Jókor születni, tudni kell. Horváth József Kossuth-díjas édesanyja 1924-ben Zsédényben nem tudhatta, hogy öt évvel korábban – ráadásul egy napon – két olyan kiválóság születik a színházi szakmába, akik születésnapi ünneplése miatt az Ő Jóskájáról majd egész életében kevesebb szó esik. Most a nyolcvanadikon is, pedig remek Tiborc volt a másik ünnepelt mellett. "Azért az ország első Színháza a Nemzeti, mert a Bihari Jóska után a Tiborcot eljátszani lehetetlen – gondoltuk -, de itt a Horváthjóska, aki másképpen zseniális mint a Bihari. Ezt egyetlen más színház nem tudná így kiállítani!" Mondta Bessenyei Ferenc, akinek születésnapi ünneplése mindig háttérbe szorítja, a mindenki HORVÁTHJÓZSI-ét. "Béla nem akarsz színházba jönni? Én játszom a főszerepet, ez a diploma vizsgám. Nem kell messzire menni, csak ide a Katonába és különben is délután lesz. Legföljebb ma nem mész vívni!" Kérdezte a liftben a Horváth Józsi bácsi. Egy házban laktunk s Váci és Irányi utca sarkán. Nagy volt a megtiszteltetés, még nem voltam tizenkét éves, természetesen ott ültem izgatottan a nézőtéren, kísérő nélkül, tiszteletjeggyel! Nem sokat értettem a szövegből, olyan franciásul beszéltek, de a Horváth Józsibácsira hasonlító főszereplő olyan jópofa volt, hogy remekül szórakoztam. Ez volt életem első önálló színházi élménye. Később ezt meg is mondtam neki a liftben. Ettől kezdve a Horváth Józsibácsi volt nekem a színész. "Béla nem akarsz színházba jönni?" Kérdezte tőlem a liftben, 1955-ben: "Az ember tragédiáját játsszuk. Adok NEKED TISZTELET JEGYET, és megmondom apukádnak, hogy utána hazahozlak. Ja és még valami, mondd meg azt is, későn lesz vége, de holnap úgysem kell iskolába menni. A Nemzeti órájánál találkozunk háromnegyed hatkor, mert hosszú az előadás, ezért fél hétkor kezdünk, és nekem az első figyelmeztetésre bent kell lennem." Akkor kezdődött a jegyességem Az ember tragédiájával, és az első figyelmeztetéssel, de erről máskor, máshol.

Figyeltem nagyon mikor "jön a Józsibácsi" – jellegzetes hanghordozását nem lehetett összetéveszteni senkivel. A látvány olyan lenyűgöző volt annak a hatalmas színháznak a hatalmas színpadán, hogy el is feledkeztem lakótársamról. Néha mintha hallottam volna, de csak pár mondatot. Lehet, hogy vannak még más színészek is rajta kívül, gondoltam magamban. Előadás végén teljesen kihalt volt az utca, vártam a színészemet az óránál, amely már másnap fél egyet mutatott. Hazafelé a villamoson bevallottam, hogy nemigen emlékszem Ő rá. Nem sértődött meg, hanem megkérdezte "Béla nem akarsz filmezni? Most forgatjuk a Külvárosi legendát, kellenek gyerekszereplők, ha jönnél küldetek neked diszpót". Hát… ha diszpót is küldenek nekem, már hogyne mennék. Megköszöntem, és büszkén mondtam az aggódó ősömnek - aki nehezen hitte, hogy színházi előadás ilyen soká tartson -, hogy holnap várom a diszpómat. Apám elnézően pillantott Józsibácsira, megártott a gyereknek a késői fennmaradás. Pár napig idegesen vártam, hogy hozzák a nem tudom én mit, amikor az utcán focizva neki rúgtam a labdát egy oldalkocsis motorkerékpárosnak, aki éppen akkor kanyarodott a ház elé. Büntetésből azonnal elvette a labdát és elkezdett vele "dekázni", harmincháromnál esett le neki a labda meg a tantusz, hogy miért is van itt. "Nem ismersz egy K. Bélát? Neki hoztam diszpót" Átadott egy rózsaszínű, olyan orvosi receptre emlékeztető papírt, amin fölül a nevem volt olvasható. Ekkor és ekkor, itt és itt jelenjen meg, rövidnadrágos utcai ruhában. Másnap korán reggel becsöngetett a Józsibácsi, gyere elvisz minket a "stáb autó", hogy ne kelljen olyan sokat villamosozni. A Petneházi utca akkor, a külváros külvárosa volt. Ott volt a filmezés. Egy néni játszotta a főszerepet, akit már láttam plakátokon: egy körhintán ült és egy bácsival megpróbálták egymás kezét megfogni. Szóval az én filmembe ezért a néniért verekedett össze a Józsibácsi meg egy másik színész, akinek akkor még nem hallottam a nevét. Ezúttal is megköszönöm a tiszteletjegyeket! Isten éltesse Józsibácsi, a nyolcvanadik születésnapján! K. Béla v. Kadelka László Horváth József 1924. február 11. Színház- és Filmművészeti Főiskola 1955. 1955- Nemzeti Színház, 1983- Katona József Színház. Jászai Mari-díj 1961, 1975; Érdemes művész 1979; Kiváló művész 1984; Kossuth-díj 1992. Fontosabb szerepek: Katona: Bánk bán Tiborc, Vörösmarty: Csongor és Tünde Kurrah, Móricz: Uri muri Csörgheő Csuli, Bulgakov: Iván, a rettentő Spak, Dumas: A három testőr Bonacieux, Gogol: A revizor Oszip, Bobcsinszkij, Ibsen: A nép ellensége Aslaksen, Gorkij: Éjjeli menedékhely Kosztiljov, Wesker: A konyha Max, Csehov: A manó Onlovszkij; Három nővér Csebutikin, Moliére: Tudós nők Chrysale; Mizantróp Du Bois, Jarry: Ubü király Elek cár; Lecsinszky Szaniszló, Spiró: Az imposztor díszletező, Csehov: Platonov Jakov, Brecht: Turandot avagy a szerecsenmosdatók kongresszusa hadügyminiszter; Hóhér, Grumberg: Szabad zóna Mamy, Golfioni: Az újlakás Sgualdo, káyitos, Kárpáti: Akárki Tódon, Shakespeare: Szentivánéji álom Fal, Lavór Tamás; Hamlet I. Sínásó, Parti Nagy: Mauzóleum Papaj-uska Kár-oly, Kleist: Az eltört korsó Tuskó vitus. Tv: Don Quijote utolsó kalandja; Hosszú őszi nap.