Azt mondja a régi példabeszéd, hogy törött nádszálra nem jó támaszkodni, mert átlyukasztja az ember tenyerét. Márton László szomorújátékának címe ezúttal is a főszereplőre, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemre utal: ő az a „törött nádszál”, aki a benne bízók vesztét okozza - ahogyan ő volt a drámatrilógia első részének címében olvasható „nagyratörő” és a második rész címében szereplő „állhatatlan” is. Zsigmond, miután megszilárdította hatalmát, miután visszaverte az Erdélyre támadó török sereget és vérbe fojtotta a székelyek lázadását, váratlanul Prágába utazik, Rudolf császár udvarába. Látogatásának hivatalos célja, hogy a törökök elleni újabb hadisegélyről tárgyaljon, ám Erdélyben az a híresztelés terjed, hogy valójában le akar mondani a fejedelmi székről, és át akarja adni Erdélyt a császárnak. E híresztelések nyomán a fejedelmi udvarban újult erővel tör ki a hatalmi harc. Miközben a főurak java része már a császári helytartó fogadására készül, Jósika István kancellár (aki Báthory Kristóf törvénytelen fia lévén, Zsigmond testvére) magának igyekszik megszerezni a trónt. Ebben a törekvésében a hazatérő Zsigmond bátorítja, sőt látszólag támogatja is, miután kiderül, hogy nincs más választása, csakugyan le kell mondania a fejedelemségről. Ám a döntő pillanatban lelkifurdalás nélkül kiszolgáltatja testvérét a császári biztosoknak, ahogyan feleségét, a mellette végsőkig kitartó Krisztiernát is megszégyenítő módon visszaküldi annak nagybátyjához, a császárhoz. A búcsúzkodó Zsigmond a káosz és az anarchia küszöbén hagyja magára Erdélyt. Az országban árvíz pusztít, vallási zavargások törnek ki, és több kudarcba fulladt hadi vállalkozás teszi nyilvánvalóvá, hogy a közelgő újabb török támadásnak az erdélyi sereg nem tud ellenállni. Zsigmond a távozás pillanataiban arról ábrándozik, hogy: Majd a távoli csillagzatokon találunk másik magyar nemzetet, éppannyira magyart, mint a magyar, annyi különbséggel, hogy boldogabbat. Márton László történelmi drámatrilógiája kerüli az aktualizálást, mégis a mához szól: a magyar történelem régi, tragikus korszakát a jelenből szemlélve, a mai néző önmagát ismeri meg pontosabban. A trilógia most bemutatásra kerülő harmadik része, A törött nádszál, harmonikusan illeszkedik a korábbi részekhez.

Márton László A TÖRÖTT NÁDSZÁL Történelmi játék A nagyratörő című drámatrilógia harmadik, befejező része Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme: SCHRUFF MILÁN Krisztierna, a felesége, Rudolf császár unokahúga: BOZÓ ANDREA Bocskai István, váradi főkapitány: SAFRANEK KÁROLY Jósika István, Erdély kancellárja: NAGY ANDRÁS- Thoroczkay Máté, gyulafehérvári prédikátor: KASZÁS GERGŐ Básta György, kassai főkapitány: MÉSZÁROS MÁTÉ Kornis Gáspár, kincstárnok: VENCZEL VALENTIN Sennyei Pongrác, udvarmester: VAJDA MILÁN Löbl Terézia, Krisztierna komornája: MÉSZÁROS SÁRA Kakas István, Krisztierna kincstartója: BÁNYAI MIKLÓS Nyirő Pál, váradi prédikátor: TUNYOGI PÉTER Nyirő Pálné: SAÁROSSY KINGA Nagy Tamás, diák, később katona: HÜSE CSABA Decsi János, történetíró: ÖTVÖS ANDRÁS Jósika Istvánné Füzi Borbála: DIMANOPULU AFRODITÉ Náprágyi Demeter, gyulafehérvári püspök: KELEMEN CSABA Ungnád Dávid, császári követ: VÁRHELYI DÉNES Borsoló János, ítélőmester: SATA ÁRPÁD Székely Mózes, kapitány: PÁLFI ZOLTÁN Huszár Péter, alkapitány: HORVÁTH FERENC- Ferhát, temesvári pasa: RÁCZ JÁNOS Lázár István, testőrség parancsnoka: SZÍVÓS GYŐZŐ Hasszán, török követ: FEHÉR ISTVÁN Ibrahim, török követ: VÓKÓ JÁNOS Szaturdzsi, török követ: LISZTÓCZKI PÉTER I. Polgár: TÓTH LEVENTE Egy asszony: DÉR GABRIELLA Rendező: CSIZMADIA TIBOR Díszlettervező: CSANÁDI JUDIT Jelmeztervező: NAGY FRUZSINA Dramaturg: RADNÓTI ZSUZSA Zene: MELIS LÁSZLÓ Jelmeztervező asszisztense: PIRITYI EMESE Fény: BÁNYAI TAMÁS ügyelő: LUDÁNYI ANDREA Súgó: SZECSKÓ ANDREA, HORVÁTH ÉVA. Rendezőasszisztens: D. KATONA MÁRIA Bemutató: 2010.01.08.