Tízéves a Pallas-Akadémia

Irodalom. Emlékirodalom és tényirodalom. Művészet- meg technikatörténet. Végül a háziorvos tanácsai. Ezekben a pontokban foglalhatnánk össze röviden az immár tizedik születésnapját ünneplő Pallas-Akadémia kiadói ívét.        A csíkszeredai, április elsejei (de távolról sem tréfás!) rendezvénysorozat eseményei közül kiemelten fontos volt az az eszmecsere, amelyen a kiadó sorozatait mutatták be a szerzők és a kritikusok. A bemutatóra este, a Szakszervezetek Művelődési Házában került sor, miután a délelőtt folyamán több író-olvasó találkozót megtartottak már a városban (többek között a Márton Áron Gimnáziumban valamint a Sapientia Egyetemen), és miután a „Kétórás Irodalmi Kávéház” keretében (délután) dedikáltatni, társalogni lehetett a kiadó szerzőivel.        Az esti mega-bemutatón a főszerkesztő, Kozma Mária által „alapsorozatnak” nevezett Bibliotheca Transilvanica kiadványait Pomogáts Béla méltatta, aki elmondta: ezek a kötetek egy újjászülető diszciplína fontos kísérleteit tartalmazzák. Az „Erdély tudomány” – mondta az irodalomtörténész – lehetőséget teremt a történelmi önismeretre, a húszas években elkezdett erdélyi történeti, néprajzi, kultúrtörténeti vállalkozásokat folytatja, illeszti össze. A sorozat szerzői: Benkő Samu, Demény István Pál, Egyed Ákos, Kovács András, Pomogáts Béla, Szabó Zoltán és Vita Zsigmond.        Az emlékirat-irodalom reneszánszát éljük most, egymást követik az oly sokat vitatott kötetek, mint Szabó Gyula, Domokos Géza visszaemlékezései. A sort Zöld Lajos naplója folytatja, amely szintén érzékenyen érinti az erdélyi olvasót. Egyed Péter elmondta: ez az „őszinte irodalom” olyan titkokat fed fel akarva-akaratlanul, amelyek semmilyen más módon nem feltárhatók. Bíró Béla a szubjektív reflexió és a tények viszonyát értelmezte. Tulajdonképpen meghatározhatatlan, mit nevezünk tényirodalomnak. Két fajta szerzői magatartást határozhatunk meg, mindkettő megjelenik ezekben a kötetekben. A szerző vagy megpróbálja közreadni mindazt az információt, ami a birtokában van, vagy lehetőséget teremt saját maga számára az önigazolásra. Bárhogy is van, foglalta össze Bíró Béla, közös valóságunkat a nézőpontok dialógusa teremti meg. „Ezek a kötetek tanítanak meg a romániai magyar valóság sokarcúságára. Beszélni csak akkor tudunk, ha felvállaljuk, hogy a másiknak is igaza lehet.”        A Műterem sorozatot Banner Zoltán ismertette. Az amúgy is szegényes romániai képzőművészeti kritika 1987-ben, amikor a Kis monográfiák sorát és a Kriterion Galéria sorozatát betiltották, megszűnt. A hiányt a vásárhelyi Mentor és a csíkszeredai Pallas-Akadémia is igyekezett pótolni. Sajnos, vélekedik a művészettörténész, a két kiadó nem egyeztetett a kiadói tervekről, ezért a két vállalkozás nem egészíti ki egymást megfelelő módon. Szükség van a megfelelő minőségű művészettörténeti és kritikai kiadványokra, mert az erdélyi vizuális kultúra egyenrangú az írott kultúrával. Ezek a kötetek a kiállítási anyagok ismertetéséhez, rögzítéséhez, dokumentálásához járulnak hozzá. Banner Zoltán rendkívül jónak minősítette a Műterem sorozat reprodukcióit, de elmarasztalta a kritikai szöveg minőségét mind a Pallas-Akadémia, mind a Mentor kiadványai esetében. Szatmári László és Jánosházy György egyaránt megfeledkezik arról, hogy a képzőművészet anyagi művészet. Az ismertetésnek és értelmezésnek ebből kell kiindulnia, ehhez kell konkrétan kötődnie, és nem szabad engednie az „esztétizálásnak” – fogalmazott Banner Zoltán.

Balázs Imre József a Korunk szerkesztőjeként méltatta a Pallas szépirodalmi köteteit. Általában nincs negatív véleménye az itt megjelenő munkákról, ismerte be BIJ. Figyelmet érdemelnek a szépen illusztrált kötetek (Makró Béla és Kányádi Sándor szonettköteteit említette); az „esemény-könyvek” azaz a rég nem író költők hangpróbái (Létay Lajost és Farkas Árpádot szólaltatta meg a kiadó); érdekesek az ismertetőben „felkavaró-könyvnek” minősített kiadványok (Kovács András Ferenc–Tompa Gábor: Depressio Transsilvaniae szonettgyűjteménye / Balogh László, Penckófer János és Zsidó Ferenc kisregénye a Három díjnyertes kisregény című kötetben).        Kovács András Ferenc a Pallasnál megjelenő gyermekirodalomról beszélt, és kiemelte: nincs olyan hazai kiadó, amely így felvállalná a gyermekirodalom ügyét. (A sorozat címe: Mesevonat.        Horváth Alpár a turisztikai sorozatok (Barangolás Székelyföldön Erdély Hegyei) szerzőjeként nyilatkozott a csíki rendezvényen. Ezeknek a köteteknek nem olvasói, hanem használói vannak, mondta. Pontos, részletes leírást tartalmaznak az erdélyi tájakról, szállás- és étkezési lehetőségekről tudósítanak naprakészen, mindenki számára élvezhető, különböző nehézségű túraútvonalakat ajánlanak. Aprólékos részletességgel gyűjtik össze az erdélyi helyneveket, a legkisebb településnevekre, dűlőnevekre is kitérnek. Minden kötetet pontos, jól szerkesztett és szép térkép egészít ki.

Fiatal vállalkozásról, a technikatörténeti sorozatról beszélt Márton László. A kitűnően illusztrált, dokumentált kötetek az erdélyi kultúra olyan tényeire, érdekességeire hívják fel a figyelmet, amelyek a laikus közönség számára kevésbé ismertek. Az eddig megjelent kötetek a Harangok és a Vízimalmok történetét ismertetik.        Érdekes és kedves sorozat a Dióhéjban, amely rövid, könnyen áttekinthető tanácsokkal látja el az olvasókat. Szakácskönyvek, egészségügyi, pszichológiai ismeretterjesztő anyagok illeszkednek a sorozatba. Érdekessége a kiadványoknak, hogy helyi szerzők írják a régió olvasóinak – mondta ismertetőében Dr. Veress Albert. Magunkról – magunknak szólnak ezek a kötetek.        Az est jelentőségét beárnyékolta, hogy sajnos ezúttal sem kényeztették el a Pallast jelenlétükkel az olvasók. Az érdeklődést még a kiadó ajándékkoncertje, Harry Tavitian estje sem keltette fel.