Posztkommunizmus – posztkolonializmus

Posztkolonializmus és posztkommunizmus: mindkét kifejezés arról beszél, hogy valami után vagyunk. Lejárt a gyarmatbirodalmak kora, és véget ért a kommunizmus világhatalmának korszaka.        Az első terminus évtizedek óta helyet követelt magának a tudományos gondolkodásban és az egyetemi oktatásban: a posztkolonializmus mára önálló tudományos diszciplína, szaktéma és szakirány. Egyebek között azt tanulmányozza, hogy a földrajzi felfedezéseket követően kitágult világban hogyan hódította meg Európa szellemileg is – az irodalomban, a gondolkodásban, a közbeszédben – a távoli népeket és kultúrákat, és milyen tartós nyomokat hagyott ez mindmáig a jelenkor történelmében. És persze kérdés: mi következett a nagy gyarmatbirodalmak megszűnte után? Mennyire folytatódik vagy ismétlődik az egykor katonai erővel létrehozott gyarmati függés más – gazdasági és kulturális – eszközök alkalmazásával?    A globalizálódó világ megértése elképzelhetetlen mindannak ismerete nélkül, ami a e történelmi örökség körébe vág.        A második terminus közelebb áll hozzánk, hiszen saját történelmünk újabb szakaszát jelöli. Ameddig benne éltünk, azt hittük, pontosan tudjuk, mi a kommunizmus. Amikor a rendszer tizenöt évvel ezelőtt összeomlott, azt gondoltuk, hogy ami felváltja, az maga lesz a szabadság. Mára már tudjuk: nem ilyen egyszerű. A történelem hozott anyagból dolgozik. Van, amit azonnal megszüntet, lerombol, eltöröl. És van, aminek évtizedek kellenek, hogy megváltozzék vagy nyoma vesszen.    Az emberek milliói akarnak valamit, és a folyamatok távolról sem csupán az emberi törekvések és számítások szerint alakulnak.    A posztkommunizmust nem tanítják az egyetemeken, pedig megérdemelné. Ismerete nélkül nem értelmezhetőek sem a 20. század hatalmi viszonyai, sem az új évezred dilemmái.    A múlt még nem zárult le, de a jövő már elkezdődött. Mit tartogat Európa és mindannyiunk számára? Mihez kezdünk emlékeinkkel és a valóság új tényeivel?    Mihez kezdünk mindezek után?        A tartalomból:        H. A. • Történelem jelen időben    RIGÁN LÓRÁND • A liberalizmus mint szoftver    A harmadik világ lírájából    EDWARD BRATHWAITE • A kunyhó; Emigránsok    WOLE SOYINKA • Telefonbeszélgetés    NISSIM EZEKIEL • Másnaposság    NEAGU DJUVARA • „Mon commandant!    TÁRNOK ATTILA • Posztkolonialitás – neokolonialitás: egy tanulmányút tapasztalatai    SZAMOSI GERTRÚD • A skót nemzettudat posztkoloniális toposzai    BÁRDOS-FÉLTORONYI MIKLÓS • Európai Unió: keretek, határok, várakozások    KINDA ISTVÁN • A protestáns pap és közössége konfliktusa    ALEXANDRA NACU • Bukarest–Szófia: két szegénynegyed    LÁSZLÓFFY CSABA • (Szemem mögött); (Jól kiagyaltátok); (Depresszió); (Három haiku a megszállottságról); 1995. november 4-i napló; Bélgörcs-ihlet; Kancsal órában    CSAPODY MIKLÓS • Tizenegy nap emlékkönyve        KÁNTOR LAJOS    MAKKAI ÁDÁM • Ignácz Rózsa helye a magyar irodalomban    ANDRÁS SÁNDOR • A legnemesebb látomás    SZABÓ Á. TÖHÖTÖM • Stratégiakeresés és alkalmazkodás    PETI LEHEL • Az agrárgazdaság posztszocialista átalakulása a Kis-Küküllő menti falvakban        Kapcsolódó:        KORUNK 2004. november (11. 16.)    Korunk - szeptember (09. 25.)    Korunk - augusztus Stigmatizáltak és megfigyeltek (08. 12.)    Amerika - és a többi földrész Korunk, június (06. 18.)    Oroszok - ma Korunk, május