 |
Dátum: 2021. január 26. kedd Mai névnap(ok): Paula, Vanda |
a - a
- a |
|
|
Könyvelés (helyszíni p., 3. kör) |
|
|
|
|
Hosszú sor várakozik a rekkenő hőségben – ki repülőről néz fölé, tán tikkadt szöcskenyájnak nézné –, tehát nemcsak szeretik, hanem vásárolják is a könyve(ke)t az olvasók. Cs. István, politikus rendületlenül ír alá a Vörösmarty téren, s hasonlóképpen keresett Járai Judit, ám szerencsére Jókai Annát vagy Tar Sándort is ostromolják. Óbudán alig hat stand van, pedig jelentős meghívottakat ígér a „könyvbe öltözött” Fő tér programajánlója is. Talán a Ráday utca kínálatával nem vagyok egyedül elégedett, a költészet napja óta nagyon nem érezhető fejlődés, bár kortárs kubai grafikák közt képviselteti magát a Terasz.hu is.
|
|
|
|
|
|
|
|
Nehéz szívvel hagyom ott az Aba Napok eseménysorozatát. Ki szeret 50 fokban feldzsalni vidékről a betondzsungelbe? De dokumentálni kell, jegyzőkönyvezni, hisz hétágra süt a könyvhétvégi nap. Hajrá, fogyjon az út, siessünk! Dedikálni és dedikáltatni, könyveket kunyizni kilószámra, vagy egyszerűen megmerítkezni a forgatagban. Megint fiatalnak érzem magam és (horribile dictu) jókedvűnek, s a délután folyamán élvezettel ugratom L. Simon László elnök urat (fotó).
Bujdosó Alpár „56-os” könyvének fogadtatását szemlélni érkezem – mert Rainer M. János és a Magyar Műhely szerkesztői nagyon dicsérték múlt heti bemutatóján, vajh mit szól hozzá a nagyközönség? –, azonban programváltozás miatt Szűts Zoltánba botlok a Fiatal Írók Szövetsége/Magyar Műhely pavilonjánál. A FISZ könyveket szerkesztő Zsávolya Zoltánnal poénkodunk a kötet orális szexet ábrázoló borítóján és apollinaire-i címén (Ezer ütés percenként), de én igazándiból nem nagyon tudok szólni az örömtől, mert egyik kedvenc íróm Szűts, imádom élvezetes, könnyed, humoros (hogy azt ne mondjam: garaczis) stílusát, szemléletmódját, mellyel oly gyakran az ELTE BTK bölcsészeti informatika óráit is emlékezetessé tette. Kószálunk, bámészkodunk, szapuljuk a szapulandókat. Szörnyülködve figyelem Bacsó Pétert, nem elég, hogy a Hamvadó cigarettavég forgatókönyvét lopta, most könyv alakban is közönségessé teszi szégyenét. 2 órára Simon Lacit ígéri a bemondó, de az előzetes tervekhez képest Abajkovics Péter tűnik fel, hogy népszerűsítse a tizenkétéves pályafutását bemutató QU’-t. Zajosan hiányolom, hogy semmilyen performance-szal nem készült. Szabadkozik: hozni akart egy permetezőt, hogy lespriccelje a sétálókat, ám végül letett róla. Akcióköltészeti fenegyerekségét mégsem tagadja meg, a Váci utca egyik legdrágább kávézójának asztalához letelepedve fogadja a hozzá járulókat, s közben 1400 forintos szendvicseket eszegetnek azzal a személlyel, aki könyvének előszavát írta (de már kétszer megneveztem, és úgyis szóba kerül még, tehát most fedje hűs homály kilétét). Ez mán döfi! Mégiscsak él az avantgarde szelleme, s június 16-án Szombathelyen, a Bloomsdayen megmutatják, hogy lehet méltón ápolni Joyce emlékét.
|
Élvezettel lapozgatom Filep Tamás Gusztávnak a (cseh)szlovákiai irodalomról szóló új művét (A hagyomány felemelt tőre), a szerző esszéiben és tanulmányaiban pályaképeket rajzol fel (pl. Erdélyi Pál, Maléter István és Peéry Rezső életművét elemezve), miközben az 1918–1945 közötti időszak általános eszmetörténeti kutatásához is bámulatos adalékokkal szolgál, hiszen a korszak legfontosabb napilapjainak repertóriuma is hiányzik, ő viszont a Széchényi Könyvtár kéziratos anyagából kincseket ásott elő. Szinte aktuális, ahogy a Peremmagyarok, háború idején című írása indul: „Fénykép a pozsonyi Esti Újság 1940. június 9-i számában: a szlovákiai magyar könyvsátor a budapesti könyvnapon.” Hiszen az oroszlános kút mellett most is kínálják portékáikat a határon túli magyar kiadók. Közben valami olyan szintű beszélgetés pereg a színpadon, hogy „az első köteted próza volt, a második verses, most viszont mintha a kettő között lenne valahol”, ezért gyorsan beletemetkezem a gyerekirodalomba. Mit vegyek meg a Móra kiadótól? Delfin 2000 sorozatukban jelent meg Dóka Pétertől Az ellopott zsiráf, már-már kifizetem, mikor a Harry Potter-hullámot meglovagoló Békés Pál varázslótanoncos termékétől megrettenve átmenekülök a Minerva Novához, becserkészni, mivel rukkolt ki a Jonatán Könyvmolyképző. Természetesen nagyon szépen illusztrált könyveik kelletik magukat, a szokásos 10-20%-os engedménnyel, de nem hagyom magam elcsábítani. Az Ulpius-ház „3-at fizet, 4-et vihet” akcióján morfondírozok, és azon, hol ígértek 4000 forint feletti vásárlás esetén plusz egy ajándékkönyvet.
|
Barbatrükk: Óbuda, FISZ-felolvasást félfüllel, közben a Zichy-kastély kertjében Fráter Zoltán beszél az Ódonságok városában – Krúdy Gyula írásai Óbudáról füzetről. Az emlékév okán Krúdyról szól itt minden, az ő világát idézik az Óbudai Múzeum falán elhelyezett kinagyított akvarellek is. Kíváncsian megnézem Kássa Gábor (1893-1961) és Vígh Tibor (1928-) eredetijeit is a kiállítóteremben, majd megszokásból lopok egy helytörténeti kiadványt. Egy százasért Krúdy-novellákból szavalnak az író nevét viselő iskola tanulói, kibérlem a legvastagabb szájút, és ritmikusan mozogni kezd a nadrágzsebem.
Át a Kálvin térre: Szombathy Bálint ajánlja jó szívvel a Leopold Bloom című assembling szerkesztőjeként elhíresült Abajkovics Péter (fotó)könyvét borozgatás közepette, majd Bohár András – a jó Bohár András! – értekezik hosszasan L. Simon Laci új s korábbi könyvei közti relatív disszonanciából fakadó poétikai univerzum (mint olyan) természettyéről. Meghökkenten hallom, hogy L. Simon új verseiben szavak vannak! A grafématorzók, lettrista és vizuális költészeti munkák után precízen szerkesztett ciklus fogad a Nem lokalizálható lapjain. Értem én, hogy a szerző lassan kiöregszik a Fiatal Írók Szövetségéből, no de a „minden ember különböző és értékes” szemléletét sugalló cipőtalpas könyve után váratlanul ér újra felbukkanó nyelvi bravúrja. Cipőtalpak lenyomatait közreadni annyira beteg dolog szerintem, hogy büszkén sorolom a Secretum sigillum kötetet az avantgarde szekcióba, új költeményeinél viszont az egymásra épülő szövegek keretes rendszere „csupán” (próza)versírói zsenialitást mutat. Jó, jó, de a tökéletesség hajszolása még nem mentesít a megbotránkoztatás felelőssége alól! Felolvasásába időnként belesír L. Simon kislánya, majdhogynem ritmikusan, társszerzőként, esetenként a kötetében szerepeket próbálgató poéta említi meg, így fonódik össze élet és literatúra.
Pajzán andalúz szólásokat fordít szemérmesen egy tolmácslányka a Ráday utca színpadán, miközben egy háznyira az Ady-fordítás nehézségeiről értekezik Imre Flóra, Lator László és Lackfi János, megannyi adomát elősorolva Petőfitől Móriczig, az idegen nyelvre átültetés nehézségére például hozva József Attila olaszországi sikerét, és a harmadrangú francia szimbolisták közé „befordított”Ady kudarcát. Kéziratok és fotók tárlata egészíti ki szavaikat a Biblia Múzeumban. Még mindig isteni kedvem van. Kibaszott nyár. Mán depis se tok lenni.
*
Fiatal Írók Szövetsége: www.irok.hu
FISZ – Szépirodalmi Figyelő tartalma: http://www.bbi.hu/almenuk.php?r=5,1#134
Leopold Bloom: http://www.leopoldbloom.org/m.html ; Bohár András írása a periodikumról és a 99-es Bloomsdayről: http://www.c3.hu/othercontent/kritika/8ford/bohar2.html
Abajkovics Péter műveiből: http://www.artpool.hu/Duchamp/MDboxes/MD75.html ;
L. Simon László versek: http://www.magyar-irodalom.elte.hu/prae/pr/200206/24.html ;
http://www.argus.hu/2000_05/i_l_simon.html
Filep Tamás Gusztáv korábbi könyvéről: http://www.salamon.sk/forum/pub/tan-lisz09.html ; Fried István dicsérő szavai: http://forras.rkk.hu/9902/fried.html
Ulpius-ház: http://www.ulpiushaz.hu
Minerva Nova újdonságok: http://www.csodaceruza.com/kiadok.htm
Biblia Múzeum: http://www.museum.hu/search/museum.asp?ID=11 (fénykép a bejáratról is)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[ Sickboy ] |
2003-06-26 06:46:00 |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Szakonyi Károlynak
|
|
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól) |
|
[ Archívum ]
|
|
|
|