Költő és kora képen, kéken

Házi könyvbemutatót tartottak tegnap a Toldy Ferenc Könyvtárban a Magyar Irodalomtörténeti Intézet oktatói, új József Attila-kiadványukat ismertetve meg tanártársaikkal és a kíváncsi hallgatókkal. 209 képen szemlélhetjük József Attila és köre életét a kék borítójú Költőnk és Kora kötet lapjain, eleddig nem publikált fotókkal, Sárközi Éva munkájának köszönhetően kiváló minőségben. Kiderül a könyvből, hogy az életút során „hogyan alakult az önképe, hogyan látta tárgyi környezetét, a fővárost, a vidéki városokat, falvakat, tájakat, milyen személyes viszony fűzte családtagjaihoz, barátaihoz, mestereihez, ellenségeihez, riválisaihoz, szerelmeihez” – írja Tverdota György a könyvben olvasható precíz, könnyen olvasható pályakép-esszéjében. Pedig annyi ideje volt csak elkészíteni ezt a tanulmányt Tverdotának (Párizsból jövet-menet), mint ahány nap alatt Petőfi írta a János vitézt, jegyezte meg Szabó B. István szerkesztő tréfálkozva – Tverdota közbeszúrása: „és az mennyivel jobb!”–, ráadásul úgy kellett megfogalmazni a szöveget, hogy hozzáilleszthetőek legyenek a képek, feleljenek egymásra.

A családi fotók közt lelhetünk kevésbé ismerteket: a hamar eltűnt apa hiánya kiált mindegyikről, majd József Áron már új családjával néz vissza ránk. Jolán-Lucie sikertelen házasságainak dokumentumai hozzák közelebb a néha gonosz nővért, feledtetve, hogy a kölyök Attilát „a Jolánnal szembeni dac és a túlérzékenység hajtja bele első öngyilkossági kísérletébe, amit még sok újabb követ élete során az élettel való végső szakításig. [..] De első fennmaradt versét, a Kedves Jocó!-t is nővérének írja.” Jolán férjeivel: feszíti mellét a tornászbajnok, Pászti Elemér; gyámkodik Dr. Makai Ödön, akitől 1930-ban elvált, mert hosszabb ideje viszonyt folytatott húgával, József Etelkával; majd Dr. Bányai László, akivel ugyancsak szakított Jolán. Szerepel Etus gyermekeivel, Makai Zsuzsával, Péterrel és Ádámmal. Láthatjuk Gebe Márta „bronz-ajakát”, a Szépség koldusának bevezetőjét író Juhász Gyula szakállát, a klárisokat Vágó Márta nyakán, vagy az öcsödi („váncsodi”) osztatlan iskola tanulóiról készített fotón a képbe besétáló libát. Asperján György, a kötet egyik szerkesztője kinagyítva fényképet egyértelműen felismerni vélte József Attilát a harmadik sorban, balról a negyedik fiúcskában, Szabó B. István viszont derültséget keltve kételkedett az egyenes fejtartás miatt, mivel későbbi képein mindig biccentve tartotta fejét a költő.        Németh Andortól tudjuk 1928-ból, hogy József Attila már „próbált meghalni: lúgkővel, gázzal, kötéllel, bicskával, méreggel és vonatelgázolással. Huszonhárom éves” volt akkor, s még nagyobb fájdalmak is vártak rá. 1929-ben Németh László megsemmisítő kritikát közölt a Nyugatban a Nincsen apám, se anyám kötetről, „őszintétlen pozőrnek”, „cinikus szerepjátszónak” nevezve az első jelentős verseskötetétől átütő sikert remélő költőt. Válaszul József Attila nekirontott a Nyugat új főszerkesztőjének, Babitsnak, aki még arra is képes volt, hogy a külföldön élő Ignotus nevét levegye a címlapról. Hiába próbálták lebeszélni Az Istenek halnak, az Ember él című pamfletje megjelentetéséről barátai, vérig akarta sérteni a Baumgarten Alapítvány főkurátorát, még az Egy költőre (Sakált kiállt…) verséből is süt indulata, ám ezzel maga ellen fordította az „irodalmi pápa” túlbuzgó híveit, s kizárta magát a támogatandó tehetségek sorából. Babitstól bocsánatot kérő verse már csak halála után látott napvilágot, de képes volt belátni vádjai igaztalanságát. Indulatai azonban elragadták időnként. Nem feledkezett meg Pintér Jenőről sem, aki egykor elégségest adott neki magyarból az összevont vizsgáján, elverte rajta is a port később könyvkritikájában.

Szembesülhettünk a ténnyel, hogy a Vágó Mártával való frigyre esély sem volt, hiszen keresztényként nem fogadta volna be Vágó József zsidó családja. Fájhatott a pletyka, hogy Szántó Judit együttélésük hat éve alatt elvált férje, Hidas Antal fotóját őrizgette tárcájában. S az analízis sem adott nyugalmat. Alkonyúlt. „Űr a lelkem. Az anyához, / a nagy űrhöz szállna, fönn.” Legyőzte a hívott halál végül. „Férfiasan élt és férfiként halt meg” – zárul az ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézet Költőnk és Kora kötetében Tverdota tanulmánya.        Érvei eloszlathatják az öngyilkosságot elutasítók kétségeit, s feleslegessé teszik irodalomtörténészi babérokra pályázó rendőrök dilettáns értelmezéseinek újrakiadását – elismerve a demokráciák közjogi alapvetését, egy rendőr is ott és akkor csinál hülyét magából, ahol és amikor akar. Tanárok közvetítésével remélhetőleg eljut a diáksághoz ez a „tudományos képeskönyv”, s felkelti érdeklődésüket a versek iránt is. A könyvbemutatót szervező Kiss Irén plüssállatkákat ajándékozott a kötet készítőinek: Tverdota György kék madarat kapott (utalva a Kékmadár című lapra is, melynek munkatársa volt József Attila), az intézményvezető Szabó B. István percekig játszogatott kékruhás plüssmedvéjével, a könyvtárvezető, Buda Attila pedig bélyeggyűjteményét gyarapíthatta egy kék lepkével. Holics Réka szavalata (Könnyű, fehér ruhában) után gitárral kísérve énekét Pécsi Marcell adott elő három József Attila verset (Ördög farába…, Hangya, Favágó), jól érzékeltetve, hogy a Favágó eredetileg népies, s nem ortodox marxista költemény volt.     Lalaz    (h8@punk.hu)        A centenárium idején se feledkezzünk meg arról, hogy Toldy Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját is lehet idén ünnepelni, 1805-től 1875-ig élt, s például ő emelte ki „folyóiratsírjából” Kármán József Fanniját. Kármán kapcsán pedig felidézhetjük Martinovics Ignác apátot, aki 1755. július 22-től élt 1795. május 20-ig. Hogy csak őket említsem.        Kapcsolódó:    Babits, Németh László, József Attila        Kapcsolódó Lalaz:    József Attilával az ágyban    Attila aranyban    Hová tűnt…    Ráció-est L. Simonnal, hidakkal    Szextáns - szexmás    Fasiszta széppróza a fenyőfa alól    A valóságot akarom    Pocakos avangárd    Az online hőstermelő (Uj Péter)

Öcsöd, osztatlan iskola