 |
|
Dátum: 2021. január 16. szombat Mai névnap(ok): Gusztáv, Henrik |
a - a
- a |
|
|
| Erdélyi írók Esztergomról - Sántha Attila |
|
|
|
|
|
Talán azért, mert – Bazilika ide, történelmi múlt oda – számomra Esztergom egy otthonos tér kapujaként maradt meg, a Felvidék kapujaként. Egy híd, és túlfelől talán ott van egy villamossín és egy ház, talán egyszer nem nyom el álmomban az álom, inkább bekapok egy kávét, és kimegyek az utcára.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az álombeli város
Álmaim visszatérő helyszíne egy város, valahol a ködben, jellemzői szerint inkább Európában, mint a föld bármely más pontján. Általában nem túlságosan mozgalmas az álombeli életem, és maga a város sem, amelyben járok: van úgy, hogy csak ülök a villamoson, átdöcögök egy folyón, a túloldalon a sínek hurkot írnak le, én leszállok, hazamegyek egy házba és lefekszem. Ennyi az egész, alszom nyugodtan tovább, álomban és valóságban, csak néha jutok el oda, hogy lefekvés előtt motoszkálni kezdjen bennem a kíváncsiság: jó lenne alaposabban is körülnézni ebben a világban – ám mindig elnyom az álomban az álom.
Ennél pontosabban nem tudnám leírni az álombeli terepet, így nyitott szemmel járom a világot, hátha sikerül rátalálnom egy-egy déjà vu érzésre - mondanom sem kell, sikertelenül.
Esztergomon eddig csak átutaztam, ezért a település még mindig a lehetőségek városa számomra, a város lehetősége. Lehet, hogy valaha (vagy talán majd valamikor?) villamos kötötte össze Párkányt és Esztergomot, és a sínek hurkot írtak le a túloldalon? Lehetséges, hogy valahol ott lapul megbújva egy ház, amelybe ha bemegyek, otthon érzem magam? Nyilván tudom, soha nem járt villamos a párkányi hídon, de azért valahogy mégsem hagy nyugodni a lehetőség, hogy Esztergomnak – ha mégsem az igazi – valami köze van az álombeli városhoz.
Talán azért, mert – Bazilika ide, történelmi múlt oda – számomra Esztergom egy otthonos tér kapujaként maradt meg, a Felvidék kapujaként. Egy híd, és túlfelől talán ott van egy villamossín és egy ház, talán egyszer nem nyom el álmomban az álom, inkább bekapok egy kávét, és kimegyek az utcára. Talán akkor figyelmesebben szétnézek, betájolom magamat, és ha nem túl nagy a füst, mélyet szippantok a levegőből.
***************
Sántha Attila 1968-ban született Kézdivásárhelyen. Középiskolait a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium matematika–fizika szakán végezte 1986-ban. 1996 és 1999 között a szegedi JATE irodalomelmélet szakos PhD-hallgatója, szakterülete a populáris irodalom elmélete. A Babeş–Bolyai Egyetem bölcsészkarán 1995-ben magyar–angol szakon, 1996-ban szocio-etno-lingvisztikából szerzett diplomát. 1985-től jelennek meg versei, kritikái és elméleti írásai az erdélyi, a Kárpát-medencei és román irodalmi lapokban. 1992 és 1994 között a kolozsvári ECHINOX kulturális diáklap magyar oldalainak szerkesztője. 1994-től az Előretolt Helyőrség című irodalmi lap alapítója és felelős szerkesztője, az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozat szerkesztője. 2002-től az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) ügyvezetője. A FISZ alelnöke. 1996-ban elnyerte a Sziveri János-díjat, 1997-ben pedig a Kolozsvári Írók Szövetségének Díját. Verseit román, angol, albán nyelvre fordították. 2004-ben a rendszerváltás óta páratlanul 10 000 példányban jelent meg Kemál és Amál címmel erotikus versgyűjteménye az Ulpius Ház Kiadónál.
*
Sántha a hajón (Pál Kata)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
 |
|
|
Szakonyi Károlynak
|
|
|
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól) |
|
|
[ Archívum ]
|
|
|
|
