Kedves Bodnár Sanyi! Köszöntelek 85. Születésnapodon! Ha még köztünk lennél, talán el sem hinnéd, hogy mi, akkori ifjú tanoncok, a Nemzeti Színház Stúdiójának első hallgatói, már legtöbben hatvan felett járunk...

A neved, a személyiséged felidézi azt a varázslatos időszakot, amikor még tele voltunk hittel és reménnyel, az ígéretes pályakezdés izgalmával. Képzésünkben, szakmai és lelki "pátyolgatásunkban" te oroszlánrészt vállaltál. Kifogyhatatlan türelemmel foglalkoztál velünk, meg nem únva olykor csetlő-botló igyekezetünket. Eligazítottál bennünket abban a fantasztikus társulatban, ahol egy levegőt szívhattunk Majorral, Bástival, Sinkovits-csal, Kálmán Gyurival, Rajz Jánossal... A Marat, a Mózes, a bőrruhás Lear, a Bűnbeesés után és persze mindenek előtt a Tragédia életünk végéig el fog kísérni. És Te Sanyikám, a drága SZÜRKE EMINENCIÁS ugyanúgy lelkünkben élsz majd, mint az ifjúságunk... 2011. Január Lukács Sándor