Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Compagnie Felix Ruckert: MushRoom
[ Trafó ]
fotó Ajpek Orsi
 
Dátum: 2021. január 16. szombat    Mai névnap(ok): Gusztáv, Henrik a - a - a
Kiss László: Szindbád nem haza megy - részlet
   Papírt vett elő, erősen koncentrált.
   Mert a sarokasztalnál görnyedt Takács, aki A nő eljön, délután háromkor című némafilmjének forgatókönyvét olvasta, immáron rongyosra, s a mű operett változatán törte a fejét.


   
Kiss László

   
Szindbád egyelőre nem haza megy

   
– részlet –

   
   
Mi a különbség Ballai Netta és a Múzsa közt?
   A különbség jól látható: a Múzsa mindenütt ott
   van – Ballai Netta szintén.
   
   
I

   

Kiss László Zetelakán felolvas
   – Nem segít semmi – gondolta komoran Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát, és a kisvárosi csatorna holtágának régi hídjára ment, ahonnan elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket, s ahol egy barna hajú, különös illatú leánytól emlékbe kapott kicsiny pipáját szívogatta, amitől szeme könnybe lábadt s torkát kaparó érzés fojtogatta, és amitől egyszerre zsongást, majd furcsa neszeket vélt hallani valahonnan távolról, az eltűnt, elsüllyedt, az elmondhatatlan és ugyanakkor leírhatatlan időből, melynek egyetlen bizonyos értelme az elmúlás (még inkább a változás, gondolta Szindbád), zsongást és neszeket, amik arra ösztökélték, hogy egy utolsó utazásra induljon, azon tűnődve, hová járnak az új költők, merre tanyáznak, vannak-e egyáltalán, s ha vannak, vajon mi fáj nekik, fáj-e egyáltalán valami, egy sokszor megtett, valójában azonban soha meg nem kísérelt utazásra, mígnem oldalt hajtott fejjel, valamilyen delejes rémületben, édes, ópiumos álomba merült, mint aki sok hányattatás és bolyongás után végre hazaért. – Nem segít semmi – gondolta borúsan –, végül mégiscsak írni kell valamit.
   S a kisvárosi kávéház felé vette az irányt, lassan, tűnődve.
   
   ...
   
   
   
III

   

   A kisvárosi kávéház látogatóinak együvé tartozását kiváltképp az szilárdította, hogy a maguk módján valamennyien művészek voltak, ámbátor akadt, akiről ez sohasem derült ki. Valamennyiükben közös volt, hogy leginkább Ballai Netta miatt tűntek itt fel, és hogy mindnyájan rendszeresen, hosszan elgondolkoztak rajta, de a szilvapálinkás demizsonon túl csak ritkán jutottak, noha próbálkozásaik nem nélkülöztek minden eredményt. Eszelősen küldözgették kézirataikat a főváros felé, hétvégenként pedig lázasan vitatkoztak a művészet mibenlétéről, rendszerint éjfélig – onnantól kezdve másról vitatkoztak, másképp, és ilyenkor ritkán mutatkozott közöttük egyetértés.
   Szindbád, aki korábban mindennapos látogatója volt a kávéháznak, a társaságot is csupán homályosan ismerte. Minthogy rendszeresen ivott, nem volt mindig biztos benne, ki kicsoda, de ez nem is volt baj, az illetők sem voltak mindig biztosak, hogy kicsodák. Ők is rendszeresen ittak.
   Szindbád éppen úgy Ballai Netta miatt tért be ide, mint a többiek, és gyakran megesett, hogy összetévesztették valakivel, miként az is megesett, hogy ő tévesztett össze másokat. Ezt – színleg – kölcsönösen nem vették zokon. Összekocogtatták üvegjeiket, és ki-ki ment tovább a maga kifürkészhetetlen útján, legbelül azonban mindőjüket létundor és gátlástalan érvényesülési vágy hajtotta, amely arra sarkallta őket, hogy rendre Ballai Netta nyomában legyenek. Némely abszintes hajnalokon Szindbád szégyenszemre izzadt a féltékenységtől, és a friss munkáit firtató kérdésekre többnyire azzal válaszolt, hogy tegnap csupán három esszét írt, hozzá két könnyebb verset, azonkívül sietve felskiccelte egy vélhetően több kötetre rúgó regény alapmotívumait, és élvezte, ahogy a kérdező szája nagyra nyílt a csodálkozástól, s vagy nyál folyt belőle, vagy vízzel hígított rizling, mire kinyögte, hogy az igen!, amit Szindbádnak jó volt hallani, hiszen maga is bűnös volt, akár a többi: nem egyszer előfordult, hogy mások készre tisztázott költeményét véletlenül leöntötte egy kanna borral. Ezt – színleg – úgyszintén nem vették zokon.
   A kávéház már zúgott, a zaj a karzaton egyre erősödött. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva.
   Mind-mind megérkeztek.
   Mindjárt az első, akibe Szindbád belebotlott, Fuksz volt, az alamuszi rocker, aki egy éjszakán, miután barátnője háromszor hagyta faképnél és háromszor tért vissza hozzá, majd egyszer s mindenkorra hátat fordított neki, több liter meggybort hajtott le a kávéház udvarának hatalmas tölgye alatt, azután eszeveszett táncba kezdett az összetolt asztalokon, majd torkon ragadta a felfortyant csapost, végül sírva rohant el, és táncát az országúton, kamionok között folytatta, és akit azon az éjszakán bilincsbe verve vittek el ismeretlen helyre ismeretlen, egyenruhába öltözött emberek, Fuksz, aki soha nem írt verset Ballai Nettához, mert prózát írt hozzá, és prózáját Deep Purple vendégszövegekkel tűzdelte teli. Nyomban szembetűnt a sarokban kucorgó Berényi, aki rendszeresen publikált egyetemi lapokba, mert ez a csajoknál bejön, Ballai Nettát azonban nem olyan fából faragták, amiért viszonya Berényivel nem volt jónak mondható, de itt poharazott Keserű is, aki szerette az étcsokoládét, és itt Zsótér, aki nem, mert ő Ballai Nettát szerette, menthetetlenül, de esetükben ez sohasem vezetett vitához, sokkal nehezebben jutottak dűlőre abban a kérdésben, miszerint: Kosztolányi vagy Karinthy.
   Itt birizgálta puskacsövét Waldner, a természet szerelmese, aki rendszeresen invitált lányokat a kisvároson túli erdőségbe, vadlesre, s a kávéház mosdójának tükre előtt Ki ne csókolózna egy őzzel? című versét szavalta, és itt ábrándozott Kőnig, a szótlan medievista, aki albérletében több alkalommal lovagi viseletet öltött magára: szem helyén kilyuggatott üdítős kartonba bújtatta fejét, száj gyanánt citromot ragasztott, nyakig cipzározta bőrdzsekijét, s alsónadrágjába illesztett felmosórúddal kapaszkodott fel a háztetőre, a műholdas antenna mellé, várva, hogy valaki végre felfigyeljen művészetére, amit, úgy érezte, nem értenek meg az emberek, s többször panaszkodott, mennyire bántja, hogy lesajnálóan annyit mondanak rá csupán: hülye, és hogy Ballai Nettát is mindössze egy ízben volt módja hazakísérni. Itt rótta különös verseit Csengery, a pamutsálas, keménykalapos poéta, az izzó és sötét költő, aki egyetemi tanulmányait hagyta félbe, hogy majdani korok nebulói regényesnek találják életét, azonban elszámította magát, mert onnantól kezdve rendre anyagi problémákkal küszködött, s éjszakánként a kisvárosi csatorna holtágát átúszva – hitelezőit megkerülve – térhetett csak haza, Csengery, akinek szép, lángoló arcát az élet keserű, fájdalmas remekművé kalapálta, ráadásul sem életében, sem halálában nem találkozni tankönyvekben a nevével, és itt hepciáskodott Herényi, a tojásfejű klasszika-filológus, aki A mítosz mint olyan címmel írt önnön recepcióesztétikai nézeteitől hemzsegő szerelmes feljegyzéseket átejtett barátnői csillapítására, és akinek felolvasásait hamar elunta a hallgatóság, s végül már csak magának olvasott fel, érzékeny lelkében megnyugodva, hogy Ballai Netta is a közelében tartózkodik, bár többnyire tévedett, mert Ballai Netta mindenütt ott volt, következésképp egy helyen nem lehetett.
   Szindbád a kávéház karzatának aljában foglalt helyet, szemközt a falra aggatott tükörrel, amely alatt Ballai Nettának tartottak fenn asztalt. Tornáztatta fázós ujjait, tekintetét körüljáratta a gyengén világított helyiségben.
   Papírt vett elő, erősen koncentrált.
   Mert a sarokasztalnál görnyedt Takács, aki A nő eljön, délután háromkor című némafilmjének forgatókönyvét olvasta, immáron rongyosra, s a mű operett változatán törte a fejét. A hátsó bokszok egyikében az álmos Gusztáv fészkelődött, a fiatal ügyvédbojtár, aki csupán hírből ismerte Ballai Nettát, mert inkább Freud iránt mutatott érdeklődést, és hosszasan tanította csókolózni a közeli gimnázium pillangóit a kávéház legsötétebb zugaiban, akikkel még azon az estén örök hűséget fogadtak egymásnak, hogy útjaik már a következő héten végleg szétváljanak. A pultnál épp Bertalan hangoskodott, a sövalié, aki provençe-i lovagruhában fényképeztette le magát, tőrrel az oldalán, amint zongorázik, és aki tekintetével minduntalan Ballai Nettát kereste, s mihelyt megtalálta, sziszegve kacagott, dévajul, és annyit mondott csupán: déjà vu, majd Ballai Netta válla fölött állhatatosan nézett a semmibe, mialatt egy göndör tincs a gyönyörtől kábultan alélt széles homlokára, de szokásos asztalánál tűnődött Spiegel is, aki szerelmi bánatában öngyilkos lett, azonban kiderült, hogy álmodik, amiért – hálából, hogy visszanyerte életét – pánikszerűen újraforgatta a Dallast, majd három nap alatt lefordította Heine Henrik összes versét, tükörfordításban, s az antológiának – tévedésből – a Mint egy állat, olyan vagy címet adta, a kiadó azonban elnézte a félrefordítást.
   
   
   
   Itt volt Pósa, aki meztelenül szeretett szerelmeskedni, és itt Venter, aki ruhában, de a fürdéssel és a dinnyeevéssel is hasonlóképp álltak – nem is értették meg egymást sohasem. Vagy Zachar, a szolgalelkű novellista, aki Szomoryt és Szomaházyt olvasott, bár néha – gyenge névmemóriája okán – nem tudott különbséget tenni kettejük között, Zachar, aki Ballai Nettát titáni porcelánbabának képzelte, sátoros hajjal, tussal festett szemöldökkel, és itt Geréb, aki másképp, de szigorúan titkolta, hogyan, azt azonban beismerte magáról, hogy tehetségtelen – ezért inkább csak ivott.
   Itt volt továbbá Bereki, aki az antik irodalomban lelte örömét – fordítva ez nem volt igaz –, s aki maga is próbálkozott, de verssorai végén rímek helyett rémekkel élt, s aki megvetően figyelte a Ballai Netta körül fullánkjukat fényesítő méhek módjára zsongó tömeget, miközben sápadtan arra gondolt, mit szólna mindehhez Horatius. Itt hajtotta le szokásos fröccsét Bácsmegyei, a meg nem értett prózaíró, aki félállású utcaseprőként kereste a kenyerét, de kézbesítőbicikliről álmodozott, amiért összegyűjtött leveleivel nap mint nap felkereste a kisvárosi kávéházat. Itt volt Schreiber Tóni, aki Móriczot olvasott, és aki novelláiban a felsorolásokat rendre külön bekezdésekbe tördelte, ami több helyet foglal el, jóllehet a művészet szempontjából kizárólag az alázat számít, a prémium nem, itt Bajnóczy, a történész, aki Brutus és a márciusi ifjak című történelmi regényét féltette a cenzúrától, ugyanakkor itt volt Pócs, a festő, Zöldi Laca, a bűnöző, Lajos bácsi és a Báró, a hallgatag Kerekes is, és itt Gácsér, a fűtő, gyűrt arcú, tökéletesen béna agyú férfi, Balogh, a jobbhátvéd, néhány konyhalegény, Bólya, a matróz, Hertelendi, a szakács, ívelt szemöldökű, asszonyos kézmozdulatú krapek, és itt Vajai, a tejporgyáros melós, akiknek semmi, de semmi közük nem volt Ballai Nettához, s nem is foglalkoztak vele különösebben, az egy Pócsot leszámítva.
   Mindannyian itt voltak, és mindannyian mindennek bele akartak hatolni az értelmébe, ezért minduntalan Ballai Nettához fohászkodtak, mindegyre Ballai Netta kegyeit keresték. Ezt, ajkán alig látható ironikus mosollyal Szindbádnak sem volt nehéz megállapítania, aki időnként felemelte fejét, enyhe undorral körbetekintve a társaságon, majd oldalt hajtott fejjel folytatta az írást.
   
   
   
   Itt volt az acélos Wesselényi, a helyi kajak-kenu bajnok, akit eredményei folytán rendesen a Noé becenévvel illettek, s aki felkarján a bicepszet hullámoztatta, ha Ballai Netta a közelben tartózkodott, és Wesselényi mindig hullámoztatta felkarján a bicepszet. Ide járt álmodozni Dékány, aki Agatha Christie-t olvasott, és akinek egyetlen novellájában a főhős, a többszörös apagyilkos Miller gonoszul kavargatja az őzpörköltet egy szövetkezeti összejövetelen, mert előzőleg valaki azt kívánta, hogy kavargassa a őzpörköltet az, akinek két anyja van, és Millernek – ó, nyomorult élet! – két anyja volt. Itt költötte el vacsoráját Rácz, a féllábú tornatanár, aki harminc márka fejében ingyen fekvőtámaszozott az utcán, és itt Gedeő, a felfuvalkodott esszéista, akinek ez meg sem fordult a fejében, ellenben Valagad, uram, azt mutasd meg! címmel a honfoglalás korában játszódó rockoperát jegyzett, melyben a híres író, Bródy J. Sándor és fia, a néma Levente gigászi küzdelemben kényszeríti térdre az ellent, minek következtében maguk maradnak a csatatéren, és vadul marakodnak a Konczon.
   Itt volt Tenkei, a lelkész, aki rendre a karzaton foglalt helyet, a tükör közelében, és – nehogy elkerülje Ballai Netta figyelmét – hangos szóval bizonygatta: ha valaki öt percig beszél neki okosan, hogy térjen át a mohamedán hitre, annak beveri az arcát, itt Fenyő, akinek Amikor a fagylalt kihűl című prózáját a napokban küldte vissza a Tiszatáj, és itt Garren, aki elegáns szövetzakót viselt, feszes csokornyakkendővel, és aki Az átkozott címen jelentetett meg dokumentumregényt, melynek főhőse, Márai Sándor annyira gőgös, hogy önmagához is csak ünnepnapokon szól, akkor is csak a tükör előtt, és akkor is csak annyit, hogy az istenit, de kurva jól nézek ki.
   Itt voltak mindannyian, senki se hiányzott, a kör bezárult, a világ, tette le tollát Szindbád, kiteljesedett.
   

   Benedek SzabolcsKiss László regényéről (08. 24.)

2004-08-24 15:28:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Covid mentes Ünnepeket Kívánunk!

Wisinger István – Pulitzer

Marton Mária - Ki hitte volna

Szabó András - Torzulás

Hazám-díj 2020

Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]