A mű számos szőnyeg alá söpört, eltitkolt eseményt idéz. Halványuló arcokat fest újra, elmerült történelmi eseményeket rajzol meg kivételes élességgel. A sarokba, mint egykoron a spanyol, holland, reneszánsz festményeken, az alkotó odaül és mesél. S onnan, a kép széléről az ő tekintete világítja be az elmúlt századokat. Egy-egy megjegyzése átrendezi a tablót, s ezzel valósággal újraírja a közelmúltat. Itt az enciklopédikus tudás, a bölcs irónia uralkodik a terepen. Ungvári Tamás egyedülálló stílus-bravúrjai egyperces történetekből értelmezik újjá a történelmet, és ezáltal a jelent. Lebilincselő sztorik fűzérét tartja a kezében az olvasó egy világot járt elbeszélő tollából. A Feledés enciklopédiája feledhetetlen mű, szemérmes memoár, históriai panoráma, kulturális történet – izgató leleplezésekkel, fájdalmas emlékekkel. Pünkösdi királynő Háborúk és hurcolkodások nyomán személyes emlékeimből csak egy kopott, zöld-fekete csíkos könyvet cipelek hetedhét határon által. Az édesanyám mérték-könyvét. Abba jegyezte be híres színésznők és társasági előkelőségek derékbőségét és vállszélességét. A kuncsaftok neveit azonban édesanyám szép, a hatodik kerület egyik polgári iskolájában elsajátított rond-írása véste be. Nézem olykor a neveket, a Neuhold méltósága, Blau Richardné, a Perczel nővérek, Dayka Margit, Fényes Alice. Aztán egy váratlanul tökéletes méret: Apponyi Geraldine. Az osztrák-magyar kasztrendszer ismeretében ez a név valószínűtlen volt. A pénzarisztokráciát árkok választották el a született arisztokráciától. A sors iróniája, hogy az elegáns szabászatok az Apponyi téren húzódtak a hűvös lakások mélyére. Nagynénémhez, Rotschild Klárához be-betévedt egy-két herceg, de a hosszú kutyabőrrel, s igazi nemességgel rendelkező családok asszonyai egy polgári szalonba ritkán tévedtek be. Akkoriban terjedt el az őskeresztény szó Budapesten. Voltak őskeresztény couture szalonok. Anyám nem írt be évszámot Apponyi Geraldine tökéletes méretei mellé. Visszakövetkeztetek hogy mindez a harmincas évek derekán lehetett, egy-két év ide, vagy oda, nem számít. Nem emlékszem semmire se Apponyi Geraldine látogatásából. Akkoriban Magyarország legszebb Rózsájának tartották Gladys Stewart, egy virginiai milliomos, majd az antwerpeni amerikai konzul unokáját. A többi mind feltételezés. Nagyapponyi Apponyi Gyula 1924-ben elhunyt és Gladys Stewart – aki állítólag több amerikai patrícius famíliával, így a Nixon és Bush családokkal is rokonságban, - rövid özvegység után hozzáment egy francia tiszthez, míg gyermekeit hazaküldte Magyarországra. Az ifjú Geraldine gyámja Apponyi Károly lett, de annak sok foglalatossága lehetett Pálfán, Illyés Gyula szülőhelyétől három kilométerre, mert éppen kastélyt épített. A gyönyörű Geraldine, képeslapok sztárja, valószínűleg Károlyi Fanny biztatására nálunk csináltatott ruhát. Azt már fel sem tételezem, hogy azért, mert édesanyám volt a legjobb a szakmában. Ha legjobb volt is, de nem a leghíresebb. Mennyire fájhatott édesanyámnak, hogy Geraldine Apponyi esküvői ruháját Worth-tól rendelték Párizsból. Charles F. Worth, az Angliából Párizsba költözött divatdiktátor a tizenkilencedik század végének nagy protekciósa volt. Ha nincs Eugénia császárnő, akkor talán semmire viszi, de felséges támogatással ő vezethette be a nagy újítást, a krinolint, majd ugyancsak ő a turnűrt, vagy ahogyan a pesti divatlapok magyarították, a „fardagályt”. A hátul kimerevített szoknyához nálunk, a szabóműhelyben minden megvolt – nem volt érdemes tehát esküvői ruhát rendelni Worthtól, aki ráadásul már 1895-ben elhunyt s az utódai korántsem szorult annyi fantázia és tehetség, mint az alapító atyába. Ez az egész történet mésallianceok soráról szól. Apponyi Geraldine nálunk csináltatott egyetlen ruhát, majd ez a római katolikus arisztokrata férjhez ment Európa egyetlen muszlim uralkodójához. Hat nővére volt Ahmed Zogollinak, az albán bejnek, a harmadik Szkander bégnek, akit királlyá neveztek ki a húszas évek elején Albániában. Ahmed bej természetesen Párizs és Bécs éjszakai mulatóiban és táncparkettjein töltötte fiatalságát, ám királyként beérte a tiranai pókercsatákkal. Igaz, naponta százötven illatosított Khedive szivarkával is múlatta az időt, amidőn jó útra térvén eljegyezte Verlaci bej leányát. Az eljegyzést a koronázás után felbontotta Ahmed, aki nevét Zogura rövidítette le. Királyi feleséget szeretett volna harmadik Szkander, azaz I Zog, így mind a hat nővérét kékvérű európai hercegkisasszonyok nyomába küldte. Nehéz lehetett az ominánsan keresztyéni Európában királyi családfára lelni. Albániában bevett szokás a vérbosszú. Verlaci bej a lányáért akarta megölni Zogut, aki legkevesebb harminc testőrével védte magát. Egyszer a bécsi Operából jövet tört rá a merénylő: Zogu a frakkjából húzta elő a revolverét s maga lőtte agyon az árkádok alatt. A hat nővér mindegyike bekószálta Európát, míg megakadt a szemük Apponyi Geraldine szépségen. Remélem, akkor nem az én anyám varrta ruhát viselte. Geraldine jobbat érdemelt Zogunál. Szerintem a gyönyörű Apponyi Geraldinet egyszerűen eladta a gyámja, aki később eladta a családi kastélyt is, ahol pedig Beethoven is megfordult. Előbb a lány fényképét vitte az egyik nővér, aztán Teleki Katalin tapogatózott Tiranában, végül 1937 karácsonyán Geraldine is megérkezett Zog, vagy Zogu királyhoz. Ah Ahmed! – mondhatta Geraldine, amint hozzáment, polgári szertartásban, a királyhoz. Nagy esküvőt csapott Ahmed. A londoni Telegraph egyik cikke tudni vélte, hogy az esküvői tortát Apponyi Geraldine, Albánia hercegnője az ura három méter széles díszkardjával vágta fel. A mi családi méretkönyvünkből sejteni se lehetett, hogy ekkora kardot ez a darázsderekú hercegnő valaha is felemelhet. Az ifjú párnak Horthy Miklós kormányzó urunk egy hintót ajándékozott négy lipicai lóval, Hitler Vezér-és kancellár egy felturbózott Mercedest, Victor Emanuel olasz király egy dragonyos lovas-szobrát. Esztendőre megszületett Leka, a kis trónörökös Zogu és Apponyi Geraldine nászából. Három nappal a szülés után felkelés tört ki, elűzték Zogut, vele Geraldinet a csecsemővel. Az olasz csapatok megszállták Tiranát, s maga a külügyminiszter, Galeazzo Ciano gróf tette tűvé a királyi kastélyt Zoguért, Geraldineért és a csecsemőért. Kardjával piszkálta meg Geraldine hálószobájában a szülőszoba véres ágyneműjét. A király, a királyné és a csecsemő útja Görögországon által Londonba vezetett, egyenest a Ritz szállóba harmincad magukkal. A hat nővér is velük tartott. Amikor már a háború után az Egyesült Államokba utaztak a bevándorlási hatóságok csak húsz embert engedtek be velük. Magyarország rózsája Apponyi Geraldine becsülettel ápolta Zogut, majd halála után 1961-től Spanyolországban és dél-Afrikában élt. Az új évszázadban negyven tiranai képviselő „haza”-hívta Geraldinet. Nyolcvanhét esztendős korában ismét Albánia földjére tehette a lábát. Ahmed Muhtar Zogolli szunnita muszlim bey özvegye, Apponyi Geraldine 2oo2 novemberében hunyt el, ott nyugszik egy albán katonai temetőben. Édesanyám varrta egykoron a legszebb báli ruháját.