Hír 209. Angol kannibál (02. 20.)        Angol beteg        Alighanem nincs a világnak olyan elmebaja, amelynek ne volnának azonnal követői. Lett légyen szánkóverseny összeforrasztott bilikkel, életveszélyes toronyugrás, szobortörés, különleges szexattak. Amin normális ember elszörnyed, becsukja szemét, fülét, a címlapszereplés után epedő számára az élet új értelme. Hihetetlen, de néhány héttel a német kannibál után brit kannibál virít minden médiában. Azt gondolnánk, a nagyon különleges események csak egyszer fordulnak elő az életében. Kannibál nem lesz egy darabig. A kannibálokban is van szemérem, ami visszafogja őket, ha akár egy arasszal is, megelőzte valaki. Kihagy egy időt. És nem. Még el sem ült a zaj, el sem készült a precedenstörvény a német parlamentben, itt az angol emberevő, hogy munkát adjon az angol törvénykezésnek is.        Embert fogott emberi agy sütése közben az angol rendőrség. A Times lakonikusan csak annyit írt, középkorú férfi - tehát nem szálkás, kiszáradt, vén - feldarabolt holttestére bukkantak egy kelet-londoni házban. A serpenyőben pedig emberi szövetekre. A Sun részletesebb tudósítása szerint a feltételezett gyilkost, a pszichiátriai kezelés alatt álló Peter Bryant - aki ellen gyilkosság címén már vádat is emeltek - áldozata agyának sütése közben érték tetten. Az előzményekről azt lehet tudni, hogy lakossági bejelentés alapján vonultak a tetthelyre, a házban találták a feldarabolt áldozatot, valamint a pszichiátriai kezelési nyilvántartásában szereplő Bryant. Vizsgálják kettőjük kapcsolatának jellegét. Nem rossz. Úgy szeretlek, majd megeszlek. A kannibál ideggyógyintézetből szabadult a gyilkosság felfedezése előtti napon. A szomszédok szerint az áldozat is pszichopata. A rendőrség egyelőre csak annyit közölt, hogy a holttestet konyhai ételkészítés céljából darabolták fel és készítették elő.        Ha túllépünk a lehetőségen, hogy hírként kívánt szerepelni mindkét pszichopata, de nagyon, és azon is, hogy az áldozat felajánlotta az agyát a másiknak, annak fejében, hogy egy élő fejben két agy dolgozik, így egyesülnek, agyilag, ismerünk hasonló kannibálhagyományt, van itt más is, amin el lehet tűnődni. Ha akár egy percre.        Lehetséges, hogy az angol beteg is olyan nehéz helyzetbe kerül, amint kiengedik a kórházból, mint a magyar? Hónapokig nem kapja a táppénzt bürokratikus malőrök miatt? És egyébként is az első héten elveszítette a munkáját, arról nem beszélve, hogy minimálbéren van bejelentve a munkáltatónál, azután kapja a táppénzt? Ha egyáltalán bejelentve. Lehet, rákényszerült az emberhúsra, mert ott hal éhen szegény angol beteg?        És mi történik, ha a gyakori bulvártéma hagyományt teremt hazai létviszonyok közt? Ha - tegyük fel - a meglehetősen elszeparált hajléktalanok rájönnek az emberhús mindentől különböző ízére, alulmúlhatatlan árfekvésére, és megeszik egymást az erdőben? Ősszel magukhoz csalnak egy zsenge, Fótról szabadult hajléktalant, a hegy gyümölcseivel, gombával, szederrel és hasonló tápláló finomságokkal felhizlalják, télen pedig gondos beosztással elfogyasztják. Rizses hús, pörkölt, hagymás rostélyos. Ezernyi lehetőség. Ha egy-egy hajléktalan kiesik a hatvanezerből, senkinek nem tűnik fel. Még ha évente elfogyasztanak néhányat, az sem. Csak nehogy nemzeti sport legyen belőle, mint Ukrajnában volt Sztálin cársága és kolhozosítása idején, mert akkora hajléktalansegítő szervezetek létjogosultsága megszűnik. Süthetik a tapasztalatokat.