Egyre jobban hiányzó Drága Ferikém! Évek óta ilyenkor a születésnapodon, egy szál virággal a kezünkben elsétálunk a sírodhoz, az Általad alapított - azóta több névváltozáson átesett - színi-iskola növendékeivel. Gyülekezünk a Rólad elnevezett Kamaraszínházban, a bejáratnál elsétálunk a Téged ábrázoló mellszobor előtt (amit két két évvel korábban avattunk Fekete Péter akkori igazgatóval, mint a Nemzeti Színház), és tíz perc sétát követően ott állunk a hozzád méltó síremlékednél. Most a koronavírus-járvány súlytotta időben ezt nem tehetjük meg - ezért a levél.

Elhangzik - a növendékek miatt, akik nem ismerhettek - néhány a munkásságodat felelevenítő mondat. Meglepetéssel értesülnek arról, hogy mielőtt méltán elismert rendező lettél, a Rábai Miklós által 1950-ben alapított Állami Népi Együttes szólótáncosa voltál. Közben elvégezted a magyar-történelem-francia szakot 1957-ben, és csak ezt követően vetted át a rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1963-ban. Jól emlékszem, hogy amikor ügyelő-tanoncként a G. Konszkíj által rendezett Élő holttest c. előadásban főiskolásként statisztáltál, számos alkalommal elkérted Magad az utolsó felvonásról, amihez én "nagy kegyesen" hozzájárultam. (Abban az időben a Főiskolások valamennyien a Nemzetiben voltak színházi gyakorlaton). Akkor még nem tudtam, hogy tíz év elteltével közreműködője leszek a Nemzeti Színházhoz történő szerződésednek.

Az első szerződésed Egerbe szólt, de két évad után Pécsre szerződtél, ahol tíz év elteltével főrendezőként tevékenységednek köszönhetően az ország akkori idők LEGJOBB színháza lett. Közben bábáskodtál a Gyulai Várszínház létrejöttében, amelynek a 70'-es évektől 1994-ig művészeti vezetője voltál. Működésed alatt nemzetközi hírű lett az intézmény. Te voltál az egyetlen magyar rendező, aki "fondorlatos" módon munkát adott a határon-túli kollégáknak - ami az akkori viszonyokat tekintve -, igen nagy bátorság volt a részedről!

Várszínházi működésed alatt VALÓDI NEMZETI SZÍNHÁZ-i programot valósítottál meg, amint lehetett hivatalosan is meghívtad a határon-túli nagyszerű szerzőket, rendezőket, kitűnő ősbemutatók sora jött létre, amelyek egy részét 1985-től a Nemzeti Színház rendezőjeként "beloptad" a fővárosi színpadra. A Gyulai Várszínházi tevékenységed a magyar színháztörténet ARANY OLDALAIRA került!!!

Békés megye a Sík Ferenc-díj alapításával tisztelgett előtted a 75. születésnapodon, amelyet az Országos Színházi Találkozón (POSzT) ünnepélyesen adnak át. Niedzielsky Katalin Élt, halt a színházért címmel egy könyvvel adózott munkásságodnak. k

Madarassy István, Kossuth-díjas szobrászművész alkotása

Nemzeti színházi tevékenységed a mindenkori hatalom számára - hogyan is fogalmazzak diplomatikusan - inkább a "tűrt kategóriába" sorolható, pedig fantasztikus sikerű előadások fémjelzik munkásságodat; Rómeó és Júlia, Advent a Hargitán, Velencei kalmár, My Fair Lady. A hűtlen színházhoz halálodig hű maradtál. Ebben az érték-vesztett, zűrzavaros világban nagyon hiányzik a tisztánlátásod! Rád emlékezve, hiányod súlyát egyre jobban érezve, Kadelka László