Kopogtatás nélkül

Nehéz manapság egy „kultúrmagyarnak” az élete a német fővárosban. Az utóbbi két hétben szinte minden napra jut valami lényeges és magyar vonatkozású irodalmi esemény, felolvasás Méhes Károly, Terézia Mora, Parti Nagy Lajos, Tolnai Ottó különböző helyszíneken szervezett és többszörös közreműködésével. És akkor a zenei életről még nem is szóltam. Ezen események sorában grandiózus, kiállítással egybekötött könyvbemutatónak lehettem tanúja csütörtökön a berlini Magyar Követségen.        Az ötlet az esemény kurátorának, egyben az est háziasszonyának, az aacheni magyar Ágnes Wirtz művészettörténésznek köszönhető. Sikerült József Attila iránti rajongásával másokat is megfertőznie. Elsősorban a Németországban élő neves amerikai festőművész, Janet Brooks Gerloff-ot, aki egész ciklussal hódolt a külföldön eddig méltatlanul ismeretlen magyar költőnek. Nagyformátumú olajképeivel nemcsak illusztrálta a verseket, hanem párbeszédre lépett az életművel.        A József Attila évforduló alkalmából „Ein wilder Apfelbaum will ich werden” címen a zürichi Amman kiadó Daniel Muth fordításában kétnyelvű kötetet jelentetett meg. Ugyan már korábban is publikálták egyes verseit németül elsősorban Stephan Hermlin és más NDK költők tolmácsolásában, de ezek sem szellemben, sem irodalmi rangjukban nem közelítették meg az eredetit, és javarészt tükörfordítás alapján születtek. Az új kötet az első, átfogó németnyelvű fordítás, a korszak európai rangú költőjének teljes életművét mutatja be, és mint ilyen, rég esedékes.        A két esemény, az egymást követő három helyszínen zajló kiállítás első, berlini megnyitója, valamint a könyvbemutató szakmai értékelésekkel zenei és irodalmi műsorral kiegészített nagyszabású rendezvény volt, amely kivitelezésében, hangulatában, nagyvonalúságában messze túlszárnyalta a hasonló események megszokott sémáját. Az elismerés elsősorban a kurátor-háziasszonynak jár, aki nagy kedvességgel, sármmal, rátermettséggel lendületesen és szuverén módon vezette a programot. Nagyrészt az ő személyiségének köszönhető, hogy a követség modern, inkább hűvösen reprezentatív foyer-jában a tömeg ellenére családiasan meghitt hangulat uralkodott. Feltűnt imponáló elkötelezettsége, melegsége átragadt a jelenlévőkre, akik között ott láthattuk a magyar irodalom Berlinben élő vagy éppen itt tartózkodó krémjét, és akiket Wirtz Ágnes személyesen is köszöntött: Balla Zsófia, Báthori Csaba, Dalos György Kertész Imre, Terézia Mora, Tolnai Ottó, és most nem vagyok biztos benne, hogy mindenkit sikerült felsorolnom. A képeket Prof. Friedrich Münch, József Attila költészetének európai jelentőségét pedig Prof. Harald Hartung méltatta.        „Mikor 1958 körül, kíváncsi, alig 17 éves fiatalemberként először hallottam József Attila nevét, még nem mint kultuszfigurát, sokkal inkább mint kedvenc költőjét mutatta be nekem az a fiatal hölgy, akit az 1956-os forradalom családjával együtt svájci emigrációba söpört és akinek a kegyeiért akkoriban versengtem.” Ezzel a személyes vallomással indította a kiadó, Egon Amman beszámolóját, hogyan és miért kezdett el foglalkozni a józsefi életművel. Végül a fordító, Daniel Muth, alias Báthori Csaba felolvasta a „Születésnapomra” c. verset németül, amely kép hiányában nem szerepel a katalógusban. Ennek személy szerint nagyon örültem, mert egyik kedvenc versem. Nem nyelvészként is megállapíthatom, hogy a német szöveg egyaránt sikeresen érzékelteti úgy a mondanivalót mint a versszakvégi ritmust, lendületet.        Az est fénypontja számomra a ma 95 éves és teljes szellemi frissességnek örvendő élő irodalmi ikon, Fejtő Ferenc megszólalása volt. Megjegyzem, sok Németországban élőt megszégyenítő módon kitűnően beszél németül (is). Komótos lassússággal, de nyomdába illő fogalmazásban szólt József Attilához fűződő személyes kapcsolatáról, közös munkájukról, a költő szenvedéseiről, félelmeiről, öröméről. Idézte a kortársak véleményét, értékelte korabeli és mai szempontok szerint életművét. Akkor is, ha a programban erre előirányzott időt lényegesen túllépte, senki nem vette tőle azt zokon, sőt. Fejtő Ferenc imponáló szellemi jelenléte, mondandójának autenticitása, helyenként megható, máshol humoros tartalma pisszenésmentes csendre, feltétlen figyelemre ösztökélte a hallgatókat. Már miatta érdemes volt elmennem.        A majdnem két órás hivatalos rész eddig nem tapasztalt nagyvonalú gesztussal végződött: a kuratórium minden jelenlévőt megajándékozott a kiállítás a berlini Nicolai Verlag gondozásában megjelent szép kivitelű, 120 oldalas kétnyelvű katalógusával. (A további példányokat 20,- €-ért lehetett megvenni a helyszínen, valamint a verseskötetet.) Pompéry Judit        A kiállítás megtekinthető    Berlinben a Magyar Nagykövetség épületében 2005.02.25 - 2005.03.18. között    Budapesten a Szépművészeti Múzeumban 2005.04.12 - 2005.06.12. között és    Stolbergban (Aachen) a Zinkhütter Ipari Múzeumban 2005.09.27 - 2005.11.25. között        Linkek:    A kiállítás: http://www.ohne-anzuklopfen.de A festőnő: http://www.brooksgerloff.de Kiállítás-katalógus: http://www.nicolai-verlag.de/KATALOGE/Intro.html, ISBN 3-89479-219-1, 19,90 € A kiadó: www.amman.ch, Ein wilder Apfelbaum will ich werden, J.A. kötet: ISBN 3-250-10488-4, 29,90 €