Ma nincs kedvem a háborúsdihoz.        Nem ér a nevem, káposzta a fejem!

Arra koncentrálok, hogy élvezzem a tavaszt. Mindössze három óra áll rendelkezésemre mindehhez a teraszon. Mozarella, retek, paradicsom, szigorúan kockára vágva, olívolaj, vörösbor, olvasnivaló, mondjuk a kerti bútorok katalógus és az esti város fényei, kellő távolságban. A kutyák szenvednek, mert beindult a tüzelőbrigád, a macskák pedig izgatottak a menyétek grasszálásától. A katalógusból ki is választok magamnak egy bagolyt formázó viharlámpát, egy műlugast és egy kőretikült, amelyben virágot lehet ültetni. Ülni a giccsben, nem gondolni semmire. Se a sivatagi homokviharra, se a mocsári arabokra, de még az európai női lobbira, meg a fesztiválzáró estre sem, aminek a szervezését rám bízták.

Persze ígértem, utánanézek a mocsáriaknak. Ők olyan népek, akik valóban mocsarakban éltek Irakban, de az irániak lecsapolták alóluk a vizek. Amolyan szegény népcsoport, gazdag kultúrával. Egy sivatagi Erdély.        Most beérem a helyi buckalakókkal, meg a szőrös harangvirágszerű súlyosan védett növényekkel, amelyek már kinyíltak a réten. Ilyet csak azóta látok, amióta itt lakom. Még minden nyugszik, de ezek a védelmi felszereléssel ellátott növények már beindultak.    És akkor persze az van, hogy mi ez ahhoz képest, ami ott van. Hogy egy ilyen százezret érő, kihaló félben lévő bioszöszt úgy tiporna el egy tank, mint a gép. Anyám, a nagy virágszedő, ahhoz képest semmi.

Nincs baj, lecsóscsirke van. Jó illatú, várom az embert, aki a teraszon is mellettem ül. Lehet, hogy elültetem.    Megenyhült ő is. Kibírja monitor nélkül egy ideig.    A fej nélküli vízhordólány kikandikált a bokrok közül. Na az végképp nem emlékeztet a tavaszra.    A napomat nem mesélem el, nem embernek való. Azzal telt, hogy honnan kések, mennyit és hogyan éri meg ez nekem.    Egy árva ablak ágaskodik a monitoron. Rajta film pereg. Szabadon felhasználható adás Rammsteinből, kommentár nélkül. Teherszállító repülőgépek állnak, nyitott fedélzettel, belőlük katonák masíroznak ki gondterhelten. Hazahozták a következő szállítmányt. Halott szövetséges katonák teste a rakomány. Kezem a kapcsolón. Valahol egy anya torkát sírás szakítja fel. Isten hozott a sötétség birodalmában kedves tavasz.