Drága Dezső!
Emlékszem - életemben először a Nemzeti Színház színpadán állhattam.
Te fogtad a kezem, Rád támaszkodtam. Mindketten főiskolások voltunk és statisztáltunk Az ember Tragédiájában, - polgárok voltunk a londoni színben. Vigyáztál rám, hogy izgalmamban le ne essek a zenekari árokba. Azóta bizony sok-sok év telt el, s mindig vártam, hogy együtt állhassunk a színpadon, s várom továbbra is, mert jó, nagyon jó Veled együtt játszani.
|
