25 magyar vers 1978 – 2002

Az első kétnyelvű magyar költészeti antológia bemutatója Skóciában. Turczi István költő-műfordító részvételével mutatják be május 19-én a skóciai Edinburgh-ben az első skót (gael)-magyar nyelvű költői antológiát "A lerombolt híd tövén - 25 magyar vers 1978 - 2002" címmel.    A Carcanet Press és a Scottish Poetry Library gondozásában megjelenő reprezentatív kötet válogatója Turczi István az idei Könyvhétre jelenteti meg "Belső terek" címmel 25 év 25 skót versét eredeti nyelven és fiatal magyar költők fordításában a Parnasszus Könyvek Átjáró-sorozatában.

„Ebben a negyedszázadban az egyik kérdés, amelyet a Skóciában élők újra és újra feltettek maguknak, így hangzott: mit jelent skótnak lenni? A korszak áttekintésének egyik módja az, ha összevetjük, hogyan válaszolták meg, vagy éppen hogyan kerülték meg a költők ezt a kérdést. A kérdés annál is problémásabb, mivel nincs rá egyértelmű válasz. Angliával való politikai egyesülése óta, 1707, Skócia nem független állam. Nyelvileg megoszlik a Felföldön és a szigeteken élő gael nyelvű kisebbség és az alföldön élő többség között, amely a skótot (az angol helyi változatát), bár az angol mindkét területen egyre inkább dominál. Az ország megőrzött egyfajta polgári függetlenséget önálló oktatási-és jogrendszerével, valamint egyházával, amely független az államilag irányított anglikán egyháztól.”

„A 19. században a Felföldről (gyakran kényszerítésre) történő kivándorlás gyengítette a gael közösségeket, az Írországból érkező bevándorlás pedig osztály-és vallási ellentétekhez vezetett az ország középső, ipari részén. Ugyanakkor a Brit Birodalom terjeszkedése ipari fejlődést és jólétet hozott, ezért nem alakult ki olyan erős függetlenségi mozgalom, mint Írországban. A skót nemzeti mozgalom a ’20-as években alakult ki, ugyanakkor, amikor az I. világháborút követően számos kis nemzet született. A negyedszázad minden költője közvetve kapcsolódik MacDiarmidhoz, mivel ö szolgáltatott mintát olyan költőként, aki megkérdőjelezi az identitással, politikával, kultúrával, metafizikával a nyelvvel kapcsolatos kérdéseket azon a földrajzi területen, amelyet Skóciának hívunk. Ezek a művek emlékeztetnek arra, hogy a költészet ugyan visszatekintve besorolható egy rendezet narratív mintába, de egyének írták egy adott pillanatban, adott körülmények között. Noha az időben léteznek hatások és kapcsolatok, el kell ismernünk az egyes vers önálló létezését, és azt, hogy minden vers egyedi kapcsolatot teremt olvasóival, akik saját pillanatukat és körülményeiket is beleviszik az olvasásba. Ezen antológia összeállításának egyik célja az volt, hogy egyik helyről a másikra közvetítsünk verseket és figyeljük a hatást. Kedves olvasó, akármilyen nyelven olvassa is ezeket, a többi az Ön feladata. „ Ken Cockburn (a magyar kiadás hátoldalán)