persze Radnóti sem. De hogy kötődjünk a korhoz: Berzsenyi sem, amikor kivágta a lúdtollat az ablakon, és a fennhatósága alá tartozó (etc.) fehércselédek irányába kanyarította figyelmét.) tovább        Kapcsolódó:    Vörösmarty - 1800    Amit Berzsenyiről nem tudunk…