Korunk, augusztus

Mozgásba lendíteni valamit, ami megtorpanni látszik, összekötni egymással alkotókat, embereket, közönségeket, közösségeket, írók és olvasók csoportjait – erről szól a szerkesztőségek munkája. Általában erről szól. Egy-egy jól időzített felkérés időnként olyan gondolatokat indíthat el a szerzőkben, amelyekre utólag könyvek, további írások épülhetnek rá. A folyóirat-szerkesztőségek a folyamatos jelenlétet biztosíthatják szerzők és témák számára. Megteremtik a visszajelzés, a visszhang lehetőségét. (Gondoljuk csak el egy pillanatra, milyen lenne az a tudományos élet, amely csupán könyvek révén nyilvánulna meg, és nélkülöznie kellene a heti- és havilapok szaktudományos és ismeretterjesztő rovatait.)    Nem teljességre törekedtünk a lapszám szerkesztésekor: nem az volt a cél, hogy a múlt és jelen szerkesztőségeinek leltárát nyújtsuk. (A lapszám megjelenésével egyidőben, a Tokaji Írótáborban egyébként éppen az összmagyar kultúra szerkesztőségeiről, azok szerepéről és történetéről folyik tanácskozás.) Igyekeztünk azonban a problémafelvetés tekintetében minél szélesebb kört átfogni: a kevéssé kutatott 1940–1944 közötti időszak lapszerkesztési sajátosságait felvillantani, feltárni a kommunista kultúrpolitikának kiszolgáltatott, de saját önállóságukat részben megteremtő könyvkiadók, heti- és havilapok működését korabeli dokumentumok és utólagos elemzések segítségével. A Magyarországon lassan már feltáruló, a „határon túliakat” is érintő titkosszolgálati jelentések különösen tanulságosak (l. a Tiszatáj-ügyet).Természetesen fontosnak tűnt az ezredforduló erdélyi magyar sajtójára jellemző tabukat, problémaérzékenységeket is jelezni. Reméljük, a lapszám maga is továbblendít valamit: az írott sajtó és az audiovizuális média elemző megközelítését, amely nem csupán az elhangzott és leírt véleményeket olvassa, hanem azt is, hogy e vélemények mögött egy szerkesztési-szervezési mechanizmus él, amelynek jobb, átláthatóbb működése minden sajtófogyasztó érdeke.         B. I. J.

TARTALOM        B.I.J. • Azok a fekete noteszek 3    LÁSZLÓFFY ALADÁR • A kolozsvári szerkesztőségek (vers) 4    HUSZÁR SÁNDOR • Napló (részletek) 6    BÁNYAI ÉVA • Egy kudarcos sikertörténet 16    LÁSZLÓ FERENC • Búcsú A Hét 8. oldalától 24    FAZAKAS ATTILA • H. G. Wells után, Átváltozás (versek) 29    KÁNTOR LAJOS • „…egy-egy levél is megtenné” (Marosi Péter, Balogh Edgár, Ilia Mihály) 30    CSAPODY MIKLÓS • Kileng a mutató (Páskándi, Ilia – és a belső elhárítás) 39    Mély szakadékok fölött (Beszélgetés Gálfalvi Györggyel. Kérdezett Vallasek Júlia) 54    NOVÁK ÉVA • Turistaút, Bölények (versek) 63    HERÉDI ZSOLT • Klisék, tabuk és egyéb „sajtóficamok” az erdélyi magyar sajtóban 64    TŐRÖS KATALIN • Filmtettesek 73    KOZMA TAMÁS • Nyelvek 77        TOLL    SEBESTYÉN LÁSZLÓ • Tóth László a Korunkban 84        TÁJOLÓ    BALOGH TAMÁS • Ady Endre és Schöpflin Aladár barátsága ismeretlen levelek tükrében 86        MŰ ÉS VILÁGA    VALLASEK JÚLIA • „Hinni és hihetni egymásban” (A Hitel szerepe az észak-erdélyi kulturális életben) 96    SZÁNTAI JÁNOS • Emberek és emberek (Lukas Moodysson filmjei) 106        KÖZELKÉP    TAPODI ZSUZSA • Dilettánsok dühöngése? 109        TÉKA    BALÁZS IMRE JÓZSEF • A múlt mint műfaji kérdés 116    CSEKE PÉTER • Mikó Imre élet- és pályaképe 119    GAGYI ÁGNES • A tudományszociológia „erős programja” 123        TALLÓ    Sz. G. • Érdek- helyett értékharcot! 126    K. E. • Új román politikai erő? 128        KÉP    TÓTH LÁSZLÓ     * KORUNK