Tandori Dezső fordításában kel életre Parzival, a nevezetes lovag        Különleges könyvbemutató Tandori Dezső 66. születésnapján

„A lovagság a bűvös kulcs a krónikás számára.”    J. H.        A Parzival a középkori német költészet kiemelkedő alkotása, a kor legolvasottabb lovagregénye volt. Első teljes magyar nyelvű kiadása Tandori Dezső fordításában jelent meg. A Kláris Kiadó gondozásában, Malgot István Parzivalhoz készült grafikáival illusztrált kötet bemutatóját 2004. december 8-án – Tandori Dezső 66. születésnapján – rendezik. A lovagregény és a főhős Parzival azt a kort tárja elénk, amelyben a lovagság volt a világ támasza.        A kétkötetes, több mint 24000 sornyi verses mű megjelenése a magyar fordítástörténet fontos állomása. Wolfram von Eschenbach 1210 körül befejezett műve két mondakört: Artus király és kerekasztala, valamint a Grál-lovagok kalandjait dolgozza fel. A Parzival sok szempontból nagyon modern mű: az útkeresésről, az önállóvá válásról, a környezetünk támasztotta elvárások és saját lelki-szellemi érettségünk harmonizálásáról szól. Ugyanakkor hallatlanul izgalmas tudósítás egy letűnt korról: a lovagi világról, annak értékeiről és szokásairól, erkölcsi és társadalmi rendjéről.    Az első magyar kiadás a lovagregény „eredeti”, szövegemlékekben fennmaradt tagolását követi: 16 könyvre (fejezetre), a könyveken belül 30 soros szakaszokra oszlik. Ez a 30 soros tagolás minden bizonnyal a viasztáblák mérete miatt alakult ki, melyre a Parzivalt eredetileg feljegyezték. Tandori Dezső rímes fordítása tökéletesen visszaadja az eredetileg szóbeli előadásokon terjedő történet ritmusát és fordulatait.    A szép kiállítású és kitűnő kommentárokkal ellátott kétkötetes Parzival december 6-tól kapható a nagyobb könyvesboltokban. Ajánlott ára: 8000 Ft.        Részlet Tandori Dezső fordításából    …halljátok most Parzivalról,    hová jutott Wals fia?    Mint mesélik, tavasz hava    hullt, s mire pitymallik:    fehérben ő tetőtől talpig.    Mit egyebekben mondanak:    Artus volt a májuslovag.    Vele minden ilyenkor történt,    vagy habvirágzó pünkösd töltén.    S hogy csak májusi levegőt    szívott ő, elevenítőt.    Történetünk itt kissé tarka:    hó s májusidő együtt volna.    Artus karidoeli solymásza,    hogy a Plimizoelnél vadászna,    nekivágott egy este,    s legjobb madarát hamar vesztette.    Eltűnt az a vadonban,    hajnalig ne is jönne onnan.    Magát úgy telezabálta,    hogy a csalétket se látja.    Idegen rengetegben    vacogtak mindketten:    mert Parzival közelén járt.    Hajnalra az utakon hó várt.    Lovagolt hősünk úttalan,    lova lábának gondja van    kövekkel, kidőlt törzsekkel.    Így derengett végül a reggel.

Kapcsolódó linkek:

Wolfram von Eschenbach: Parzival