Engem ért a megtisztelő feladat, hogy fél évszázados fennállásod alkalmából köszöntselek téged. Sok-sok közös emlék tolul elő a múltból, döntően persze az együtt töltött színpadi szerepléseink közül. Két színész, esténként mindig úgy megy ki a színpadra, mint két artista a trapézra, háló nélkül. A kiszolgáltatottságnak, az egymásra utaltságnak különös érzésével, mert a produkció, a jelenet csak akkor sikerülhet, ha egymásba kapaszkodunk és számíthatunk egymásra. Sok-sok nagyszerű színházi estén kapaszkodtunk egymásba, cinkos örömmel nyugtázva a „mutatvány” sikerét.

A Galileiben együtt fedeztük fel távcsövünkön keresztül a Vénusz holdjait; a Chioggiai csetepatéban ifjú szerelmesedet irányítottam, mint csalafinta bíró; majd a kiismerhetetlen, „Szegény Dániel”-ed után nyomoztam. Voltál fiam az „Éjszaka a nappal anyjá”-ban — jól megvertél. Voltunk barátok a Tartuffe-ben — óva intettél a túlzott hiszékenységtől. Mint író-narrátor végigkísérted az életemet a Rozsdatemetőben. De voltunk egy ember „két arca”; Ádám és Lucifer, a Paradicsomtól napjainkig, és tényleg a trapézon, az Űr jelenetben, 10 méter magasan a föld felett. Emlékszem egy rövidzárlatomra a Tragédiában, melyet Te oldottál meg végül. Én összekevervén a két prágai jelenetet, a Prága II-t vettem előre, és így szólítottalak meg, mint famulus Lucifer: - Mester, vár a tanóra! – Te elképedve néztél rám, mint Ádám, hiszen ezzel az egész Párizs-i képet átugrottuk volna. A Tanítványt játszó színésznek a következő pillanatban be kellene lépnie, de ő éppen a portálban állt már, mint Saint-Just, a Párizs-i képre várva. Mester, vár a tanóra! – Te rövid szünetet tartva ennyit mondtál: - Majd holnap! – utat nyitva ezzel a francia forradalomnak, Saint-Just-nek, én pedig, zavarom múltával a tanári pálcát boros kupára cseréltem, hogy be tudj rúgni és Párizsba álmodhasd magad. Drága Péter! Az évek multával nagy és jelentős színésszé értél, sok nagyszerű alakításod a hátad mögött, sok hívet szerezve a színésznek és az embernek. Régen találkoztunk, de mindig örömmel figyellek, merre jársz, mit játszol? Jövőre, ha jól tudom Becket Tamásra készülsz Sopronban. Majd megnézlek! 50. születésnapodon a régi szeretettel köszöntelek, várva az újabb találkozásokat a színpadon és az életben. Isten éltessen Péter! Boldog születésnapot! Gratulálok és ölellek: