Megjelent az Új Holnap őszi száma         Vend. 16. Az írótábor nem megy az égbe (új)

Balla D. Károly        Az írótábor nem megy az égbe*        0. Bizonyos hipotézisek szerint a tér és az idő folytonosságában hasadékok, rések, átjárók léteznek, egyfajta energiafolyosók, amelyek lehetővé tehetik, hogy tárgyak (közlekedő eszközök) a mai ismereteinket sokszorosan meghaladó gyorsasággal jussanak el az Univerzum egyik végéből a másikba, sőt, átlépjék az idő és a tér ismert dimenzióit. Mindez egyelőre csak tudományos feltételezés.     Ám az bizonyított tény, hogy a szellemi térben az ilyen kivételes átjárók léteznek és működnek. Ezek egyike a nagy múltra visszatekintő Tokaji Írótábor, amely a szellemi energiai koncentrációja folytán nem egyszer tette lehetővé, hogy gondolati folyosót képezzen a művészetek és a társadalom dimenziói között.        I. Ha valaki, én nem a bor kedvéért járok Tokajba. Nem mintha nem szeretném ezt az italt: ő nem szeret engem, kis mennyiségben is rossz közérzetet okoz - így hosszú évekkel ezelőtt leszoktam róla, és áttértem az árpa sárgás és habzó levére. Magamról még azt a legendát is terjesztem, hogy egyszer, amikor a Rákóczi-pincében aszúborral kínáltak, megkérdeztem: és tessék mondani, sör nincs? Ez persze nem igaz, ám az igen, hogy a Tokaji Írótábor éves összejöveteleire azért járok szívesen, mert kollégákkal találkozhatom, és irodalomról cserélhetünk véleményt, válthatunk szót. E tekintetben vannak nagyon jó és kevésbé kellemes élményeim, de ha mérleget kellene vonni, bizonyosan a pozitívumok serpenyőjébe kerülne több érv, tanulság, emlék.        Az idei egyenlegem még nem állt össze. Főleg azért nem, mert ezúttal mérlegképes könyvelőt, pénzügyi szakértőt, közgazdászt kellene felkérnem, hogy elkészítse. De ne szaladjunk a dolgok elébe.     Amikor kézbe vehettem az idei, ezúttal már a 31. Tokaji Írótábor programját, két gyors gondolatom támadt.     Az első felvillanyozott: milyen jó, hogy a mai magyar irodalmi lapok a kitűzött téma, megismerhetem kiváló kollégák szerkesztési elveit, értékőrző és -teremtő munkájukat. Ha minden jól megy, még műhelytitkaikba is beavatnak: hogyan válogatják és "mozgatják" a szerzőiket, miként állítják össze a manapság oly gyakori tematikus számokat, hol és hogyan húznak meg esztétikai mércéket, miként kezelik a nívót meg nem ütő kéziratokat és nem egyszer rámenős szerzőiket, mit tartanak érvényes szerkesztői szerepnek, hogyan látják az elefántcsonttoronyba zárkózó elit irodalom és az alacsonyabb igényeket kiszolgáló tömegkultúra viszonyát, milyen közönségmunkát végeznek, hogyan működnek együtt tudományos műhelyekkel, irodalmi intézményekkel, vannak-e kapcsolataik más lapokkal, látnak-e esélyt szorosabb szellemi összefogásra - stb., stb. Megannyi izgalmas kérdés. Második gondolatommal azonban nyomban le is hűtöttem a lelkesedésemet. Dehogy fogok bármit is megtudni a fentiekről! Dehogy alakul majd ki érdemi vita a tartalmi kérdések körül! Végigültem már annyi szakmai tanácskozást, beleértve a tokajiakat is, hogy akár előre borítékolhattam volna a leggyakrabban elhangzó vezérszavakat.    tova

Ficsku Pál    Csend. Életek.     Urbán Tibor képeihez        Hallom, ahogy kopog a föld. A málló sárga agyag. Nem hallok semmi mást. Nem hallom a sírásók izzadt szuszogását, nem hallom a kórus ájtatos énekét, nem a rokonok zokogását, nem a jajokat, a temetőfal mögött az autók zúgását, nem hallom egy kicsit arrébb a szomjas tüzérek vidám koccintásait, s nem hallom a lelkekbe ürült csendet sem. Csak ahogy kopog a föld. Ahogy cuppog talpam alatt a sárga agyag. Kicsit előre dőlök. Aztán vissza. Előre. Vissza. Előre. Vissza. Minek neki kötél, ha lebegni akar.        Már a férgek is ráfagytak. Lassan elhallgattak a fegyverek. Csend lett. Idegölő csend. Boldog csend. Két napja feküdt bent a döglött lóban. Nem akart többet harcolni. S most ide ért a front. Haza. Ha megerőltette volna a szemét, talán látja a birkakarámot. Úgy tett, mintha elesett volna. Először csak a dög mögé bújt el. Aztán ahogy jött az éjszaka, egyre hidegebb lett. A ló szétrobbant teste meg melegített. Két nap egy lóban. Hidegben. Csendben. Hallotta, ahogy ráfagynak a férgek.        A lyukas kád alatt csempészte át nagymamót. Ott feküdt a kád a lovaskocsin, a kád alatt meg ott feküdt nagymamó. Csendbe légy, mondta nagyapám, jönnek a csendőrök. Pisszenni se halljalak. Csendben álltak, csak a girhes ló prüszkölt. Girhes volt, de élt. Nem úgy, mint amiben rejtőzött két napig. Na, mi van a kád alatt, kérdezte az egyik csendőr. Nagymamó a fülében hallotta a szüve dobbanását. Föld. Anyaföld. Földhajót akarok készíteni belőle. Mondta. No menjen Isten hírével, de csak csöndben, meg ne hallja a Jóisten ezt a sok bolondságot. Mentek. Csendben. Aztán a kád alatt szeretkeztek. Csak a lovak prüsszögését hallhatták a madarak. tova

TARTALOM    Jónás Tamás, Kupcsik Lidi, Király Levente, Debreczeny György, Lárai Eszter, Bihari Sándor, Végh Attila, Képes Gábor, Ijjas Tamás, Fenyvesi Áron, Vass Tibor, Magyai Barna versei        Dobrik István: Életmű-díj Pásztor Gábornak    Pásztor Gábor grafikái    Wehner Tibor Pusztai Ágoston szobrászművész kiállításáról    Sümegi György Szalay Lajos SOS rajzairól    Feledy Balázs Sóváradi Valéria kiállításáról    Sóváradi Valéria grafikái        Jenei László, Ficsku Pál, Kalász István prózái    Fecske Csaba kamaszkori naplója    Tolvaj Zoltán, az első Junior Parnasszus-díjas költő egri naplója    Magyari Barna: Nyáltúltengés a Tiszai pályaudvaron    Balla D. Károly: Az írótábor nem megy az égbe (a Tokaji Írótáborról)        A Bartók + Mozart összeállításban:    Kornya István beszélgetése Kovács Sándor zenekritikussal    Batta András és Heller Ágnes előadásai    Légyott, Bartók + Mozart randevúja: Babiczky Tibor, Bagu László, Bajtai András, Berka Attila, Dukay Nagy Ádám-Horváth Orsolya, Fekete J. József, Jász Attila, Kontra Ferenc, Körmendi Lajos, Kun Marcella, Lackfi János, Magyari Barna, Nyilas Attila, Petőcz András, Prágai Tamás, Szénási Miklós, Szombathy Bálint, Turczi István, Üveges Tamás írásai; Csetneki József, Henn László András, Jónás Tamás, Susanna Lakner és Molnár Iscsu István grafikái        Méhes László beszélgetése Rolla Jánossal    Szmetana György: Egy ezred születése, egy ezred névadója (Görgey Artúrról)        Pénzes Tímea Rakovszky Zsuzsa kötetéről    Egyből ketten: Szenti Ernő és Bíró József Dukay Nagy Ádám kötetéről        A közművelődés színterei c. sorozatban:    Balipap Ferenc: Se állandóság, se változás - Feljegyzések a rendszerváltáson kívül hagyott közművelődésről, avagy: a rendszerváltó közművelődés esete a rendszerváltással        Nagy Olga: A cigány-identitástudat dilemmái    *    Új Holnap