| Federico García Lorca: Bernarda Alba háza – (kritika) |
|
| Békéscsaba, Jókai Színház |
|
|
|
|
A flamencóhoz bravúros, magabiztos technikai tudásra és igazi szenvedélyre van szükség. Béres László rendező alaposan megfontolt gondolati alapokra építette fel koncepcióját. És előrebocsátom, hogy az előadás nemcsak gondos, korrekt és logikusan van megszerkesztve, hanem működik is: duende asszonyságot jó másfél órára foglyul ejti. Kutszegi Csaba: Eljárják a nászpantomimet
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A flamencóhoz bravúros, magabiztos technikai tudásra és igazi szenvedélyre van szükség. Táncosok, énekesek, gitárművészek egybehangzóan állítják, hogy a flamenco csak akkor jó, ha szigorúan betartják az összes szabályát úgy, hogy mindeközben az előadó megpróbálja áthágni valamennyit.
|
|
|
|
| |
|
Nem lepődnék meg, ha az összes Frederico García Lorca-drámát megrendeznék flamencóul (lehet persze, hogy szerte a világon mindegyikből lappanganak is már realizált flamenco-előadások). Ugyanis ezek a drámák mintha eleve flamencóul is íródtak volna. Ennek bizonyítékául a legtöbbször duende asszonyságot, az ihlető démont szokták megidézni, aki nélkül nem létezhet figyelemre érdemes flamenco ének, zene és tánc, de a titokzatos – minden bizonnyal asszonyi – lénynek ott kell ólálkodnia minden García Lorca-előadáson is, bele kell bújnia a díszlet pozdorjalemezébe, lebegnie kell a sárgás-vöröses, vagy esetleg éterien hideg fehér színpadi fényben, benne kell lennie minden koppintásban, tapsban, nézésben, meg kell szállnia valamennyi közreműködő lelkét.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
