TATYJANA TOLSZTAJA        Tatyjana Nyikityicsna Tolsztaja 1951. május 3-án született Leningrádban. Az egyik ágon Alekszej Tolsztoj író és Natalja Krangyijevszkaja költőnő unokája, a másikon – Mihail Lozinszkij műfordítóé. Távoli rokonságban áll Lev Tolsztojjal is. A Leningrádi Egyetem bölcsészkarát végezte.    1983-ban debütált az „Avrora” című folyóiratban egy elbeszélésével. A nyolcvanas évek második felében egyre-másra jelentek meg novellái és esszéi különböző folyóiratokban, 1987-ben pedig elbeszéléskötete jelent meg „Na zolotom krilce szigyeli…” (Aranytornácukon ültek…) címmel. A kritika az új orosz próza legnagyobb reménységének tartotta; a világ számos országában jelent meg kötete, így magyarul is „Mamutvadászat” címmel, 1992-ben.    Tolsztaja a kilencvenes éveket jórészt az Egyesült Államokban töltötte, orosz irodalmat tanított különböző egyetemeken, és jobbára csak esszéket publikált jelentős amerikai lapokban.    Miután elterjedt a híre, hogy regényt ír, ezt kifejezett várakozás előzte meg. Végül is a „Kssz” (orosz eredeti címe: „Küsz”) 2000-ben jelent meg, óriási sikerrel. Ennek nyomán újabb elbeszélés- és esszékötetei is napvilágot láttak. „Izjum” című esszékötetében szellemesen ír az orosz történelemről és irodalomról, a posztkommunista Oroszország visszásságairól, s szintúgy amerikai élményeiről – egyik írásában például kifejti, hogy Mickey Mouse hasonló szerepet tölt be az amerikai néplélekben, mint amit a szovjet emberek számára Lenin jelentett.    Oroszországi hírnevét fokozta az is, hogy 2002 óta „Skola zloszlovija” címmel irodalmi talk-shaw-t vezet az orosz tévében (Dunya Szmirnovával együtt).    „Kssz” című regényéért „Triumf” díjat kapott.        Magyarul megjelent művei:    „Mamutvadászat” – elbeszélések, Európa Könyvkiadó 1992,     Fordította Rab Zsuzsa,     Pjotr Vajl és Alekszandr Genisz utószavával    Az utószóból: „Tolsztaja történetei meghatározott, roppant kegyetlen séma szerint épülnek. Ez többnyire a bűn és bűnhődés története: a hős hűtlen lesz gyerekkorához, és ezért értelmetlenül leélt élettel fizet, majdnem mindig a halál fenyegeti a fináléban.”    Tolsztaja elbeszélései metaforákban gazdag, pszichológiailag rendkívül finom írások, amelyekben rendszerint a gyermeki lélek szembesül a világ bonyolultságával vagy kegyetlenségével.        „Kssz” – Ulpius-Ház Kiadó, 2004     Fordította M. Nagy Miklós    Tolsztaja nagyregénye sajátos antiutópia: azon a helyen, ahol Moszkva állt egykor, kétszáz évvel a Robbanás után éldegél egy közösség a maga primitív, mókás és gyakran brutális szabályai szerint. A zsarnok – Fjodor Kuzmics – egyik írnoka meséli el nekünk a városka életét és saját páratlan karrierjének történetét.    Borisz Akunyin: „Tatyjana Tolsztaja varázsvízzel meglocsolta a regény eltemetett és elsiratott műfaját, hazahozta Amerikából, és kiderült, hogy tökéletesen eleven. Olyan ízletesen van megírva ez a regény, hogy szeretnénk cuppogva és kéjesen morogva megenni minden kifejezését.”        A „Kssz”-ről az orosz kritika reagálásait és a szöveg utalásrendszerét ismertető esszészerű kritikát jelentetett meg Goretity József az Élet és Irodalomban.        „Kssz” – részlet, Jelenkor folyóirat, 2004 szeptember    Részlet M. Nagy Miklósnak a folyóiratközlés elé írt bevezetőjéből:    „Borisz Paramanov kritikus azt írta, hogy Tolsztaja a Kssz! megjelenése után „klasszikusként” ébredt, és regénye amellett, hogy nyelvileg az egyik legizgalmasabb könyv, amelyet valaha orosz író írt, „az orosz kultúra enciklopédiája”. Minden benne van: az orosz irodalomközpontúság, a mitikus gondolkodásra való hajlam és annak veszélye, a végtelen orosz térségek hatása az orosz lélekre, benne van – természetesen – Puskin, „a mi mindenünk” (és benne van Tyutcsev, Blok, Paszternak, Okudzsava és a szovjet korszak költői), benne van Nabokov… benne van Andrej Platonov és Szasa Szokolov, benne van Dal és Szolzsenyicin, Ilf és Petrov… benne vannak az átkozott orosz kérdések, a nyugatos-szlavofil konfliktus, benne van az 1990-es évek ideológiai zűrzavara, benne van a Cseka és a KGB… és benne van az orosz ábécé az „a”-tól az „izsicá”áig, és az orosz nyelv minden hajlékonysága, kreatív ereje: a kifogyhatatlan leleményű falusi nyelv, a minden idiótaságával együtt is grandiózus szovjet nyelv, az ezredvég szlengje, az orosz költészet finomsága, a nagy nyelvteremtők (Hlebnyikov, Belij, Nabokov, Szokolov) visszhangjai…”        „A költő és a múzsa”, Nagyvilág, 2001 március     Goretity József fordítása        „Orosz világ”,Jelenkor folyóirat     Goretity József fordítása