Kedves Máté! Vajon mennyi spirituális hatalma lehet egy CD-felvételnek? Érdemes volt-e azt a temérdek erőfeszítést megtenni – ebben az egyre inkább emberi kapcsolatokban elhidegülő, kultúralesajnáló világban –, hogy itthon maradhasson a mi kis lemezcégünk, a Hungaroton? És eszébe jut-e valakinek is köszönetet mondani ezért, holott ez bizony jóval többünket érintett pozitívan, mint valaha is gondoltuk. Várszegi mögött vállvetve a Magyar Művészek Konzorciuma, Veled az élen, meg merte és tudta ezt tenni, hogy azóta is szárnyalhasson az a lény, amely elpusztíthatatlan kultúránkat és szikrázó szellemiségünket hirdeti széles e világban: a lemezkiadó.

Hollós Máté		Szabadi Vilmos

Pedig akkor hány elvetélt privatizáció okozott azóta sem begyógyuló sérülést az amúgy is ezer sebből vérző magyar kultúra testén… Néhány ünnepi pillanatot együtt tölthettünk: a két MIDEM-díjban némi részt én is magaménak érezhetek, ami igazán szintén csak Téged dicsér, hiszen Te szavaztál teljes bizalmat nekem, mint a Hungarotonnak elkötelezett művészednek. Kívánom, hogy eddigi sikereid csak előfutárai lehessenek egy még ünnepeltebb pályának, hogy emberi és művészi értékeid áldásos hatását még sokáig élvezhessük, és remélem, hogy közben talán egyszer másnak is fontos lesz újra a kultúra, úgy, ahogy talán a kiegyezést követő időkben már láttuk. További néhányszor ötven évet kíván Szabadi Vilmos