A Vass Tibor-versek belső strukturáltsága a részletező regisztrálásból bontakozik ki. A mű megfogantatásakor az átélt és felidézett élethelyzetek, a teremtő elme és a burjánzó képzelet, a mindent magára vállaló nyelv kap meghatározó szerepet. Ha csak egy is hiányozna a fent említett komponensek közül, egyetlen vers sem jutna el a kiteljesedésig. A fentiekből következik: eszköztára gazdag. A legkülönbözőbb témájú versek esetében is működik az a munkamódszer, amit belső adottságaiból fejlesztett ki. Költészete egyszerre puritán, könnyen kódolható, másrészt rejtetten összetett, rétegzett. Az egymást igénylő és feltételező ellentétekből, valamint az önmagában is kerek egésznek számító kijelentésekből, megállapításokból izgalmas és egyéni arculatú költészet kerekedik ki. Verskompozíciói egységes elven és látásmódon alapulnak. A költői érzékenység szoros szálakkal kötődik a körülményekhez, a környezethez. A legkisebb, a legkifakultabb életmegnyilvánulásból is nagy elánnal csinál költészetet. Motívumait, ha úgy adódik, a sírból hozza vissza. Ami mellett sokan észrevétlenül mennek el, esetében versformáló rangot kap. A külvilágból beemelt bontott anyagú valóság képzelete és észjárása által távlatot és irányt kap, üzenetté minősül át.

Vass Tibor (Székelyhidi Zsolt fotója)

A ragozás, a fokozás, a motívum körforgásra kényszerítése szintén kedvelt megoldásai közé tartozik. A fantasztikumot, a meglepőt többnyire a mindennapian megszokottból növeszti ki. A tudatos verskomponálástól elválaszthatatlan a rögtönzés, a pillanat, az ihlet sugallta értékteremtés. A külvilág a realizmus anyagbeszállítója. A nyelv a képzeletszertelenkedés fülledt játékterme. Ő nemcsak használja, teremti is a nyelvet. A nyelvnek mindent megenged, mint a gyermekét rajongásig szerető anya. Költészetének ege és földje maga Vass Tibor. Bármerre indul el, szembe találkozik önmagával. Nagyobb sebességre kapcsol, és akit maga mögött hagyott, az is ő. Önmagától halad önmaga felé. Személye olyan gyújtózsinór, mit saját kezével (poétikai felkészültségével) gyújt meg. Egybejáratú verseket ír, de az egymástól távolabb eső verstereket átjárókkal köti össze. A valóságost a fiktív emeli önmaga fölé, a fiktív ázsióját a valóságos növeli meg. A felvállalt önkényes eljárás teszi hitelessé és elfogadhatóvá a leírt verssorokat. A versmodulokból összeálló opus minden irányban alakul, módosul. A Vass-vers találkozások színtere, ahol a személyes és a tárgyszerű filmszerűen váltogatja egymást. Az ő alkotói attitűdje az a mód, ahogyan birtokba veszi a valóságot, ahogyan összeszerkeszti verseit: a végtelenségig terhelhető. Álüresjárat, állátszat és a valóságos lényeg. Az álüresjárat gyanúsan magabiztossá teszi az olvasót. Csakhogy ez a gyanúsan magabiztos olvasó nehezen tud mit kezdeni a poéta derült égből villámcsapásként ható mondatával: de tolsztoj terebélyes árnyékában minden befejezhetővé válik. Kezdődhet a kibogozás. Mennyi van a mondatban Vass Tiborból, mennyi a törvényesség elvén működő kozmoszból, és mennyi a ház körüli fűnyírásból?