T. Williams, O’Neill, Miller az ő gondozásában szólalt meg leghatásosabban a debreceni színpadon. (A vágy villamosa, Amerikai Elektra, Hosszú út az éjszakába, Alku, Orpheusz alászáll.) Rendezett operát is, asevillai borbélyt, a Parasztbecsületet. Vállalta gyermekdarabok (Az égig érő fa, Hókirálynő), dokumentumjátékok (Nap a város felett, Láng és tövis), sőt könnyed kis vígjátékok rendezését is, és ezeket is sikerre vitte (pl. Imádok férjhez menni, Szegény Dániel, Furcsa pár stb.). Sikerrel rendezett klasszikusokat (Romeó és Júlia, Lear király, Liliom, Az özvegy Karnyóné), modern hangszerelésű előadásokat (pl. Háború és béke, Galilei élete stb.).
Rendezői törekvéseinek lényegét egyik kritikusa így foglalta össze: „Intellektuális igény, humanizmus, az emberi lélek mélységeinek feltárása, látványos hatások helyett belső értékek kifejezése és felszínre hozása jellemzi (…) Pontos értelmezés, határozott színészvezetés, de mindvégig realista meggondoltság, valósághűség van jelen.” Ez az értékrend tükröződik a bemutatóiról szóló kritikákban is. „Feszes, minden részletében kidolgozott előadást teremtett.” (Orpheusz alászáll), „az emberábrázolás mélységeit keresve” (Galilei élete), „a költészet erejét mutatta fel, emberközeli és emberért való előadásban” (Romeó és Julia) stb.
Nem szakadt el az amatőr mozgalomtól sem (Universitas Együttes), műhelyt szervezett a színház fiataljaiból (Stúdió Alfa). Távozásakor pontosan fogalmazott egyik kritikusa: ő látszott alkalmasnak arra, hogy igazi műhelyt tudjon teremteni, de ideológiai okokból nem tartották itt.
A műhelyt Kecskeméten teremtette meg főrendezőként, majd elsősorban Zalaegerszegen, ahol öt évig volt művészeti vezető, főrendező, igazgató, és ott lett a színház örökös tagja is. (Volt művészeti vezető, különböző elnevezésekkel, a Népszínházban, Szegeden is.)
Munkásságát 1975-ben Jászai-díjjal,
1977-ben Érdemes,
1985-ben Kiváló Művész címmel tüntették ki,
1993-ban megkapta a Kossuth-díjat is.”(…)
|
