műKEDDvelő        - költői kérdések és válaszok -        2005. április 19. fél hatkor        Vendég: Várady Szabolcs        Beszélgetőtárs: Imreh András                Elromlott szerkezet        Itt egyedül csípnek a szúnyogok.    Isten, Isten, az az éjszaka kísért.    A késért indult ki, a konyhakésért.    Felgyűltek a, felgyűltek az okok.        Vért akar minden. Nem láttam mióta.    Itt lakolok, ki se látszom alóla.    Alóla ki, alóla ki, a lóláb.    Az alóla alól a még alólább.        A kés. Ne késs. Jó, hogy utánamentem.    Helyettem már ütõerét nyiszálta.    Közben ruhát nem volt mód fölvehetnem.    Ami él, az kicsorbul, anyaszülte.        Aludj, aludj, bolond, bolond, aludj.    Elzümmögött - végzõdhet is dal úgy.    Ad infinitum éltünk volna ad hoc.    Ok-ok... Csuklasz? God, Gott, God, Gott - mi kattog?        ---            1943 . január 27. Budapesten született, 1961-65 a Szépirodalmi Könyvkiadó korrektora, 1965-69 az ELTE magyar szakán szerez oklevelet, 1968 az Első ének c. antológiában jelentkezik, 1969 az Európa Könyvkiadó szerkesztője, 1971-től az angolszász csoport felelős szerkesztője, 1988-ban Fulbright-ösztöndíjas az USA-ban, 1989-től a Holmi versrovatának vezetője, műfordító        Főbb díjak: Graves-díj (1981), Déry-jutalom (1987), József Attila-díj (1991), Soros-életműdíj (1992), Soros Irodalmi-díj (1995), Palládium-díj (2004)             Ha már itt vagy, 1981 (versek); Hátha nem úgy van, 1988 (versek); A rejtett kijárat. 2003 (versek, fordítások, próza, egyebek)

Ha már itt vagy    Várady Szabolcs az élőbeszéd ironikusra hangolt, játékos-filozofikus nyelvén hétköznapi helyzeteket, tárgyakat, gesztusokat szed ízekre. A „veszélyesen kész” költő „elegánsan vékony” kötete Vas István szerint a kortárs európai és magyar lírának „ahhoz a nagyon igényes áramlatához csatlakozik, amely ... a költemény legbelsőbb és legcsupaszabb alakjából teremti meg a maga formaművészetét”: akár a latin lírikusok, Várady is a mondattan művésze. Margócsy István többek között az „oknyomozást” és a „lényegkeresést” emeli ki a versek folyamatában: az élmény, a reflektálás, az intellektuális állásfoglalás és az idő viszonyát.    Hátha nem úgy van    A költői hang megváltozik: „a hetvenes évek végén váratlanul felszakad belőle az addig (szemérmesen? gátlásosan?) rejtegetett líra” – írja Lator László 1995-ben. Várady Szabolcs már nemcsak alkalmi költészetében engedi meg magának a líra hagyományos eszközeit, a dallamot, a versformát, sem a bensőséges hangot. Az első kötet nemzedéki közérzetet (is) megfogalmazó, erősen szkeptikus versei után itt gyakoribb téma és vershelyzet a magán-szorongás, a szerelem, az álom.    A rejtett kijárat    A gyűjteményes kötet a régi és új versek mellett, hanem számos versfordítást, tanulmányt és ún. könnyű, alkalmi verset is tartalmaz. Figyelemre méltó, milyen különféle költői hangokat intonál Várady a klasszikus Horatiustól a poszt-koloniális Derek Walcottig, a szenvedélyes Pessoától a szenvetelenül intellektuális Audenig, a lírai realista Thomas Hardytól a démoni Ted Hughesig. Tanulmányai között a legnagyobb figyelmet Petri kapja, és harmadik nemzedéktársuk, Tandori, de jelentősek a Szép Ernő-, Vas- és Lator-tanulmányok is.        Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.    /valaha lágymányosi művelődési ház, 4-es villamos végállomásánál/        Szeretettel vár mindenkit a házigazda: Lárai Eszter        A PROGRAM INGYENES!