Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Az öreg hölgy látogatása
[ József Attila Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. december 10. kedd    Mai névnap(ok): Judit a - a - a
A színész számít igazán
Ivan Menchell: Sírpiknik című darabját, amelynek magyar változatát Parti Nagy Lajos írta. Ilan Eldad (fotó) rendező irányításával; Bánsági Ildikó, Takács Katalin, Egri Márta, Margitai Ági, Létay Dóra, Gálffi László készül a 2009. július 6.-i bemutatóra a Thália Színházban. Orlai Produkció.

Ilan Eldad visszatérő rendező Magyarországon. Igazán sikeres előadások fűződnek a nevéhez, hatszor rendezett a Budapesti Kamarában, kétszer a Vígszínházban, most pedig – a Hat hét, hat tánc után – másodszor dolgozik a Tháliában. Helyszín: egy kávézó a Hajós utcában, idő: az első összpróba után.

- A magyarországi rendezéseit figyelve föltűnt, hogy általában kevés szereplővel dolgozik, a darabok többnyire a magányról, az emlékezésről vagy az együttélés problémáiról szólnak. És mintha a női darabok lennének túlsúlyban: Anna Frank naplója, Rose, Amy világa, Találkozás, és most a Sírpiknik.

- Az nem szempontom, hogy férfi vagy nő a főszereplő. De az való igaz, hogy a kevés szereplős, kamarajellegű darabokat szeretem, ahol a viszonyok a fontosak. A színész-központú színházban hiszek, ahol nem a díszlet, a világítás, a látvány a főszereplő, hanem az ember. Magyarországon az első rendezéseim a holocaust témát járták körül. Az Anna Frank naplója volt az első rendezésem. Ez a történet végigkísérte az életemet, a feleségem a Broadway-n játszotta Annát, még sok évvel ezelőtt. Gyönyörű történet, több évig ment a Budapesti Kamarában, özönlöttek rá a fiatalok. Aztán jött a Rose és a Johnny háborúja. Utóbbi egy kifejezetten pacifista darab volt. Azt látom, hogy Magyarországon többnyire olyan kép él Izraelről, hogy egy militarista nemzet, mindig fegyverkeznek, háborúznak. De ez egyáltalán nem így van. Úgy gondoltam, ha idejön egy rendező Izraelből, meg kell mutassa a másik oldalt is.

- A Sírpiknik hogyan került a képbe?

- Ezt rendeztem már, Tel Avivban, a Nemzeti Színházban ment három évig, óriási sikerrel. Nagyszerű a történet, és remek lehetőséget kínál három, hatvan év körüli színésznőnek. És mint tudjuk, az ilyen darabok elég ritkák.

- Más a magyar változat, mint az eredeti, amerikai darab?

- Egy kicsit igen. Főleg a nyelvezete. A nyersfordításon azt éreztük, hogy „túl amerikai” az egész. Egy kicsit Kelet-európaibbá tettük, hogy lejöjjön róla az a cukormáz, ami az amerikai darabokat jellemzi, hogy előbújjanak azok az alsóbb rétegek, amelyek az emberi sorsokat mélyebben mutatják meg. Más az európai ízlés, a túl rózsaszín, túl giccses szituációk, mondatok itt idegenek, egy csomó dolgot egy gesztussal, egy pillantással el lehet mondani. És persze, más a humora is. Parti Nagy Lajos zseniális magyar szöveget írt, pontosan tudja, hogy a magyar fül és szív mire vevő, mit érez igazából a sajátjának.

- Hogyan találja meg a megfelelő színészeket egy-egy előadáshoz?

- Rengeteget járok színházba. A várost már megnéztem, a Duna-korzón már sétálgattam… A viccen túl: ha egy rendező külföldön dolgozik, tisztában kell lennie az ország színészeivel. Az persze természetes, hogy az izraeli színészek munkáit ismerem. És ahhoz, hogy itt is teljes bizonyossággal kioszthassam a szerepeket (márpedig a szereposztás szinte eldönti az egész előadást), tájékozódnom kell. Bánsági Ildit például Szolnokon néztem meg Maugham Színház című darabjában. Akkor eldöntöttem, hogy meg kell rendezzem neki Nádas Péter Találkozását. Margitai Ági volt az egyetlen, akit még sosem láttam színpadon, mert akkor épp nem játszott Pesten, amikor itt jártam. És örülök, hogy hallgattam arra, aki ajánlotta. Csudálatos színésznő! Szinte nem is kell megmondjam, hogy mit szeretnék, azonnal érti néhány szóból. És fordítva is igaz: ha elakad, nem nagyon kell magyaráznia, hogy mi a baj, pontosan látom.

- Az elmúlt években akárhányszor szóba került, mindig csak azt hallottam: az Ilannal milyen jó dolgozni. Ez miért lehet?

- Nem tudom. Nincs különösebb rendezői módszerem. Szerintem a rendező legfontosabb dolga, hogy alkotói légkört teremtsen. Ez nem mindig megy automatikusan, időnként pszichológusként is föl kell lépjek, persze észrevétlenül. Nem szoktam diktálni, semmi értelmét nem látom, hogy begörcsöltessem a színészeket. Persze vannak viták, mert nem gondolhatja mindenki ugyanazt. De ha bízom a színészben, és nem akarom mindenáron ráerőltetni azt, amit én szeretnék, akkor ő is megbízik bennem. Sosem mutatom meg például a színpadon, hogy mit akarok látni. Hagyom, hogy dolgozzanak, meghallgatom a véleményüket, és ha az, amit ők javasolnak, jobb, mint amit én elgondoltam, akkor nem erősködöm. Nekik kell jól érezniük magukat estéről estére, minden pillanatban. Ha görcsös, erőszakos légkörben készül el valami, akkor nem valószínű, hogy az előadások boldogságosan telnek majd el.

- Azon túl, hogy jó az alapanyag, és jó szerepeket kínál, mi az, amitől mindenképpen meg szerette volna rendezni a Sírpikniket nálunk is?

- Talán az, hogy én magam végigkísértem édesanyám özvegységét egy életen át. Miután a táborból visszatértünk, megtudtuk, hogy édesapám soha nem jön vissza. Elég felnőtt voltam már ahhoz, hogy megértsem édesanyám egyedüllétét, a szeretet és támasz iránti vágyát. A Rose-zal kapcsolatosan Magyarországon is közel kerültem olyan Rose-okhoz, akik a háború következményeképpen maradtak egyedül. És ugyan a Sírpiknik egy nagy kacsintás, nevetés, szórakozás, de a mélyén beszél a magánytól és az öregségtől való félelemről, a szeretetéhségről, a hűségről, a barátságról… Ez az, ami engem vonz. Ma már nagyon nehéz egyszerre értékálló és szórakoztató színházat csinálni. Nehéz a közönséget valóban megnyerni. Remélem, olyan előadásokat tudok létrehozni, hogy a nézők az előadás másnapján a reggelinél még emlékeznek arra, hogy mit láttak.

Mindig van mit javítani

Doris, aki a leginkább ragaszkodik elhunyt férjéhez. Tulajdonképpen ő a „motorja” a temetőlátogatásoknak. Nem fél az egyedülléttől, büszke arra az életre, amit leélt. Időnként rendetlenkedik a szíve, így leginkább rá vigyáznak a többiek. Hatalmas igazságérzettel bír: ami a szívén, az a száján. Doris szerepében Margitai Ági.

 
- Látom, hogy borzasztó fáradt. Tegyük át máskorra a beszélgetést?

- Tulajdonképpen minden nap így van. Ma próbáltunk először úgy, hogy lejátszottuk egyben az egészet, nem álltunk le. Délelőtt és este: ez ma összesen nyolc és fél óra kemény próba volt. Elfáradtam. A nagyszínpadon még csak az elején próbáltunk, két vagy három alkalommal, utána a stúdióban dolgoztunk. Ma viszont újra a nagyszínpadra kerültünk: ilyenkor minden ismeretlen, mások a járások, nagyobb a tér, meg kell szokni távolságot, a díszletet, a bútorokat… És még a szöveggel is küszködünk, főleg, mert Parti Nagy Lajos nyelvezete nagyon speciális. Halálpontosan kell mondani ahhoz, hogy megéljen a szépsége és az izgalma. Fehér Gyuri (Fehér György 1939. – 2002. operatőr, tv-filmrendező és színész. Balázs Béla-díjas, érdemes művész. A szerk.) mondta nekem egyszer, amikor már fújtam a szöveget: „Nem tudod a szöveget! Tudod, de nem eléggé!” Akkor még nem tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy soha nem kell a következő mondatra gondolni, mert annyira az enyém már az egész. Ahol most tartunk, ez még megengedhető.

- Akkor ez a legnehezebb időszak…

- Tulajdonképpen sokszor nehéz. Elkezdeni is nehéz, aztán a vége előtt, amikor tudod, hogy még valami nem jó… De a színészetben az a szép, hogy bármi történik, bekapcsolnak az ösztöneink, és isteni dolgok sülhetnek ki a rögtönzésekből! Persze ez nem jelenti azt, hogy másnap ugyanazt vissza lehet hozni. Ahhoz sok próba kell. Főleg egy ilyen tűpontos vígjáték esetében.

- Vannak olyan pontjai az előadásnak, amiről úgy érzi, hogy még nincs meg?

- Az emberben ez az érzés sokáig mozgolódik. Sosem a premierre lesz kész egy előadás. Hiába siker valami a bemutatón, mindig lehet rajta javítani. Egy komédiára meg pláne igaz, mert próba közben nem tudjuk, hogyan viselkedik majd a közönség. Nem tudjuk, mire hogyan reagálnak majd, ilyenkor fokozatosan rendeződnek át a hangsúlyok, alakulnak új poénok.

- Hogyan lehet elkerülni, hogy egy idő után ne csapjon át rutinba? Főleg vígjátékoknál lehet látni unásig ismert színészi eszközöket.

- Minden darab más. Másról szól, még akkor is, ha valamihez hasonlít. A szakmát tudni kell, csak jól és jó helyen szabad alkalmazni bizonyos eszközöket. És mindig meg kell találnia az embernek saját magában, hogy egy-egy darabban mi az érdekes, a különleges, hiszen mindegyiknek megvan a saját szaga, íze. Az nem lehet ugyanaz. Más a kor, mások az emberek, a kapcsolatok. A szerep szerint is, meg a kollégákkal is. Nem lehet egyforma. Viszont az még nem fordult elő velem, hogy en-suite játsszak egy darabot, ahogy New Yorkban meg Londonban szokták. Háromszázas szériák mennek le úgy, hogy hetente nyolc előadás van ugyanabból. Azt nem lehet egyszerű frissen tartani! Egyszer azért kipróbálnám, bár nem biztos, hogy olyan jó lenne.

- A mai próbán az utolsó jelenete után lejött a nézőtérre. Nem volt egy kicsit morbid végignézni, hogy a sírja fölött beszélgetnek a többiek?

- Hozzá vagyok szokva… Az utóbbi öt szerepemből négyben meghalok. A Tiszta viccben halálra röhögöm magam, az Emésztő tűzben, amit Egerben játszottam, két szerepem van, és mindkettő meghal. A Celestinában Tatabányán is meghaltam, bár abban volt egy olyan dramaturgiai csavar, hogy a végén kiderült, mégsem halt meg senki. Egyedül a Bárkában, a Dogville-ben nem halok meg.

- A rendező azt mondta, ön volt az egyetlen, akit nem látott még színpadon. Maga ismerte Ilan korábbi munkáit?

- Egy előadását láttam a Vígszínházban, Az élet mint olyant. Az nagyon jó volt. És hallottam, hogy milyen siker a többi. Valaki nagyon mondhatta neki, engem hívjon erre a szerepre! Nem tudom, ki volt az, de annak köszönöm. Mert nagyon jó. Ha lehetek én is morbid: halálosan élvezem!

 

2009-07-03 00:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Kocsis Zoltán -

Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Sztárparádé a Krizshow After-Partyn

Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” k

Rigó Jancsi bemutató Egerben

Hofi naplója

Koncz Zsuzsa

Lévai Katalin: Bábel – Budapest

Eperjesi Ildikó – Olekszandr Kacsura: Sorskönyv a frontról

Sci-Fi filmfesztivál Triesztben

Merő Béla - Egy színházalapítás viszontagságai

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]