Drága Mari! Amikor, születésed kerek évfordulóján megemlékeztem Rólad, másnap szemrehányó telefont kaptam. Szalay Zoli a kitűnő fotóművész hívott és szememre vetette, hogy miért fekete fehér képet tettem az íráshoz, hiszen ha szólok, ő gyönyörű színes képet adott volna. Most, amikor ismét öttel gyarapodott az évek száma, ezzel a most kapott képpel emlékezünk arra, hogy immár húsz éve nem vagy közöttünk. Nézem a képet. A Bánk bán TV változatában Latinovits Zoltán készül megölni, a királynét. Erről eszembe jut egy másik Bánk, a Nemzeti Színházban, amikor Sinkovits Imre volt a címszereplő. És a kelléktárban egy fiatal kezdő kellékes. A történet és a rendezés szerint a dráma csúcsjelenetében a királynő az írópultján lévő tőrrel támad Bánkra, aki felindultságában leszúrja.

Erre a jelenetre – színházi nyelven -, gyorsváltozást követően került sor, a fiatal kellékes elfelejtette a helyére tenni a tőrt, ez akkor derült ki, amikor már nem volt lehetőség korrigálni. Azon az emlékezetes vasárnap délelőtti ifjúsági előadáson hatszáz negyven diák mást látott a színpadon, mint amit kellett volna. Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező. A Nemzeti Színház előtt ott ül Hilda, szoborba öntve, és nézi, csak nézi… mi is történik a színi-népséggel. Az új házban rövidesen bemutatják a Bánk Bánt, „junior” változatban. Lehet, hogy a rendező azért játszatja egészen fiatalokkal, mert nem talál Hozzád méltó Gertrúdist. Ronyecz Mária hatvanöt éve született. Kadelka László