Isten éltesse Lázár Ervint!            „A szerda ablakában    csütörtök ül,    s ordít csütörtökül”    Lázár Ervin egyetlen verse        Mindig ilyennek képzeltem az írót (amíg nem tudtam, az író is sokféle). Derűs, csendes, bölcs. Amikor beenged a műbe, egy varázslatos másik világ. Egy megszokhatatlanul különleges. És még bajusz, mint Mikszáthnak.    A hetvenes évek elején megjelent Buddha szomorú című novelláskötete íróilag vitt padlóra. Nagyon irodalom volt. Minden sora rombolta az amúgy egészséges önértékelést. Úgy látszott, ennél pontosabban nem lehet írni. Akkor meg minek.        Lázár Ervinről van szó. Író, elbeszélő, meseíró. 1936. május 5-én születik Budapesten. 1954-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán újságíró szakos hallgató. Budapesten az Eötvös-kollégiumban lakik. 1957-ben a gazdag irodalmi életet élő Pécsre települ, és beilleszkedik a pécsi irodalmi körök bohém világába. Első novelláját 1958-ban közli a Jelenkor.    Ugyancsak egyetemi évei alatt kezdi újságírói pályafutását, 1959-től Pécsi Napló munkatársa. Elsősorban riportokat ír. Hamarosan belátja, a politikai helyzet nem teszi lehetővé a visszásságok feltárását. A visszásságot csak az ellenség keze látja visszásságnak. Közben átiratkozik magyar szakra, és levelezőn fejezi be az egyetemet. 1964-1965 között a Dunántúli Napló és a Tüskés Tibor szerkesztette, viszonylag szabadabb légkörű Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, és az Élet és Irodalomnál helyezkedik el. Első kötete, A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye 1964-ben lát napvilágot.        Jellegzetes hangú, nyelvi játékkal, humorral és szeretettel teli meséi hamarosan a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt népszerű. Filmszerű stílusa miatt írásaiból számos rádiós, színpadi és filmes feldolgozás készül. Megfilmesítik az 1981-ben megjelent Szegény Dzsoni és Árnika című könyvét. 1973-ban jelent meg máig legnépszerűbb könyve, A hétfejű tündér, mely összesen nyolc kiadásban került az olvasó elé.    Meséi népszerűsége miatt sokan csak meseíróként ismerik, pedig pályája kezdetétől írt felnőtteknek szóló elbeszéléseket. 1966-ban jelent meg első elbeszéléskötete, a Csonkacsütörtök. 1969-ben az Egy lapát szén Nellikének, 1973-ban a Buddha szomorú című elbeszéléskötete látott napvilágot. Abszurd, groteszk hangvételű novellái is meseszerűek, sok írásáról nem is dönthető el egyértelműen, hogy mese vagy novella, leginkább mesenovellának nevezhetőek. A felnőttirodalomba sorolható írásai nagy részében az emberi kapcsolatok konfliktusaival, a modern életforma keltette feszültségekkel foglalkozik.        1971-ben jelent meg máig egyetlen regénye, a groteszk hangvételű, A fehér tigris. A regényben egy fehér tigris szegődik a főhőshöz, s ettől kezdve sohasem tágít mellőle. Gazdája minden parancsát teljesíti, aki így korlátlan hatalmúvá válik. A regény morális kérdése, hogy mit kezdhet az ember korlátlan hatalmával.    1971-től szabadúszó. Családjával 1971-1980 között Pécelen él. Felesége Vathy Zsuzsa. Három gyereke van, lánya Fruzsina és Zsófia, s fia, Zsigmond. Gyermekei megszületése új ihletet jelentett számára, ettől kezdve elementáris erővel törtek elő saját gyerekkorának emlékei. Figyelve nyelvvel való ismerkedésüket, saját maga is más kapcsolatba került anyanyelvével. Rengeteg ötletet merített lányától és fiától, az 1979-ben megjelent Berzsián és Dideki című meseregénye mindkét címszereplőjének neve Fruzsina lányától származik.    Meseregényéért Lázár Ervint a nemzetközi zsűri 1982-ben Andersen-diplomával tüntette ki. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) és a Bab Berci kalandjai (1989) című köteteit az Év Könyvének választották. A nyolcvanas években több hangjátékot is írt a Magyar Rádió számára, melyek 1990-ben Franka Cirkusz címen kötetben is megjelentek. 1992-93-ban az Állami Bábszínház dramaturgja volt. Nagy sikert aratott A legkisebb boszorkány és az Árgyélus királyfi című bábjátékaival.        A rendszerváltás idején tagja az Új Idők szerkesztőbizottságának, részt vesz a Magyar Fórum megalapításában, dolgozik a Magyar Naplónál, a Pesti Hírlapnál és a Magyar Nemzetnél is. 1992-től 1996-ig a Hitel munkatársa.    1994-ben Hét szeretőm, 1997-ben Kisangyal címen jelentet meg válogatást korábbi elbeszéléseiből. 1996-ban új elbeszélésekkel jelentkezik. A Csillagmajor című elbeszéléskötetében szülőföldjének, az azóta eltűnt Alsó-Rácegrespusztának állít emléket. A kötet tizenöt novellájában mesés, csodás elemek keverednek a szülőföld pontos, valósághű megelevenítésével. A kötet 1996-ban elnyeri az Év Könyve díjat. 1998-ban jelenik meg a Hapci király című mesekötete. Legutóbbi kötete Az aranyifjítószóló madár.    Pályája során számos díjban, kitüntetésben részesült. József Attila-díj (1974), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980), Állami Ifjúsági Díj (1981), Déry Tibor-jutalom (1990), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), MSZOSZ-díj (1995). 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat (1996). Kerek életpálya. Csodaéletmű. Csak egyszer - gyerekként - kell rákapni, s az olvasó öregember koráig nem szabadul Lázár Ervintől.