A Nemzeti Színház 1956 utáni korszakának egyik meghatározó munkatársa volt. Mindenki Erzsikének szólította. A Blaha Lujza téri színházban még együtt dolgozhatott a háború utáni, nagy generációval. A magyar nyelv tévedhetetlen ismerője, kitűnő német és angol nyelvtudással párosult. A kortárs magyar szerzők versengtek, hogy ő gondozza színpadi műveiket. Major Tamás és Marton Endre, az egymással rivalizáló rendező, sokszor „sorban állt” Erzsikénél, hogy egy, egy fontosnak tartott produkciónak Ő legyen a dramaturgja. Nevéhez fűződik olyan, később óriási sikert arató darabok bemutatása, mint; Leonid Zorin: Varsói melódia, Iglódi István első rendezése. A „keleti-szektor”-ban elsőként bemutatott Peter Weiss: Marat halála, Szabó Magda: Az a szép fényes nap, Galgóczi Erzsébet: Vidravas. Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott. Jurij Ljubimov, amikor Brecht-Weill: Háromgarasos operáját rendezte, a egyik legkiválóbb színház szakembernek nevezte.

Bereczky Erzsébet 1956-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán. 1957-ben szerződtette a Nemzeti Színház, amelynek vezető dramaturgja lett. 2000-től a Pesti Magyar Színház társulatának tagja volt. A klasszikusok kutatása, gondozása mellett, a mai magyar drámák fáradhatatlan támogatója, a Nyílt Fórum dramaturgiai műhelyének egyik életre hívója volt, továbbá német és angol nyelvű színdarabokat fordított. Több mint negyven éves pályafutása során a legtöbbet Major Tamás, Marton Endre, Sík Ferenc és Iglódi István munkatársaként dolgozott. Munkáját 1990-ben Jászai Mari-díjjal, 1992-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetéssel ismerték el. Bereczky Erzsébet legfontosabb írói, fordítói, szerkesztői munkái: REFORMKORI MAGYAR DRÁMÁK, CSIKY GERGELY MŰVEI, SZÍNHÁZI KALAUZ - Gondolat Kiadó 1958, 1971, 1981, HUNGARIAN THEATRE TODAY I-II., IMRE MADÁCH: THE TRAGEDY OF MEN, DÜRRENMATT: PLAY STRINDBERG