EGY RÉGI EMLÉK A hatvanas évek végén nagyon jó barátságba kerültem Gézával. Ő egyetemista volt, én gimnazista. Hat év különbség volt köztünk. Mindketten a legendás, Paál Isti-féle Egyetemi Színpad tagjai voltunk. Sokat lógtunk együtt, sokat beszélgettünk. Felnéztem rá, mert rögtön kiderült számomra, hogy egy rendkívül művelt, olvasott fiatalemberről van szó. Nem volt olyan (főleg az irodalommal, művészetekkel kapcsolatos) téma, amiről ne tudott volna „kiselőadást” tartani. Ahogyan lenyűgözve hallgattam, ugyanúgy bosszantott is, motoszkált bennem a „kis ördög”, mégsem tudhat mindent, mindenkiről ez az egyszerű, bár különleges, cigány származású fiatalember. Ezért elhatároztam, hogy megleckéztetem. Elővettem otthon a nagy Irodalmi Lexikont és kikerestem benne azt a szócikket, amely a legrövidebbnek tűnt. Ha jól emlékszem, egy nevesincs ferences rendi, svájci íróról írtak két sort. Művei, melyek gyér számban születtek, elvesztek, nem ismertek. Ez maradt meg bennem. (Azóta a nevét sem tudnám helyesen leírni.) Nos, következő találkozásunkkor nekiszegeztem a kérdést, hogy ki volt ez az ember és miket alkotott. Legnagyobb megdöbbenésemre Géza majd negyed órás előadásba fogott az „ismeretlen” szerzőről, cím szerint megemlítve írásait, sőt valamelyik ismertetésébe is belefogott. Akkor megkérdeztem tőle: Géza, miért van az, hogy Te ennyire művelt vagy, hogy mindenről olvastál, mindenkiről tudsz valamit? Sokkal többet, mint az évfolyamtársaid. Ő szerényen, de nagyon határozottan azt felelte: Tudod, én más vagyok, mint ők, cigány vagyok. Nekem sokkal többet kell tudnom ahhoz, hogy elismerjenek, hogy jó jegyeket kapjak. Későbbi életében sokszor mellőzték, nem ismerték el se tudását, se sok mindenre kiterjedő tehetségét. Nekem ez volt ő. Ezt a kis történetet soha nem tudtam elfelejteni. Halála után is így emlékszem erre a hajdanvolt fiatalemberre. Szegvári Menyhért színházrendező Csemer Géza:’’Európa négerei vagyunk mi cigányok’’