Lecsukott szemeden át látom

Az Olvasóhoz!        Ez a könyv a jelenlét könyve. A női hangok jelenlétének könyve a kortárs magyar irodalom többszólamú hangjai között. Hosszú évszázadokig, évtizedekig úgy tűnhetett az olvasók számára, hogy ez a hang hiányzott, vagy csak igen halkan szólalhatott meg, folytathatott többszólamú párbeszédet a férfi írók hangjaival. Pedig a nők már évszázadok óta jelen vannak az irodalmi életben, sőt a XIX. század elejétől, a nemzeti irodalom iránti igény megszületésekor, mikor egyre szélesebbé vált mind az olvasók, mind a „hivatásos” írók köre, amikor megjelentek és elterjedtek az első magyar nyelvű folyóiratok, a nők egyre tudatosabb harcot folytattak azért, hogy a nagyközönségnek is írhassanak, és ne csak azokban a műfajokban, melyeket hagyományosan „női műfajokként” tartottak számon. Természetesen az irodalmi szerepvállalás körüli viták a nők társadalmi szerepvállalása körüli viták körébe tartoztak, és a felmerülő kérdések is hasonló kérdéseket feszegettek. Lényegében a tradicionális női lét alapvető szerepeit kérdőjelezték meg, mely ugyanúgy vonatkozott a házastársi, családanyai szerepre, mint a társadalomban önálló szerepet vállaló, dolgozó, családfenntartó vagy éppen a közéletben, a kulturális életben fellépő nők, akkoriban újdonságnak számító szerepkörére.    Több mint kétszáz év telt el azóta, és a nők szerepe a társadalomban alapvetően megváltozott, kiteljesedett. A nők szerepvállalási lehetőségei egyre szélesednek a hétköznapokban, a közéletben és irodalmi jelenlétük is ezt tükrözi, bár nem szabad elfelejtenünk, hogy a valódi esélyegyenlőségért és a valódi egyensúlyért férfiak és nők társadalmi, közéleti és kulturális szerepei között még nagyon sok a tennivaló. De a kulturális, illetve az irodalmi életben a férfiak és nők hangja ma talán már valódi többszólamú párbeszédet folytat, közösen gazdagítják, színezik a teljes kulturális és irodalmi színteret, és talán egyre inkább eltávolodnak azoktól a múlt századi vitáktól, melyek az irodalomban is a társadalmi átalakulás vitáit tükrözték. Ebben a párbeszédben mindenkinek önálló hangja van, és nem a nemi hovatartozás határozza meg a különbségeket, vagy hasonlóságokat. Mégis úgy érzem, szegényebb lenne a gondolkozásunk, a nyelvünk, az önmagunkról és a világról alkotott képünk, ha nem vennénk figyelembe, hogy férfiak és nők egymást kiegészítve, egymásról, egymáshoz fűződő érzéseinkről, az életről, egymástól eltérően írunk, eltérően szólunk. De hol van az eltérés? Meglehet-e fogalmazni, hogy miben más a női és a férfi kifejezés? Meg kell-e fogalmazni aprólékos vizsgálattal, vagy bízzuk ezt is a pillanatnyi megérzéseinkre, hagyjuk, hogy a szövegeken át, a töredékeken, az eltérő optikán át az „egész” érjen el hozzánk? „Ne mondd soha a mondhatatlant / mondd a nehezen mondhatót” írta Nemes Nagy Ágnes, és nincs nehezebb feladat, mint formát, nyelvi alakot adni az életnek, az érzéseinknek, a világnak. Összeállításunk versei is egy darabot fogalmaznak meg a teljességből. Élő költők, élő versei, melyek párbeszédben állnak egymással éppen úgy, ahogy az olvasóval. És az olvasó fogja eldönteni a saját érzése, pillanatnyi hangulata alapján, hogy hol kapcsolódik be ebbe az örök párbeszédbe, mely férfiak és nők, az élet és a költészet, a megfogalmazható és a megfogalmazhatatlan között folyik feltartóztathatatlanul.    Ajánlásomat díszíteni szeretném, irodalmunk kiemelkedő költőnőinek nevével, így szeretettel említem meg Petrőczy Kata Szidónia, Kaffka Margit, Reichard Piroska, Lesznai Anna, Hajnal Anna, Török Sophie, Nemes Nagy Ágnes, Károlyi Amy, Szécsi Margit, Lányi Sarolta neveit, akik nem pusztán verseikkel, írásaikkal gazdagították a magyar irodalmat, hanem irodalomszervezői, szerkesztői és műfordítói tevékenységükkel nagyban hozzájárultak az irodalmi élet modernizálásához, és a világirodalom megismertetéséhez Magyarországon.    Antológiánk összeállítása közben nem törekedhettünk egy teljes kép kialakítására, összeállításunk szempontja mindössze annyi, hogy egymás mellett mutassuk be kortárs irodalmunk érettebb generációinak és a legfiatalabb nemzedékek verseit. Így válogatásunk elkerülhetetlenül magán viseli a szubjektív olvasói ízlés korlátjait, de reméljük, hogy az itt bemutatott versek felkeltik az olvasók érdeklődését költőnőink teljes életműve vagy éppen bontakozása felé. „Lecsukott szemeden át látom”, írja Hervay Gizella „A mondat folytatása” című versében, és ezzel a bensőségességgel hívom antológiánk olvasóit azokra a költészeti tájakra, ahol a nyelvi forma a női világérzékelés finomságát, érzékeny rezdüléseit tükrözi a szerelemről, a vonzalomról, a szenvedélyről, a kiábrándulásról, a magányról, az emberi érzésvilág szivárványszín gazdagságáról, kívánva kellemes, örömteli barangolást kortárs irodalmunk e gyönyörű női hangjai között!        Gurmai Zita    Nők a Valódi Esélyegyenlőségért Alapítvány elnöke

TARTALOMJEGYZÉK         Szabó Magda     Sohasem     Érik-e már a pillanat        „Szívemre bújva nem kellene félned”        Jókai Anna     Szerelemben     Ima teliholdkor    Kinde Annamária     Babilon árnya     Sághi Anna verse    Tóth Erzsébet     Japánbirs     Egy ilyen nyári szív    Iancu Laura     Mi marad végül     Pont. Te.    Nádasdi Éva     Fényeim     Ha szólsz hozzám    Dévai Nagy Kamilla     Nagyon…     Kép a faladon        „Talán már nem is Te fájsz”        Makay Ida     Visszahívhatatlan     Igazabb nála    Takács Zsuzsa     Egy szóra    Egy gyönyörű kéjnő járkál az utcán    Beney Zsuzsa     Eurydike     Gyász    Egyed Emese     Három lélegzet     Vita Nuova    Rakovszky Zsuzsa     Nárcisztikus szonett     Zörögve és kattogva        „Némulás hártyáját áttéped”        Gergely Ágnes     Rapszódia éjfélkor     Transzcendens etűd    Székely Magda     Eső     Hőfok    Ladik Katalin     Balkán Expressz     Ez az évszak: szekrény    Mesterházi Mónika         Holdvers     Napló    Éltes Enikő     Álompróba     Szibéria        „Hozzád ki mernék lépni önmagamból”        Falcsik Mari     Keresetlenül     Mi lesz a szexszel?    Nagy Gabriella     Veszedelmes viszonyok I.     Angyalkadal    Gál Éva Emese     Csöndkastély     Szavak között    Revicky Krisztina     Örök mécsesek     Rémálmok        „Hol vagytok ó, ti drága szerelmes férfiak”        Balla Zsófia     A rózsa     A szép fegyverkovácsné elköszön a régi fiúktól    Tóth Krisztina     Óda az ötvenes férfiakhoz     Léghajó    Adonyi Nagy Mária     Lassan, evezve tükrökön     Rekviem    Szakács Eszter     Másik hely, másik idő     Bárhogy írom meg    Rapai Ágnes     Háttérzene: Ray Charles     Elutaztál    László Noémi     Levélke     Gyújtogatás        „Meztelen szavakkal az ágyban”        Gergely Edit     Sok a beszéd     Ludmilla levele a rókához    Szabó T. Anna     Azt mondjuk tűz     A mai nap    Imre Flóra     Levél a hitveshez     Jó itt nekünk    Szécsi Magda     Szívednek feszülve     Szeretkezéseink álomképe    Szlukovényi Katalin     Tűzszünet     Apály    Bánáti Zsuzsanna     Itt-ott, ez-az, ő-én     Akasztófajáték        „Magamon nincs mit vesztenem”        Mezey Katalin     Régi szerelmeim     Két reneszánsz vers    Kiss Anna     Alapozatlan, óriási vászon     Plakát elszíneződve    Füzesi Magda     Téli éjszakán     Portugál szonett    Karafiáth Orsolya     Futballada     Common people    Zelei Zita     Szerelem szárnyán     Menekülés        A kötet szerzői – rövid életrajzok        Kapcsolódó:    NŐIRODALOM    Magyar költőnők Róma szívében (Interjú a Pálmai Nórával, a szerkesztővel)