A Tündérlaki lányok sikere szinte páratlan a magyar színháztörténetben. Az 1914-es vígszínházi bemutatót két év múlva bécsi, rá egy évre pedig berlini előadások követték. A korabeli kritikusok nem győzték dicsérni szerzője, Heltai Jenő szellemességét, könnyedségét, választékos ízlését.

A történet a négy Tündérlaki lányról szól, akik a szerelmet, a boldogságot keresik. Boriska, a legidősebb lány az, aki igyekszik mindent megtenni testvéreiért és anyjáért. Habár számára a családja tagjainak boldogsága a legfontosabb, ez fordítva nem igaz. Sorra kihasználják Boriska érzelmi gyengeségét, és ügyeskedve mindig elérik, hogy a lány a legnagyobb áldozatokat is meghozza számukra. Boriska ezért folytat viszonyt a báróval, és ezért utasítja vissza először az ifjú író, Pázmán szerelmét. Pedig valójában Boriska az utóbbit szereti.

Pázmán ellenpontja Boriskának, és a lányt pont ez az ismeretlen könnyedség, kedvesség kísérti meg. Már igent is mondana a lánykérésre, csakhogy Pázmán nem olyan gazdag, és nem olyan befolyásos, mint a báró, aki el tudja tartani az egész családot, és mindenkit jól jövedelmező állásokhoz tud juttatni. S persze ennyi bonyodalom nem elég: ennyi lány és nő között a családban is kell legyen további konfliktus, ami még szövevényesebbé teszi ezt a múlt század eleji történetet.

Heltai drámája bepillantást enged a szegény özvegy és szép leányainak életébe, melyben a békés családi idill csak látszat. Mögötte anyagiaskodás, üzletelés, szégyen és szenvedés rejtőzik. Boriska a bérbe adott szépségével biztosítja a tisztességes élet lehetőségét testvérei számára, és így válik önmaga és a világ szemében tisztességtelenné. Miközben a dráma világán belül olyan pletykák keringenek Boriskáról, hogy elvesztette becsületét, hogy férfiak kitartottja, a befogadó szemében ő válik a legtisztább és legtisztességesebb szereplővé. Testvérei pedig...?

Heltai Jenő drámájában a szerelem és a család iránti odaadás összeütközése jelenti a legnagyobb konfliktust. Az író olyan ma is létező problémát boncolgat, mint az önfeladás, az önzés és önérdek összefonódása a szerelemmel és a családi összetartozással, mindezt szórakoztató iróniával, szókimondással és az egyszerű melegszívűség erejével teszi.

A Zenthe Ferenc Színház előadásában özvegy Bergnét Bozó Andrea, négy lányát Marjai Virág (Boriska), Németh Anna (Olga), Bánfi Kata (Manci), Házi Anita (Sári) alakítja. A további szerepekben Falati Hedviget (Malvin néni), Angyal Lindát (Róza), Jakab Csabát (a báró), Farkas Zoltánt (Pázmán Sándor), Máté Krisztiánt (Petrencey Gáspár) és Albert Pétert (Pista) láthatjuk.

A jelmezeket és a díszletet Laczó Henriette jegyzi, a darabot a Jászai Mar-díjas Halasi Imre rendezi, aki az előző évben is dolgozott már a Zenthe színház társulatával, akkor a Komámasszony, hol a stukker?-t állította színpadra – kíváncsian várjuk, milyen lesz keze nyomán Heltai színműve.

Forrás: Zenthe Ferenc Színház