Radnóti Miklós (1909 - 1944)

Kilencvenhat éves lenne. Alig hihető. Úgy tárolódott a kisagy valamelyik zugában, hogy nagyon régi, nagyon öreg és távoli. A kilencvenhat nem olyan sok. Faludi György - példának okáért - itt él köztünk. És ezen a képen (Fannyval) sok minden, csak nem aggastyán.        Áldozat és költő. 1944 őszén lőtték agyon a vándorlásban, menekülésben megfáradt, a helyzettel elégedetlen szittya fasiszták. Húzták a belüket a robogó orosz úthenger elől, minden és mindenki, aki akadályozta őket a gyors haladásban még inkább elvette a jókedvüket. Radnóti már beteg, nem képes tartani a tempót, annyin múlt. Új versek, szép versek lapulnak a zsebében, amikor meghal, amikor tömegsírba lökik. Ebből a tömegsírból indul a halhatatlanság felé. A visszavonuló keretlegények nyilván nem tudták, honnan is tudnák, hogy a kor egyik legkitűnőbb költőjére lőnek. Bár A fasizmus, a kommunizmus és a kultúra kibékíthetetlen ellenségei egymásnak. Göring hírhedt vonatkozó mondása: "Ha a szót hallom: kultúra - pisztolyom után kapok." Zsdanov se marad el mögötte a felszólítással: "Írók, írjatok remekműveket!" Nem teszi hozzá, a hangsúlyban elrejtve, hogy "vagy mentek a Gulágra!" tovább