műKEĐDvelő -költői kérdések és válaszok - 2005. március 8. fél hatkor Vendég: Halasi Zoltán Beszélgetőtárs: Balla Zsófia A KÖNYV UTÓÉLETE - Szépírók a Mu színházban.

Halasi Zoltán         Jelenlét        A fák tövében észrevétlen növő árny    majd elém hoz valakit, akit nem ismerek.    Valószínűtlenül hosszú ujjai diplomatatáskát    szorongatnak, ügynöknek álcázza magát,    zenélő öngyújtókkal házal, úgymond,    orrbozontjából jégcsapok fityegnek,    azzal ámít, hogy egyszer már eljött értem    (hiszem is, nem is), de aztán, de aztán...    erőt vett rajta a meggondolás.    Huzat és hamu öröktől ikertestvérek,    világosít fel, miközben vécépapírból sodort    fidibuszt forgat a fülében. Hogy varjak voltak-e    azok a szaporán kicsapó fekete lángnyelvek    vagy inkább tollboák? Mindenesetre zengtek.    A nézés helyén szemcsés csillámlás.             Halasi Zoltán 1954-ben született, Budapesten. Eddig egykötetű, tavaly díjat kapott a második (még meg nem jelent) kötetére. Sajátos írói berendezkedés: a költő mintegy albérletben lakik a műfordítónál. Későn induló, de azonnal mélyre szálló pálya. Versei első pillantásra: felvillanások, szünetzenék. Világuk kontinuitása, közös fókusza csak sokadik olvasásra tárul fel. Portréiban mindig eltérő karaktereket emel elénk a sötétből, mindig eltérő hangnemben beszélteti őket. Előszeretettel gondolkodik a versben, és mindenáron kerüli az ars poeticát. A forma az ő számára filozófia, és viszont. Plebejus indíttatású, drámai beállítottságú alkotó. Irónia és komolyság birkóznak benne. Szemlátomást többre becsüli az embert, mint a lírikust. Többre a szellemet, mint a lantpengetést. Kezdetben azok közé tartozott, akik reméltek valamit a költészettől. Utóbb végképp azok közé került, akiktől a költészet remél valamit.            Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.    (valaha lágymányosi művház, a 4-es villamos végállomásánál)            Szeretettel vár mindenkit a házigazda: Lárai Eszter             A PROGRAM INGYENES!