Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Az ötödik pecsét
[ Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2018. május 22. kedd    Mai névnap(ok): Júlia, Rita a - a - a
G. Ferenczy Hanna: Pandacica kalandjai
Versek, mesék gyerekeknek - Hanna néhány írásával régi-régi tévéműsorokban, sőt egy meséjével - a Gombavár cíművel - filmben is találkozhattak, akik a múlt század hatvanas éveiben voltak gyerekek. Talán a maiak is örülnek nekik; s talán valakinek eszébe jutnak azok a gyerekek is, akik nem az internetről szeretnének meséket olvasni-hallani, hanem hagyományos, papírból készült könyvekből!

Mókus TIMI

Mókus Timi az erdőben
anyukáját arra kérte:
hadd vegye fel kis bundáját
hadd mehessen ki a jégre -
- Nyírfa kérge, fűzfa háncs,
hulldogál a makk - kopáncs.

- Én nem bánom Timi lányom,
korcsolyázni ha ki mész -
de csak úgy, hogyha a lecke,
számtan, mértan, s minden kész.
- Nyírfa kérge, fűzfa háncs -
hulldogál a makk - kopáncs.

.Fürgén szalad Mókus Timi
Mókus Laci várja már -
fenyőfáról nézi őket,
harkály, cinke, jégmadár.
- Nyírfa kérge, fűzfa háncs -
hulldogál a makk - kopáncs.

Ott bógnizott Róka Rudi,
Medve Brumi, s Tivadar -
ott száguldott Csizmás Kandúr
mint valami - zivatar.
- Nyírfa kérge, fűzfa háncs -
hulldogál a makk - kopáncs.

Este aztán haza mentek
Fenyves erdő elcsitult
Mókus Timi oda haza
Még egy versikét tanult
- Nyírfa kérge, fűzfaháncs
Alszik már a makk - kopáncs.


MACKÓ HÁBORÚ

Erdőmélyén Kipp-kopp Harkály
Mit kopog és mit jelez?
Brumm, brumm hangzik
Itt is ott is, minden mackó ébredez.

- Hol a sálam, hol a sapkám?
Öltözködnek szaporán
Jégcsap csillog bokrok alján
Hópihék ülnek a fán.

Hócsatára készülődnek
A kis bocsok – halihó
Fekete és barna mackók
Közben egyre hull a hó.

Céljuk a domb, amely lejtős
Szánkázásra jó hely ám
- Rajta! Rajta barna mackók
Játszhatunk majd azután.

Órák múlnak, órák telnek
Már a hold is megjelent
Csellel, manccsal, ész, erővel
Egyre tart a küzdelem.

Okosak a barna mackók
Ügyesek a feketék
Piff-paff ütik a hógolyók
Mackók buksi kis fejét.

Medve bácsi arra járt épp
Mivel arra vitt az út
Brummogva és fejcsóválva
Nézte ezt a háborút.

Kié lesz hát a dombocska?
Mindkét zászló fenn lobog
Medve bácsi dirmeg-dörmög
- Egyszerű ez kis bocsok

Mindkét tábor játsszon együtt
Barna és a fekete
Brumm-brumm hiszen minden kis bocs
A nagy erdő gyereke -

Örültek a jó tanácsnak
El is mentek haza már
Én nekem is így mesélte
Kertünkben egy kismadár.


LOCSI - FECSI

Mondják, hogy Kínában
érik a licsi
s a császár kertjében
fülemile szól.
Mondják e madár
oly locsi-fecsi
rózsaszínű
akár a licsi -
és mindent kidalol.

Sajnos, most Kínában
kevés a licsi,
pagodák tetején
Sárkányok ülnek.
Azt mondják mikor
a termés kicsi
mert nem tud nőni
a finom licsi -
hát égbe repülnek

Hogy essen Kínában
már eső kicsi
a mennyei Császárt
kérik e kegyre -
S lám – felhő szakad
és nő a licsi
táncol Taniko
s a copfos Lí-Csi
az esőben egyre.


A CICÓ

Hintaszékben ül a Nagyi
Kötőtű villog kezében
Köt nekem szép sálat, sapkát
Mosoly bujkál a szemében.

Puha fonal - gombolyagok
Ugrálnak a kis kosárban
Ugrásra kész a Cicó is
Ugyan mit gondol magában ?

Égnek áll a füle, farka
Nem dorombol, nem is ásít
- Vigyázz Nagyi, mert a Cicó
Kosaradban kotorászik

Gurulnak a gombolyagok
Gurulnának világszerte
Mondja is a Nagyi rögtön:-
- Ejnye te kis szedte-vette!

Csupa gubanc lett a fonal
Kikapott a Cicó nyomban
- Közben meg egy kis egérke
Ott viháncolt a sarokban.


***


PANDACICA KALANDJAI

   
1

Az egész úgy kezdődött, hogy egy nyári reggel, amikor Cicamamám még jóízűen aludt két kistestvéremmel együtt, én kimásztam a kosárból, és beszaladtam a virágágyásba. A virágok nagyon barátságosak voltak, és megkérdezték, hová is megyek ilyen korán. Mivel ezt magam sem tudtam, csak ültem ott közöttük, és gondolkodtam, hogy mit is kellene csinálnom. Aztán nagyon megijedtem, mert egy nyálkás, zöld valami plattyogott át a kerti ösvényen, majd elkezdett brekegni. - Ne félj tőle – mondta a magasra nőtt lila Szarkaláb. – Ő a Béka, senkit sem bánt, csak a legyeket kapdossa el.
A Béka leült előttem, és rám nézett ragyogó zöld szemével. - Tégedet hogy hívnak? – kérdezte. Kicsit gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy a Gazdinéni azt mondta: - Jé, ez olyan mint egy pandamaci, a farkincája fekete, meg a két szeme körül is monoklija van. El is nevezett pandacicának. - Pandacica ? - kérdezték a virágok jobbra-balra hajladozva nevettükben. - Méghogy Pandacica ? – brekegte a Béka, és nagy heherészve tovább plattyogott.

2


   Csakhamar eluntam magam a virágok között. Ahogy ott futkostam közöttük, úgy látszik, felvertem álmából egy tarka szárnyú pillangót, mert felröppent a magasba. Szárnyaival mintha nekem integetett volna. Nyújtózkodtam és ugráltam utána, de nem értem el, mire ő azt mondta:
- Hahaha, mit ugrálsz, te kis vakarcs? Olyan rövidek a lábaid, hogy még nagy macska korodban sem fogsz tudni elkapni. Na gyere fogj meg – azzal szárnyait billegetve letelepedett egy rózsaszínű tulipánra. Odaugrottam, de ő azonnal tovalibbent, és most meg a rezedára ült. - Na gyere, te kis kurtalábú – csúfolódott, de mire elkaphattam volna, megint odébbszállt, még a rezeda is kinevetett. Nézegettem a lábaimat, hátamra feküdtem, és mind a négy tappancsomat szemügyre vettem. Szép puhák voltak és rózsaszínűek. Megnyugodva talpra álltam, és továbbmentem. Nagyon érdekelt és vonzott a kerítés. Még sohase voltam a kerten kívül, de mindig kíváncsian nézegettem kifelé.
   Sokan jöttek-mentek, nagy kocsik rohantak és zörögtek. Olykor egy–egy Vakkants szimatolgatva benézett a kerítésen át, aztán morogva és fogcsattogtatva továbbügetett. Mindez számomra nagyon izgalmas volt. Szerettem ott üldögélni a kerítés közelében, láttam, hogy ott kint az árok szélén milyen nagyra nőtt a fű, és gondoltam: "jó lenne meghemperegni benne".

3


    Nem is tudom, hogy történt, egyszer csak a kerítésen kívül voltam. Kicsit megijedtem az idegen szagoktól és a cipőktől, amik körülöttem jöttek-mentek. Aztán valami rémes dübörgést hallottam, és egy hosszú vasszörny vágtatott végig az út túloldalán. Azt mondta, hogy "ssssss"... Nagyon megijedtem, és elkezdtem szaladni. Vissza akartam bújni a kerítésen, de ijedten láttam, hogy az már nem az ismerős kerítés. Messze kerültem attól. Csak ültem ott, az idegen kerítés tövében. A járókelők meg-megálltak és szóltak hozzám: "Jaj, de aranyos kiscica! Még ilyet nem is láttam. Hogy került ide ez a kis szőrmók?" Föl is vettek, megsimogattak. Akkor kijött a házból egy gazdinéni, de az nem az én gazdinénim volt. - Milykém, magáé ez a tündéri kiscica? – kérdezte valaki a Milynénit. - Isten őrizz! – mondta a Milynéni, van nekem öt macskám, minden tavasszal, ősszel bedobnak ide egyet-egyet, én meg mindegyiket befogadtam. Már megeszik a nyugdíjamat. Pedig ez igazán szép kis cica, és milyen hosszú a szőre, biztos valami előkelő perzsa az őse. Fogadja be kedvesem... - kínálgatott Mily néni. - Be is fogadnám, a gyerekek is örülnének de a rotweilerünk nem tűrné... Azzal továbbment, otthagyva engem és Milynénit.
   Ő egy darabig még kint állt a kapuban, engem a tenyerébe fogva kínálgatott, de senkinek sem kellettem a rotweilerek miatt. Gondolkodtam, mik azok a rotweilerek, de főként az járt az eszemben, hogy mi lehet az a nyugdíj, amit meg lehet enni, és erről ráéreztem, hogy nagyon éhes vagyok, és elkezdtem nyafizni.

4


   Akkor Milynéni bevitt a házba, és megkínált langyos tejecskével. Nagyon jól esett, szinte nyögdicséltem a gyönyörűségtől, és elkezdtem dorombolni, amíg lefetyeltem. Erre Milynéni az ölébe vett, és azt mondta: - Úgy megtartanálak, te kis ártatlan, te kis gyönyörűség, de már öt cicám van, válogatós banda. Megeszik a nyugdíjamat.
   Szeretnék én is kapni a nyugdíjból, milyen íze lehet? De aztán megint elszomorodtam, és hazavágytam Cicamamámhoz. Miután hiába vártam, hogy Milynéni megkínál a nyugdíjjal, kimentem a kertbe. Az öt macska közül csak egy jött oda hozzám, ez nagyon barátságos volt, és be is mutatkozott, hogy ő a Marci, és őt tavasszal dobták be a Mily néni kertjébe, ő is csak akkorka volt mint most én. - Az a hamvasszürke még tavaly került ide - mutatott egy nagy bajuszú, harcias külsejű kandúrra. - Azt úgy hívják, hogy Berci. Berci sokat kikap, mert megfogja a rigókat, és odarakja a küszöbre, és akkor a Milynéninek mindig sírni kell.
   - Miért kell neki sírni?
   - Mert szereti a rigókat, és sajnálja őket. De a Berci nagyon gonosz, még lop is. Ha Mily néni nem veszi észre, az asztalra is felugrál.
   - És az aki ott alszik a napon?
   - Ő Mirci, Mily néni kedvence. Már öreg, és sokat alszik. Őt beengedi Milynéni a szobába is, és a paplan tetején is alhat éjszaka.
   Marci aztán elment a többiek után, és én egyedül maradtam.

5


   Körülugráltam az alvó Mirci nénit, a szaga hasonlított cicamamáéhoz. Addig ugrándoztam, amíg felébredt. Nyújtózkodott, ásított, majd csodálkozva rám nézett.
   - Hát te, hogy kerültél ide? Még sohase láttalak itt nálunk- szólt hozzám barátságosan, és elkezdett mosdatni.
   Elnyafiztam, hogy nem tudok visszamenni Cicamamámhoz, testvérkéimhez, Kormikához, Cilikéhez, a Gazdinénihez.
   - Te kis haszontalan - mondta Mirci néni - elcsavarogtál és most Milynéninek több lesz a gondja miattad! Már így is megesszük a fele nyugdíját.
   - Milyen íze van a nyugdíjnak? Én is megkóstolnám - mondtam a számat nyalogatva.
   -Te kis buta, az nem ennivaló. Nem mondta a mamád, hogy nem szabad kimenni az utcára?
   - De mondta...
   - A mamáknak mindig szót kell fogadni. Mit csináltál volna, ha éppen arra jön egy Vakkants, pláne egy mérges rotweiler, amikor te az utcán játszogatsz? Azt tudod, ugye, hogy a vakkantsok haragszanak ránk?
   Megszeppentem. - Mit kell akkor csinálni, ha jön?
   - Biztos mondta a mamád azt is, csak te nem figyeltél. Akkor szaladni kell, ahogy csak tudsz, és uzsgyi fel a legelső útbaeső fára.
   - Oda nem jön utánam?
   - Szerencsére ők nem tudnak fára mászni. Na hagyjál aludni, hátha visszajön az egér, amiről éppen akkor álmodtam, amikor felébresztettél - és már aludt is.

6


   Idegen volt számomra ez a kert, és sötét. Óriási fenyők és tuják álltak benne, alattuk nem nyíltak virágok. Csak egy pirossipkás kerti törpe álldogált az egyik fa alatt, és egyenesen rám mosolygott.
   - Min mosolyogsz? – kérdeztem.
   - Én mindig mosolygok, de most azért is, mert nem láttam még nyáron hógolyót, és most látok egyet. Érdekes.
   - Mi az a hógolyó? És hol látod? – néztem körül.
   - Hát te nem az vagy?
   - Én Pandacica vagyok.
   - Hihihi - nevetett a törpe. - Érdekes! És nem is vagy hideg, és el sem olvadsz - tapogatott végig. - Milyen érdekes – mondta újra.
   - Haza akarok menni Cicamamámhoz, Gazdinénihez, nem tudod, merre menjek?
    A pirossipkás kerti törpe nem tudta, csak egyet tudott, rendületlenül mosolyogni. Ezért aztán otthagytam. Egy magnoliabokron fekete, fényes tollú madár ült, és szépen fütyült. Kíváncsian néztem fel rá.
   - Miért fütyülsz? - kérdeztem.
    - Azért, mert olyan szépen süt a nap, és a szomszéd kertben egyre-másra nyílnak a liliomok és a rózsák, és már pirosodik a cseresznye.
    - Hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
   - Huncut a bíró - fütyülte. –Én a Rrrigó vagyok.
   - Jaj, akkor vigyázz, mert a Berci megfog.
   - Millió dió, ismerem azt a sunyi képét. Óóóó, vérszomjas fajta. Te is olyan leszel, ha megnősz?
   
   - Gondolod, hogy én is megnövök egyszer?
   - Minden kiscicából macska lesz, ha felnő, és akkor már félni kell tőlük.
   - Én sohase foglak bántani benneteket.
    Félrefordította a fejét, és lenézett rám. Láttam, hogy nem nagyon hisz nekem. Aztán huss, elrepült.

7


   Egy óriási akácfa is állt az udvaron, hatalmas lombkoronája ráborult a háztetőre. Még sohase másztam fel sehova, de most megpróbáltam a vastag törzsén felfelé kapaszkodni. Jónéhányszor visszaestem, mire rájöttem, hogy is kell a körmeimet használni. Tapasztalnom kellett, hogy valóban igen rövidek a lábaim. De mégis sikerült feljutnom a fa legtetejére. Onnan azonban csakhamar lehuppantam a háztetőre. Olyan más volt itt a magasban minden, hogy nem győztem csodálkozni. Ott lent a földön felnéztem a hatalmas tujafákra, és nem láttam a tetejüket. Itt a magasból lenézve éppen a tetejüket láttam, és észrevettem a sűrű lombok közé rejtett fészkén tollászkodó rigót. Ekkor azonban ijesztő zaj riasztott meg. Rögtön hasravágtam magam, és csak akkor néztem fel, amikor éles, csikorgó nevetést hallottam. Ott állt egy hosszúra nőtt sötét vas figura, és mert a szél éppen fújni kezdett, csikorogva fordult jobbra–balra.
   - Mit keresel itt, te gubanc? – kérdezte gorombán. - Ne gyere a közelembe, mert még megütöd magad, aztán kampec leszel.
   - Én nem vagyok gubanc, és kampecnak se hívnak- mondtam felháborodottan, bár kissé remegve. - Pandacica vagyok...
   - Cöcöcö... Aztán mit keresel itt az én birodalmamban, ahol csak a szél jár? - nyiszogta.
   Annyira megijedtem, hogy azt néztem hogy menekülhetek le a tetőről. Még jobban megijedtem, amikor lenéztem, és láttam, hogy az udvar mélyen alattam van. El nem tudtam képzelni, hogy jutok le oda. Elkezdtem nyafizni, és reszkettem, mint levél az akácfán.
   - Idefigyelj te kis szőrpamacs, te kis gubanc, tudod-e, ki vagyok én? Én vagyok a Mindentudó, Mindentlátó SZÉLKAKAS. Az előbb, amikor éppen dél felé fordultam, láttam egy udvart és benne a te Cicamamádat, amint keservesen hívogatott téged, de még a gazdinénid is keresett égre-földre.
   - Ó jaj, kedves Szélkakas, meg tudnád mondani, hogy juthatnék haza? - mentem közelebb hozzá.
   - Várj egy kicsit, mert most forognom kell. Most fontosabb dolgom van, mint ilyen csavargó kis fityfirittyel foglalkozni. Goromba fickó ez az északi szél... már csupa reuma vagyok – csikorogta. Végül a szél odébbállt, és a szélkakas is kifújta magát. - Csak két udvaron kell átmenned, és máris otthon vagy - mondta. - De ne az utcán menj, mert elkap valami vakkants, hanem a kerítéseken belül, a kerteken át.
   Odamentem, és hozzádörgölődztem, úgy köszöntem a jóindulatát. Láttam, hogy meghatódik. - Úgy, úgy te kis pandacica, aztán jó legyél. Ne lássalak addig, amíg fel nem nősz!
    Örült az én kis cicaszívem, és most már csak azon igyekeztem, hogy lejussak a tetőről, ami nagy üggyel-bajjal sikerült is a vén akácfa segítségével, közben már előre elgondoltam, mennyi mindent tudok majd mesélni Kormikának és Cilikének, Cicamamának. Mire delet harangoztak, meg is érkeztem a mi kertünkbe. Volt öröm, Cicamama és két testvérkém össze-vissza csókolt, a Gazdinéni dupla adag finom ebédet tett elém, meghúzta a fülem, és közben elmondott mindenféle kis világcsavargónak, de én tudtam, hogy mindezt csupán szeretetből mondja.

***


2005-04-02 22:42:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Shakespeare reload

Eisemann Mihály – Zágon István – Nóti Károly: Hyppolit a lakáj

Szalay Zoltán (1935 – 2017) emléktáblájának avatása

Bach Máté - Fénypecázás

Szabó Illés - Szénszünet

Tíz magyar érem született a Montrealban rendezett kerekesszékes vívó-világkupán.

4G: Grieg, G-dúr, g-moll

Tánc Világnap - köszöntő 2018.

Csabensis – „Ami csabai”

Békéscsaba 300

Orcsik Roland kapja a 2018-as Hazai Attila Irodalmi Díjat

Indul a jegyértékesítés a POSZT Fesztivál előadásaira!

Molnár Ferenc Delila a Centrál színházban

Mi lett volna, ha másképp alakul az életed?

Lőrinczy Attila – Balta a fejbe

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]